A forrásról
A szájhagyomány szerint Petőfi kedvelt kiránduló helye volt. Abban az időben még nem volt meg a jelenlegi 30-as út, hanem a forrás felett vezetett a Császárút, korábbi neve Budai-ó út. A vizes, járhatatlan Csintoványon kocsival átjutni nem lehetett. Hogy mikor és ki adta a forrásnak a Petőfi nevet nem tudjuk. A forrás vize iható, bár kismamáknak nem ajánlott. A környékbeliek mindig sorban állnak a forrás előtt, ugyanis sokan innen hordják a vizet.
Bag
A közelben az újkőkori leleteket találtak, és az ásatások által felszínre hozott rézkori, bronzkori, és római korból származó tárgyak azt bizonyítják, hogy azóta folyamatosan lakott, sőt, a török hódoltság idején sem néptelenedett el.
Első okleveles említése 1394-ből való Baag formában, első ismert pecsétje 1740-ből származik. Első tulajdonosa valószínűleg az Ákos nemzetség volt, majd Luxemburgi Zsigmond, a Báthoryak, később az Eszterházyak birtokolták. 1703-ban 68 adófizető családfőt írtak össze a településen.
1736-ban Grassalkovich Antal megvásárolta a község negyedét és 10 évvel később a fennmaradó birtokrész is a tulajdonába került.
Petőfi Sándor
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
A tanulást 18 éves korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A "márciusi ifjak" egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.5.3]
A bagi állomáson néhányan szálltunk le, köztük én alkottam egymagam kisebbséget. Megvártam a GPS jelet, mielőtt tovább indultam volna Mária útján. Felbaktattam a lépcsőn és a felüljárón már megtalált magának egy lokál patrióta euró váltással. Eztán szinte gondtalanul telt az út. Elhanyagolt rész az aszfaltról letérve, kedves pókos ösvény a hármas mellett. Most menj, leszedtem az összes hálót. Aggódnom a madárcsicsergés miatt szinte egész úton nem kellett. Pár helyen kiszorultam az út szélére egyensúlyozni a traktornyomokban álló víz miatt. A vasúti átkelő nincs teljesen kész, de onnan már közel volt. Forrásnál első meglepetésem, hogy sor állt. Nem voltak túl sokan, de flakonjuk annál több volt. Nem túlzás az 25 liter körüli víz vételezése fejenként? Először a befőttesre futottam rá. Logokat olvasva picit arrébb keresve sikerrel jártam. Nem a befőttes az, keress tovább! Vízkóstolás nélkül folytattam utam gcgdf1 felé, bízva a későbbi palacktöltésben
N 47° 37,942' E 19° 26,932' 200 m [GCGDF2+1parkoló]