Megye/ország: Zala
Elhelyezés időpontja: 2008.05.31 12:00
Megjelenés időpontja: 2008.06.03 13:00
Utolsó lényeges változás: 2021.07.08 12:58
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: waneqr
Ládagazda: zalajaro Nehézség / Terep: 3.0 / 3.0
Úthossz a kiindulóponttól: 900 m
Megtalálások száma: 191 + 2 sikertelen + 11 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.2 megtalálás hetente
Szentpéterföldétől 2 km-re dél-nyugatra, a Töröszneki-patakon duzzasztott tó mellett, a síneken túl, egy fa lábánál rejtőzik a láda faágak takarásában.
Szentpéterfölde
Lentitől 25 km-re keletre, dombok ölelésében fekvő zsáktelepülés Szentpéterfölde. Első írásos említése a XIV. századból való, mikor is Mikcs mester Sára lányát iktatták be itteni birtokaiba. A falu tulajdonlása az idők folyamán kalandosan alakul, de nagyrészt Bánfiak tulajdonában van. A török uralom alatt teljesen elpusztul, s csak a XVIII. század elején telepítik újra.
Érdekesség a Szentpéterfölde szomszédságában állt Dice község sorsa. Egyike volt ez a környék irtásfalvainak, melyek a közlekedési útvonalaktól távol, a kiirtott erdő helyén, a vékony termőtalajon fokozatosan elnéptelenedtek és visszaadták helyüket a természetnek.
Az erdőkben és vadakban gazadag környék kedvelt célpontja a vadászoknak, kiket a Zalaerdő vadászháza fogad. A ház fából készült része a XX. század elején került ide, még az Eszterházyak idejében. A terület főként nehéz agancssúlyú, öreg szarvasbikáiról és nagyterítékű vaddisznóhajtásairól híres.
A pompás erdők, a tavak miatt a környék népszerű a turisták között is, kik a településen áthaladó turistaúton közelíthetik meg a települést, és a határában elterülő pompás tavat is, ami megcsodálható a stégről N 46° 36,181' E 16° 44,569' 192 m [GCFV2+stég] és a gátról N 46° 35,868' E 16° 44,229' 188 m [GCFV2+gát] egyaránt.
Állapot: kereshető
1 játékos jelölte kedvenc ládájának
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
-
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
+
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
+
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
-
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
-
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
-
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
-
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
-
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
A temetőnél parkoltam, a behajtani tilosnál már biciklivel haladtam. Szép a tó, szép a környék, ideális hely volt a szendvicsem elmajszolására. Közben a vékony, de egybefüggő jégtakaróban is gyönyörködhettem.
A tökéletes élményt csak sok-sok behajtani tilos tábla rontja. Ha nem biciklivel vagy, akkor unalmas, ~1 km aszfalton gyaloglás vezet a látnivalókig.
Ez a láda egy különösen szép emlékként fog megmaradni nekem. Egyrészt mert a környezete szép, a tó gyönyörű és a Horgász-lak nagyon kényelmes, megfizethető és a gondnok hölgy a világ legkedvesebb és segítőkész emberei közé tartozik.
Előző este érkeztünk ide, mert a térképen Erdész-háznak jelölt épületben ma már két funkció él együtt. A tó felé eső rész az egy panzió, míg az út felőli részben lakik a főerdész. 4 millió forintos pályázati pénzből nagyon szépen felújították a házat, amelyben minden kényelmet meg lehet találni, kivéve a térerőt, de az nem volt baj, mert WiFi volt, így Messengeren annyi dumcsihat az ember amennyit akar.
A láda másnap reggel könnyen meglett, bár nagyon kellett vigyáznom, hogy takarásban legyek, (hála az égnek volt elég vastag fa, melynek törzse szépen eldugott engem), mivel két pecás nagyon stírölte, hogy mit csinálok. A nagyon borús, szürke reggelen sikerült egy pár szép fotót elkattintanom, így illusztrálni is tudtam, hogy milyen szép helyen van ez a láda. Köszi a rejtést!
Megerőltető, kemény három napot töltöttünk az RPDDK-n Zalalövő-Borsfa között. Több mint 90km-t nyomtunk le! Ez már nem nekünk való! Legközelebb már kevesebbet vállalunk be! Ráadásul Zalaegerszegen a csatlakozást is lekéstük, Taxiztunk Zalalövőre! Így is rengeteg időt vesztettünk, egy őrült rohanás volt Pató-hegyig a szállásunkig. Másnap kipihenve vágtunk neki a következő szakasznak. Sajnos túl hosszú volt ez a táv, Bázakerettyére sajgó, lábbakkal, vízhólyagos talppal érkeztünk. Ennek ellenére nem bántuk meg a nem kevés kitérőt a ládáig, mert egy csodálatos helyet fedeztünk fel. Sajnos a ládban állt a víz, a füzet elázva. Pihentünk egy keveset és próbáltunk erőt gyűjteni. Köszönjük, hogy megmutattad ezt a kedves helyet!