Wap: A 9x7 cm-es henger alakú fekete ládát a kenderáztató tótól nem messze keresd, akác tuskóban, levéllel álcázva.
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Megközelítése
Nagykálló belterületén, itt kanyarodjunk keleti irányba.
N 47° 52,694' E 21° 51,689' 115 m [GCKETO+letérés] A tó környezetéhez autóval behajtani nem szabad, ezért parkolni a sorompó mellet lehet.
N 47° 52,619' E 21° 52,419' 115 m [GCKETO+parkolo]
Ezen láda felkeresésével, a nagykállóiak egykoron nagy becsben tartott, és sokat használt kenderáztató tavához invitállak benneteket. A tavat és környékét 2013-ban szépen rekultiválták, nem kevés anyagi befektetéssel.
Régen szinte minden családban termesztettek kendert és lent, hogy abból fonalat készítsenek a szövéshez. A XXI. században elértünk odáig, hogy a műanyagok kiszorították a háztartásból a természetes anyagú használati tárgyainkat.
A fiatalabbak már nem is ismerik milyen valójában a kender, és milyen illata van valójában, a régi emberek számára nélkülözhetetlen növénynek.
Már csak az idősebb emberek emlékezetében él, az embert próbáló munkafolyamat, mire a kenderből használati tárgy lett. A kender vetésére, vágása a forró napon, miközben a kendervágó testét és arcát vagdosta a növény, majd az áztatása és a kender feldolgozása. Régen ez a munkafolyamat a legnehezebb munkák egyike volt.
A kenderáztatás célja és feltételei
Szolnoky Lajos így írja le könyvében:
A kender áztatásának tudvalevőleg az a célja, hogy kioldódjék az-az enyvszerű anyag, mely a kender rostjait egymáshoz és a fás részhez ragasztja.
Áztatási idő, és a víz minősége: A tiszta meszet és vasat nagyobb mennyiségben nem tartalmazó lágy víz, melynek hőmérséklete legalább 14-15°C. Az áztatóba helyezett kenderre annyi vizet kell bocsátani, hogy a víz azt egy arasznyira födje. Ha a víz melegebb, és ha kevés meszet tartalmaz, akkor előbb kiázik a kender. Gyorsabban megy a vékony és puha kender kiázása is. Nyáron 3-4, ősszel és tavasszal 6-10 nap szokott szükséges lenni a teljes kiázáshoz. Túl hosszú ideig áztatott kender fehérebb, de szakadékonyabb rostot ad.
A kellő kiázottság jelei: A vízből gázbuborékok nem, vagy csak ritkán szállnak fel, a rost pedig a nedves szárról egész hosszában lehúzható anélkül, hogy elszakadna.
Kenderáztatás menete
A kenderkóróknak a víz hőmérséklet függvényében 3-10 napon át víz alatt való tartása, hogy a szár külsején elhelyezkedő értékes rostanyag lelazuljon a kender belső fás szövetéről. A kenderáztatás mind álló, mind folyóvízben szokásos, bár a nagyobb folyóvizekben való áztatást tiltották a hatóságok, mivel a kenderből kioldódó anyagok mérgezték a halállományt.
Kenderáztatáshoz a víz medrébe karókat vernek le, és ezek közé rakják a kendernyövéskor összekötözött kévéket vagy egyenként, vagy 5-20 kévéből szalmakötéllel összefogott nagyobb kötegenként. A víz mélységétől függően több sorban rakják, hogy ellepje a víz. Ezért az áztatóba berakott kendert lenyomtatják, szalmával befedik, keresztkarókkal átfogva a tetejére még tuskókat, követ, esetleg sarat raknak.
Ritkának mondható, bár nagy területre kiterjedő kenderáztatási mód a
cserepcsépben (Szatmár megye),
cserepcsikban (Kisalföld és Nógrád, Borsod megye),
csipcsarakban (Sárköz) való vízbe helyezése. Két hosszú rúd közé berakják a kenderkévéket, négy, esetleg öt sorban is egymásra, majd a rudakat kötéllel több helyen erősen összeszorítják. És így egy tömegbe összefogva belendítik az egész kendermennyiséget a vízbe, ahol szintén lenyomtatják. Jellegzetes elterjedést mutat a kévénkénti, ill. kötegekben való vízbe helyezés.
A köteges kenderáztatást ott találjuk meg, ahol korábban jelentős len feldolgozás volt a dunántúli, felföldi és erdélyi területeken, míg a kévés kenderáztatás a Nagy- és Kisalföldön általános. Ebben a korai, még honfoglalás előttről származó len kultúrának a kender feldolgozására gyakorolt hatását véljük felismerni. A kévés és köteges kenderáztatás problémája a honfoglalás kori Kárpát-medence néprajzi és települési viszonyainak a kérdését is felveti, s az akkori magyar kender és szláv len kultúra későbbi egymásra rétegeződését mutatja.
Forrás: a Nyíregyházi levéltárban megtalálható Szolnoky Lajos Magyar kenderáztatási módok, néprajzi értékeink című könyvéből.
Gyulasi Jánosné:
Kenderáztatás a malomárokban.
Kívánok mindenkinek kellemes időtöltést, és láda vadászatot!
Attila
Ládatörténet:
2017.12.27: A ládát örökbe fogadtam. Az oldal marad az eredeti.
Hegedüs Zsuzsa
2019.04.14: Láda új helyre került.
N 47° 52,766' E 21° 52,360' [GCKETO+waypoint]faágon 1,5 m magasan kapszulában.
2021.03.07: láda karbantartás.
Sajnos a kenderáztató több éve kiszáradt a naygkállói önkormányzatnak nincs terve az újra feltöltésre.