Az úgy kezdődött hogy nagyon szerettem volna 1 GPS-t.
2004 karácsonyára kaptam egy 60c-t. Az ismerkedésünk közben találtam meg benne a geocaching menü pontot. Fogalmam se volt,hogy mi az. Interneten utána néztem és egyből megtetszett. Elmeséltem Apukámnak, a lányomnak a barátaimnak és mindenkinek aki kíváncsi volt, hogy mi az a ládázás?
Nekik is annyira megtetszett,hogy amikor csak lehet együtt megyünk ládázni.

Az elején mintegy idióta úgy űztem a ládákat: heti négynek,havi tizenhatnak félévente pedig a 100-nak MEG KELL LENNIE…. Ha,esett,ha fújt mindig menni „kellett”.
Ma már teljesen lehiggadtam.
Már nem a darabszám érdekel!!

Elolvasom a láda leírásokat,válogatok és tényleg csak oda megyek el ami érdekel.
Nem szeretem: a hosszú és unalmas multikat, a dagonyázos semmit nem mondó, fantáziátlan és szivatós rejtéseket.

Azt szeretem ebben a játékban, hogy sok olyan helyre visz el,ahová amúgy soha nem jutottam volna el ( tudom ez kicsit már közhelyes :-)).
Köszönet MINDEN rejtőnek!!!!

Akikkel szeretek együtt ládázni:

Apukám:Öregcsabi

Lányom:Vivien

Barátom:Elf