A 15x10x6 cm-es hagyományos doboz a kápolna bal sarkánál lévő síremlékeknél rejtőzik. Az eldőlt síremlék és a borostyán őrzi jótékonyan a földszinten lévő rejtést!

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

---

A rejtés

Mezőberényben, a II. kerületi evangélikus egyházközösség gondozásában lévő "szlovák" temetőben található a láda. Közvetlenül mellette lehet parkolni.
A bejárati utat, amely egy kis kápolnába fut, 1917-ben építette Kovács Pál és felesége, felajánlva azt az első világégésben elhunyt fia emlékére. Az út téglaépítésű, enyhén domborodó felületű, míves munka. Az eltelt csaknem száz esztendő azonban megviselte néhány helyen, nehezen járható itt-ott.

Ez a láda önállóan is kereshető, de része a GCTIRZ ládának, amely a tirpákok XVIII. századi vándorlásának állít emléket. Ezért fontos, hogy megjegyezd ennek a ládának a jelszavát. Minden rejtés önállóan működik egy-egy pontért. ( GCTIR1, GCTIR2, GCTIR4) De a ládákban található jelszavak egyben jelszórészletek, amelyből a záróládának a jelszavát, a ládák sorrendjében egymás mellé rakva, megfejtheted.

Ezt az útvonalat tették meg több százan anno gyalog vagy szekéren, most mi tegyük meg gyalog, kerékpárral vagy négy keréken.

Furcsának tűnhet e láda, hogy a kesser a fél országot bejárja, mire az i-re és oldalára pont kerül. De ha ezen oldalba szemed és elméd belemerül, belátod, hí be nagy út volt az, amire egy maroknyi ember, a semmire nem tartott tirpák ráhágott. Mert ma szitok és átok, ha valaki tirpáknak nevez, de ki tirpák, az ezen bőszen nevet, és büszkén viseli, őrzi az apai nevet. Kérünk hát vándor, menj végig az úton, hol már szekér nem zörög, marha nem kolompol, de itt indult neki néhány család, hogy várost építsen hitből és homokból.

Történelem

Hölgyeim, uraim, díszes sereglet! Kezdem hát sorát e dicső történetnek! Van annak több mint kétszázhatvan éve, hogy grófunk, Károlyi gróf egy szép nap arra kéle, hogy a nyírségen a földet ne csak a homok s a szél járja, legyen ott dolgos kéz, s legyen gazdája. Gondolta hát a föld akkori ura, kinek e föld csak kisebb vagyona, hogy ha helyben rátermett ember nem terem, jöjjön máshonnan, de végre itt legyen. De vajon ki az, kit Károlyi gróf 1753-ban rábír a hosszú útra? Hogy, hogy nem, rátalált a korábban Mezőberénybe települt tótokra.

Feldúlva

A török hódoltság után Békés megye elnéptelenedett, felégetett földeket jelentett, de ez nem csak a törököknek volt köszönhető. A keresztény csapatok haditanácsa a török végleges kiűzésére a gyulai vár őrségének kiéheztetését határozta el, ezért a Tisza - Maros - Körös - közét felégette, erőszakkal elnéptelenítette, így amit a török meghagyott, azt a keresztény csapatok megsemmisítették. Ennek az értelmetlen taktikának esett áldozatul és néptelenedett el Berény, Félhalom és Nemeskereki is.
Tartós béke nem köszöntött azonban ezután sem a tájra. A Rákóczi szabadságharc bukása után egész Békés megye romokban hevert. A hajdan létezett települések lakói, mint korábban, úgy most is szétfutottak a jövő-menő katonaság sanyargatásai elől, és csak a szatmári békét követően kezdtek régi lakóhelyükre visszatelepülni.

Elzavarva

Ezzel párhuzamosan a gömöri szlovák parasztok már 1670-es években rendszeresen lejártak aratni az Alföldre. A Felvidéken élők helyzetét nehezítette a túlnépesedés és az igénybe vehető terület korlátozott volta, a megművelhető föld minősége. Koháry István felvidéki földesúr, országbíró, fanatikus katolikus lévén a birtokán élő evangélikus hívőket nagyon üldözte, így a Békés megyében felajánlott szabad vallásgyakorlás még inkább vonzó volt a felvidéki szlovákoknak.

Újratelepítve

Harruckern János György császári és királyi hadiélelmezési igazgató volt. Szolgálataiért a hajdani gyulai uradalmat, azaz egész Békés megyét kérte. Harruckern a betelepülésre vállalkozók részére biztosított kedvező feltételekkel 1723-ban kezdte meg Mezőberény újranépesítését. Először 1723-tól kezdve szlovákok (Nógrád, Hont, Pest, Zólyom, és más megyékből), majd 1725-től németországi és hazai németek, 1731-től tiszántúli magyarok (Biharból és a szomszédos településekről, református vallásúak) érkeztek a korabeli Berénybe.

Az emberek

Bél Mátyás ezt írta a szlovákokról: "Ez a nemzetiség akkora szorgalmat tanúsít a föld művelésében, hogy nincsen olyan földesúr, aki ha üres földje van, ne részesítene előnyben mindenki mással szemben szlovák telepeseket e munkában tanúsított szívós igyekezetükért. Ám mégis sokan tértek vissza honfitársaik közé, a barbároktól való féltükben, akik annyiszor feldúlták ezt a vidéket." "A szlovákok azonban több előrelátással kezdenek munkához, hiszen több földet szántanak fel, mint amennyit a magyarok, oláhok és rácok szoktak, s amit a bőségesebb termésből megtakarítanak, óvatosan félreteszik eljövendő szükségletükre."
A letelepedésnek kedvező feltételei közé tartozott: az evangélikus vallás szabad gyakorlása, néhány évi felmentés az úrbéri terhek alól. Megengedték nekik szárazmalom, korcsmák, mészárszékek építését, használatát, a halászatot, engedélyt kaptak templom és iskola építésére. Engedélyezték számukra a fakitermelést lakóházaik számára.
Az új honfoglalás azonban nem áll meg, mert a Mezőberénybe érkező szlovák telepesek közül több család csatlakozik a szarvasi csizmadia, Petrikovics János által toborzott csapathoz és 1754-ben továbbállnak Szabolcs megyébe.

Azóta

A Harruckern-uradalom 1798-tól Wenckheim birtokká válik, 1802-ben a község jó adottságait felismerve a békés-bánáti evangélikus egyházmegye itt állította fel a megye első gimnáziumát ( N 46° 49,327' E 21° 1,650' 110 m [GCTIR3+iskola]), mely 1834-ig működött Mezőberényben. A Wenckheim kastélyban néhány évig leánynevelő intézet működött, amit Festetich Vincéné vezetett. 1838- 1840 között Szendrey Júlia is az intézet tanulója volt, ezért Petőfi Sándor is sok szállal kötődött Berényhez. Baráti és rokoni szálak fűzték Orlai Petrics Somához, a magyar történelmi festészet jeles alakjához. Orlai többször is megfestette itt a költő portréját, aki Mezőberényből indult Bem seregébe, hogy beteljesítse küldetését.

A templomok

Mezőberény városa templomépítészeti különlegességgel bír, hiszen a Kossuth téren találjuk az ország egyetlen zsindelyfedésű evangélikus kőtornyát. A szlovák evangélikusok előbb érkeztek, így az egyházközséget ők alapították. Az 1723-ban megtelepedett németek a község kicsi, vesszőből font falú templomát közösen használták a szlovákokkal, de az istentiszteletek külön voltak megtartva. A német evangélikusok külön templomának felszentelésére 1789-ben kerül sor ( N 46° 49,446' E 21° 1,613' 110 m [GCTIR3+1templom]). A régi templomot a szlovákok használták tovább, mígnem 1793-ban ők is nagyobb istenházat építettek ( N 46° 49,735' E 21° 1,740' 110 m [GCTIR3+2templom]), így az is különleges, hogy két evangélikus templom van egy településen.

A település honlapja

Közelben lévő ládák: GCMEBE, GCBVKM