Az egész történet úgy kezdődött, hogy 2006 decemberében autós navigációra vásároltam egy Fujitsu Siemens gyártmányú, GPS vevővel felszerelt PDA-t.
LaySoft cimborám, aki akkoriban már játszotta a játékot 2007 februárjában elvitt pár közeli ládát megkeresni. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy megkedveljem a játékot annak ellenére, hogy a PDA beépített GPS-vevője és gyenge akkukapacitása okozott pár kellemetlen percet keresgélés közben. Eszembe jutott, hogy régi -kollégából baráttá előlépett- ismerősöm Palazsu is mesélt nekem a geocaching-ről, így itt ragadtam. A dolog technikai eszközei azóta többször cserélődtek nálam, de a játék öröme megmaradt.
Általában feleségemmel Gyöngyivel és a barátaimmal ládázom, de előfordult már olyan is, hogy egyedül indultam neki a kalandnak. Annyira megkedveltük a játékot, hogy egy ideje már külföldi com-os ládák után is kutatunk. Találtunk már csészéket többek között Törökországban, Görögországban, Lengyelországban, Ausztriában, az USA-ban és Kanadában is. 2009 júniusában felhívták figyelmemet a Geopacal 2.0 nevű eseményre, ahol is sikeresen erősítettük a pörköltes vonalat. Itt ismertem meg a GPSGames-es társaságot. Az esemény annyira jól sikerült, hogy azóta már három játszótéren játszunk párhuzamosan. Sokat ládázom együtt barátaimmal Palazsuval és Levinnel. Ezeken a kitűnő hangulatú túrákon mindig megtudok valami újat a játék hőskoráról.
2009 szeptemberében Gyöngyivel Mártélyon részt vettünk életünk első geoversenyén, ahol ugyan a "futottak még" kategóriában végeztünk, de ennek ellenére kitűnően éreztük magunkat. A következő -immáron GPSGames-es- versenyen már LaySoft-tal indultam, ahol sérült lábbal is sikerült a 83 egyéni induló között 22. helyezést elérnünk.
Újabb "geocaching-mérföldkő" az életünkben: Gyöngyivel segítőként vettünk részt a II. Geocaching Teljesítménytúra lebonyolításában. Itt kötöttünk mai napig tartó barátságot Tót Zolival és családjával.
Az élet úgy hozta, hogy a GPSGames oldalán jelent meg első elrejtett ládánk, amely az otthoni számítástechnika hőskorának kíván emléket állítani. Ezután ezen a játszótéren is elrejtettük első dobozunkat, amely a Kvassay-zsilip történetébe és működésébe enged betekintést.
Régóta dédelgetett vágyam vált valóra: kis csapatunk nekiindult az Országos Kéktúra végigjárásának, amelyet 56 túranap alatt Nagyhután sikeresen be is fejezett.
Mivel anno csapattársaimmal sokat bringáztam a magyar mountain bike aranykorában, így örömmel tapasztaltam, hogy egyre több terepbringás láda jelenik meg, bringás esemény szerveződik.
Az évek során oszlopos tagjaivá váltunk a Magyar Geotúra Csapatnak. E kitűnő társasággal többnapos autóbuszos túrákon keresgéljük a környező országok ládáit.
2015 márciusában barátaimmal -Levinnel és Mákossal- a Balaton-felvidéken sikerrel rendeztük meg a számomra nagy kihívást jelentő VII. Geocaching Teljesítménytúrát.
2015-től fórummoderátorként próbálom segíteni az egyesület munkáját.
2017 februárjától több időt töltöttem kerékpározással, mint ládázással, de azért nem tűntem el teljesen. Mostanában a Péceli TE-Cseuz Ördögei csapat színeiben indulok hobby versenyeken.
Mivel az utóbbi időben másfelé fordult az érdeklődésem -és így nem lenne etikus, ha továbbra is beleszólnék az egyesület ügyeibe- ezért jó pár év tagság után, 2018 márciusának végén elhagyom a tagok sorát. Azért a ládáimat igyekszem rendben tartani...