GCTT05 - Közép táv söprése közben 4.
Januárban szép napos, de hideg időben, havat tapodva jártuk be Mikulással a táv jelentős részét. Akkor rendkívül szép képeket tudtunk csinálni. Most, a túra időpontjában - bár nincs olyan hideg, de - szívesebben lennénk olyan környezetben, mint voltunk akkor. Az eső már pár napja kitartóan esett, ezzel az alacsonyabban fekvő részek útjaira olyan szintű dagonyát teremtve, hogy sírva könyörögtünk az aszfaltútért. A reggeli nevezés kicsit nehezen indult és utána sem jöttek csőstől a népek. A közép táv söprését vállaltam, mert úgy voltam vele, hogy a hosszú táv kurflija olyan unalmas volt még szép időben is, hogy az menjen arra, akinek nagyon fontos. Ez így ebben az időben kiváló döntésnek bizonyult. Berendeztük a tornatermet, majd a rajtoltatásban vettem részt. A - sajnos szokásosnak tekinthető - késői nevezők után jóval indultam neki a napi penzum legyűrésének. Alig indultam el, máris egy tekintélyesebb csapatot kellett helyes irányba terelnem. Ezután eseménytelenül talpaltam egy jó ideig. Az egykori bányavasút nyomvonalán bandukolva sorra érintettem olyan bányatörténeti emlékeket, mint az alagút, vagy Eresztvény, ahol elsőként találtak szenet a Salgótarjáni-medencében. Itt megkerestem a frissen megjelent új ládát is, no meg pár szót váltottam Bubukával és Zalajáróval. Továbbra is jó tempót nyomtam, de a Petőfi-forrást ezúttal nem hanyagoltam el. Még el sem értem a somoskői várat, amikor 4 fiatalt már kicsit ösztökélnem kellett a gyorsabb haladásra. Ekkor még nem gondoltam, hogy a nap folyamán milyen sokat fogjuk még egymást boldogítani. Avranella és ZF megváltóként üdvözöltek a vár tövében, melyből a fel-feltámadó szél néha megmutatott valamicskét. Itt adtam egy kis előnyt a srácoknak, mert maradtam egy kicsit fotózni, meg valamivel később a másik friss láda által megmutatott kőparkhoz is tettem egy kitérőt. A gyönyörű Medves-fennsík ezúttal ködbe veszett. Alig pár méter volt csupán a látótávolság. Így értünk el Csuhásékhoz, ahol kicsit frissítettünk. Innen egy kisebb emelkedő végén feljutottunk a Salgóvárba, ahol Míráéktól csokit kaptunk. Itt elég sok ember verődött össze. Gondoltam, hogy innen talán gyorsabban fog menni a dolog, mert a srácok a hosszabb pihenőtől új erőre kapnak - de nem. Nem is kicsit vállalták túl magukat, de ezt nem voltak hajlandóak önmaguk előtt beismerni azzal, hogy átváltanak a rövid távra. Így Fonténél is ücsörögtünk, ettünk-ittunk a sok finomságból, amit kaphattunk. Majd (tényleg) lassan megindultunk a nap utolsó hegyének, a Karancsnak. Nagyon hosszú menet volt, sok megállással. S bár van gyakorlatom az ilyen helyzetek kezelésében, de már eléggé a végét jártam e téren. Közben pedig szép sorban a hosszú távosok is sorra hagytak el minket. Ám egyszerre csak felértünk a kilátóhoz, ami körül még elég sok hó is volt. Mivel alig láttuk az orrunk hegyét, így némi unszolásra anélkül indultunk meg lefelé, hogy felmásztunk volna. Ez a szakasz már gyorsabban ment, mert csak fékezni kellett. A végén még a somoskőújfalui állomástól egy rövid szakaszon a lámpákat is elővehettük volna, ha lett volna nálunk. Fizikailag nem annyira fáradtam el, mint szellemileg. Szerintem sok tanulsággal lettünk gazdagabbak a jövőre nézve. Jól éreztem magam, csak az idő lehetett volna barátságosabb. Jövőre is jövök és segítek, amiben tudok. Ezúttal Bobó tartott velem, akinek nem nagyon akaródzott előbújni a hátizsákból.
[Jóváhagyta: geocaching.hu, 2013.04.07 22:35]