2001 körül kezdődött. A TV-ben egy geocaching versenyről tudósítottak. Az elsőről ha jól tudom. Nagy vonalakban elmondták, hogy miről szól, hogy kapsz egy szélességi és egy hosszúsági koordinátát és összesen ennyivel elindulsz a sűrű nagy erdőbe megkeresni valamit, amiben a következő célpont koordja van, aztán a következőé, és a végén vár valami jutalom. Kisgyermek korom óta rajongok a hegyekért, barlangokért, a természetért, imádok túrázni. Elbújni a világ zaja és problémái elől és -ha csak annyi időre is, de- ÉLNI. Rettentően megtetszett a dolog, gondoltam ez aztán a nekem való, de anyagi és technikai felkészültség híján sok-sok éven át ez csak egy misztikus vágyálom volt, hogy talán majd egyszer én is...
Aztán hipp-hopp eltelt 13 év, jött egy sugallat, és rátaláltam a geocaching.hu oldalra.
Innen már nem volt visszaút, mint a lavina indult meg az első 50 láda felkutatása. Mert természetesen rejteni is szerettem volna, bekapcsolódni a mozgalom aktív vérkeringésébe.
Amikor meglett az 50. ládám, zsupsz, megemelték 75-re a rejtéshez szükséges ládák számát. Na, ekkor ismertem meg a geocaching.com oldalt. :D
Az első ládám rejtése után még voltak ötleteim, adtam be ládatervet de mivel az adminok tűzzel-vassal harcolnak az új ládák megjelenése ellen, feladtam a harcot és itt a .hu-n már nem is tervezek több rejtést.
Keresem a meglévő ládákat és élvezem hogy olyan helyeket ismerhetek meg Magyarországon, melyeket a GC nélkül soha életemben nem láthattam volna, ráadásul nagyszerűen össze tudom kötni a fotózással, amit nevezhetünk hobbinak, hiszen nem abból élek.