Helvécia: Wéber Ede emléke (GCHWE)
Wap barát leírás:
Helvéciáról a kisvasút sínét követve,
az egykori Ludas-tó "medrében", egy bokor tövében találjátok.
A láda, 18x18x7 cm-es konyhai tároló doboz.
N 46° 47,727' E 19° 34,414' [GCHWE+Itt parkoljatok]
A ládáról
Kedves Ládászok!
Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Helvéciát és környékét, ezt a Kecskemét közeli kis települést, emléket állítva Wéber Edének, ki "szülőatyja" volt.
Mivel nem rajongok a multiládákért és a cache-hez vezető úton, Kecskemét felöl érkezve, úgy is látni fogtok minden említést érdemlőt, ezért hagyományos geoládát helyeztem el az egykori Ludas-tó "medrében".
Helvécia Szabó Sándor-lakótelepre érkezve, balra nézve megpillantjátok a Bagolyvárat
N 46° 51,395' E 19° 37,115' 125 m [GCHWE+Bagolyvár] , ami sajnos az Állami Gazdaság területén, bekerítve található és nem látogatható, de a vasúton átmenve
N 46° 51,250' E 19° 36,809' 123 m [GCHWE+2x balra] , kétszer balra fordulva elé tudtok kanyarodni és szemből megcsodálni.
Helvéciára beérkezve Wéber Ede szobra, Csíkkarcfalva ajándéka: Székely kapu, Millenniumi Emlékmű és svájci adományaként "Falusi életkép" szoborcsoport látható itt:
N 46° 50,183' E 19° 37,496' 123 m [GCHWE+Szobor és emlékmű] , római katolikus templom itt:
N 46° 50,073' E 19° 37,018' 124 m [GCHWE+Templom].
A ládához a kisvasút sínét követve juttok.
Az út jó minőségű, személyautóval minden további nélkül járható földút. A jobbra - balra nyíló keresztutcák a tanyasoros beépítések példáiként láthatóak.
A ládát, az egykori tó "medrében", egy bokor tövében találjátok.
Adja magát! :-)
Jó ládászást!
Wéber Ede
(Bázel, 1843. január 11. - Kerepes, 1935. szeptember 24.)
Eduárd Weber, a svájci Baselben 1843-ban születet. Otthon pedagógusi és nemzetgazdász diplomát szerzett, nevéhez fűződik Madách Imre Az ember tragédiája című művének, valamint Petőfi és Tompa verseinek német nyelvre történő fordítása. 1870-ben Eötvös József kultuszminiszter meghívására a Molnár Aladár által alapított balatonfüredi szeretetház vezetésére jött Magyarországra. A szeretetházban 16 éves korig lakhattak a kiskorú árvák, vallás és nemzetiség megkülönböztetés nélkül. Szőlő és gyümölcstermesztést tanultak. Itt ismerkedett meg Wéber a szőlőtermesztéssel.
1882-ben Kerepesen kis birtokot vásárolt, melyet Wéber-tanyának neveztek a helybéliek.
1892-ben, Ő és a fia, Wéber Aladár valamint a honfitársai által összeadott pénzből vásárolták meg a 2000 holdas alföldi homokot, ahol létrehozta az ország első nagyüzemi, kordonos szőlőültetvényét és pincészetét.
1911-ben visszaköltözött Kerepesre, ahol szándékában volt birtoka egyik részén egy "kispolgári" települést létrehozni. 1910. október 29-én bemutatta a "Kispolgárok Otthona Helvécia Telep" elnevezésű tervét, melyet a közgyűlés elfogadott, de egyben kötelezte a születendő telepet templom, temető, piac, óvoda és gyermekjátszótér létesítésére. A kerepesi Helvécia-telep az 1940-es évektől Szilasliget néven szerepel.
Wéber Ede szerepet vállalt Kerepes Község Képviselő-testületének munkájában is. 1935. március 24-én, 92 éves korában hunyt el. Kerepesen helyezték örök nyugalomra, de sírhelye mára már megsemmisült.
A településről
Helvécia község Bács-Kiskun Megyében, Kecskeméttől 7 km-re fekszik.
A településre Kecskemétről közvetlen autóbuszjárat és a Kecskemét-Kiskőrös keskenynyomtávú vasút indul. A láda, a kisvasút ludastói megállójától pár száz méterre található, így romantikus utazás keretében ezzel is felkereshető.
A település leírása
Az 1870 után a történelmi borvidéket elpusztító filoxéravész értékelte föl a gyökértetűtől védett homoki területet. Kiderült, hogy a laza, homokos, magas kvarc tartalmú talajba belefullad a kártevő, így ezek a talajok a kipusztított szőlők pótlására tökéletesen megfeleltek. A másik fontos szempont, hogy a Duna - Tisza közén a futóhomok egyre nagyobb problémát okozott, megkötését, akác, szőlő és gyümölcs telepítésével végezték.
Egy svájci születésű pedagógus Heinrich Eduard Weber (Wéber Ede) első munkahelyén, Balatonfüreden ismerkedett meg a filoxéra elpusztításának lehetőségével. Nagy terve az volt, hogy 200 családnak megélhetést adó szőlőtelepet hozzon létre a Duna-Tisza közén. Miklós Gyula, hajdani kormánybiztos ajánlotta elgondolásai kivitelezésére Kecskemétet.
1892 tavaszán érkezett 88 magyar és 17 német anyanyelvű család. Új lakóhelyüket ettől kezdve nevezték az alapító iránti tiszteletből Helvéciának (Helvetia latinul Svájcot jelent). Ez a magyarországi nagyüzemi szőlőtermesztés kezdeti időpontja. A régi telepesekre utalnak a még ma is élő elnevezések: Németsor, Csókasor, Magyarsor, Iskolasor stb., melyek tanyasoros beépítések. Wéber Ede a vasútállomás közelében a Mirimári Kastély mintájára új lakóházat (Bagolyvár), és alatta hatalmas pincét, valamint présházat építtetett. Sajnos, ez az épület nem látogatható, de ha közúton érkeztek, látni fogjátok.
A község 1952-ben alakult meg. Sajátossága a két egymástól 3 km-re lévő településrész Helvécia és Helvécia Szabó Sándor-lakótelep, melyek lélekszáma megközelítően azonos, továbbá az igen kiterjedt tanyavilág, ahol megtalálható a történelmileg kialakult tanyasoros beépítés is. Ezeket a láda felkutatása során mind megtapasztalhatjátok. A lakosság több mint fele a külterületi tanyákon él. A Kecskeméten élők közül sokan költöznek ki a nyugodtabb falusi környezetbe, vagy hobbikertekben konyhanövényeket és gyümölcsöket termesztenek.
A puszta története Helvécia megalapítása előtt
Pannóniát és Dáciát a rómaiak uralták, amikor Kr. u. az I-II. században iráni eredetű elemekkel kevert jazyg-szarmata lovas nomád nép telepedett le a Duna-Tisza köze és Kecskemét területére. Ezt bizonyítják azok a római provinciális gyártmányú edénydarabok és más használati eszközök, melyeket itt találtak. Vélekedés szerint, a két folyó között volt az avar birodalom központja.
Több pusztán népes községek alakultak ki, leginkább a török hódoltság utáni időkben, melyek közül néhány a mai napig is létezik pl. Ballóság, ma Ballószög, Therekegyháza, ma Kerekegyháza, elnevezéssel vagy Matkó és Köncsög puszta. A török horda támadásai elöl sokan a városba költöztek, de megtartották vidéki házaikat, birtokaikat. Ekkor alakult ki az e vidékre jellemző tanyarendszer.
Híres legendák, mende-mondák maradtak fenn a betyárvilágról, a "csángók-betelepülők" és "ótott cigányok-bennszülöttek" örökös harcáról. Ezek a bennszülöttek ellenséges indulatú, gyűlölködő, kultúrát nem ismerő juhászok voltak, akik állandó garázdálkodásaikkal folyton zaklatták a szorgalmas nép nyugalmát. A betyártörzsek leginkább az évtizedek óta megengedett szabadlegeltetés betiltása miatt lázongtak, mert juhnyájaik szegényebb legelőkre szorultak. A helybéli emberek elmondása szerint Köncsögpusztán található a híres betyár, Rózsa Sándor búvóhelye is, melynek szerteágazó alagútrendszere van.
A környéken több vízmeder volt, ilyen pl. Matkópusztán a Kocsis tó és Köncsögpusztán a Ludas tó. Mára már az elhibázott belvízelvezetés és az aszály e kistáj tavait folyamatosan elapasztották. Nyaranta medrükben fű nő és állatok legelésznek rajtuk.
Ládakarbantartás. "Flórásítva". A jelszó maradt a régi, flórának új jelszó!
