Elhelyezés időpontja: 2021.09.10 16:00
Megjelenés időpontja: 2021.09.22 16:25
Utolsó lényeges változás: 2021.09.22 16:25
Utolsó változás: 2021.09.22 22:31
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Bobby Holmes és likiLaszlo
Ládagazda: Bobby Holmes Nehézség / Terep: 2.5 / 3.5
Úthossz a kiindulóponttól: 600 m
Megtalálások száma: 23 + 1 egyéb
Megtalálások gyakorisága: 5.5 megtalálás hetente
Rövid leírás
A ládát (11x16,5x5,5 cm) az emlékkereszt mögötti szikla alatt, természetes anyagokkal (kövek, fatuskó) álcázva találod.
Ládánk egy 1943-ban lezuhant Ju-52 M3 típusú repülőgép balesetének helyszínét és emlékkeresztjét mutatja be.
Megközelítés
Autóval a vértestolnai kálvária utolsó (14.) vagy utolsó előtti (13.) stációjánál N 47° 38,151' E 18° 26,668' 362 m [GCJU52+parkoló] lehet parkolni, innen nagyjából 400 méter a kiindulópont N 47° 38,316' E 18° 26,459' 374 m [GCJU52+kiindulópont]. Itt következik a neheze. Figyelem! Ettől a ponttól a keresztig rendkívül meredek, csúszós az út, sok a letörött ág, néhol pedig sziklás a terület. Nagyon óvatosan közelítsetek!
Történet
1943. január 2-án egy német Ju-52 típusú szállítógép magyar terület felett igyekszik Belgrádból Bécsbe, de sosem ér oda.
Valószínűleg az időjárási viszonyok kényszerítették a gépet túl alacsonyra. A repülő szárnya eljegesedett, amitől előbb irányíthatatlanná vált, később pedig leálltak motorjai és a pilóták már nem tudták átemelni a hegyen a leterhelt gépet. Vélhetően először a jobb oldali kerék és motorgondola szakadt le, aztán a középső vagy a jobb motor. A nyomok sokáig végigkövethetők voltak a hegygerincen, de ezeket mára már eltüntette az idő. A géptörzset az a sziklapárkány állította meg, amelyen a kereszt is megtalálható.
A személyzet tagjai:
Otto Puff, törzsőrmester és oktatópilóta. A becsapódáskor azonnal szörnyet halt.
Dr. Hermann Stowasser, hadnagy, növendék.
Arnold Burmeister, őrmester, növendék. A becsapódáskor azonnal szörnyet halt.
Albert Reiche, szakaszvezető, hajózó távírász
Gerhard Feindt, távírász növendék
Heinz Gortzen, távírász növendék
Gerhard Kluge, hajózó szerelő.
"Otto Puff és Arnold Burmeister a helyszínen életét vesztette, egy társuk a komáromi katonai kórházban halt meg. A többiek különböző fokú sérüléseket szenvedtek. Az elhunytakat a komárnói temetőben helyezték örök nyugalomra.
Az életben maradt katonák közül hárman későbbi bevetéseken vesztették életüket. Dr. Hermann Stowasser néhány év után többször is visszalátogatott a faluba, felkereste a tragédia helyszínét."
Forrás: információs tábla a templomkertben
GCMLM elhelyezése után még belefért a programba. Tényleg jó meredek és a kerítés tényleg egy potenciális veszélyforrás. Egy ilyen helyhez illene akadálymentesített hozzáférés. :)
A ragyogó időben egyedül kirándultam.
A Keletiből 9:10-kor induló IKVA IC-vel utaztam, ami Sopron felé tartott. 10-kor szálltam le Tatabányán és indultam a piroson föl a végeláthatatlan lépcsőkön (kb. 420 db) a Turulhoz. Maradtam végig a piroson és amint elhagytam a frekventált részeket csak elvétve találkoztam 1-1 emberrel. A legszebb rész még mindig a Vaskapu szurdok környezete, az ismeretlen katona sírja utáni szakasz. Vértestolnára éppen délben érkeztem. Ahogy sétáltam ki az erdőből megszólaltak a harangok. Erőgyűjtés után indultam a láda felé, be a sűrűbe. A letaposott kerítést hamar megtaláltam, a segédpont jó volt. Az utolsó 120 méter izgalmasra sikerült. A meredek szakaszon minden figyelmemet lekötötte, hogy hova lépjek, mikor a baloldalon lévő sziklavonulat túloldalán állatok (gondolom szarvasok) egy csoportja nagy robajjal elszaladt. Lefagytam egy pillanatra, a pulzusom szerintem duplájára ugrott, de mivel nem felém szaladtak hamar visszatért belém az élet... A keresztet /ládát hamar megtaláltam, de bár nagyon jó csöndes, világvégi hangulatú volt a 78 évvel ezelőtti tragédia helyszíne csak 1-2 percet időztem, mert kicsit félelmetes volt az állatos kaland után. Lefelé a szikla oldalában találtam egy jobban járható utat. Besétáltam Vértestolnára és a másik oldalon a források útján (kék kör, sárga kör) a Bundschuh-kút érintésével csatlakoztam be a piros keresztbe. Útközben két hölgy jött szemben, akik először a nadrágom után érdeklődött, hogy hol vettem, majd hogy van-e távcsövem, mert egy hatalmas szarvas rudli rohant le éppen a hegyről és nem félek-e éppen feléjük menni. Távcső nem volt nálam és megnyugtattam őket, hogy nem, nem félek. De végül mikor elváltak útjaink magamat is meg kellett nyugtatnom, hogy nincs mitől félni. Az elszáradt kukoricás mellett haladva azért a zajok sejtelmesebbek voltak, mint általában. Egy öreg tölgy alatti faragott padon időztem/ettem-ittam/napoztam, végül újból becsatlakoztam a népszerű részbe, a pirosba és a 15:30-as Frankfurtból érkező Railjet Expresszt Tatabányán kényelmesen elértem. Ma BKK és MÁV segítségével közlekedtem, amivel 2*9,56 kg CO2-t takarítottam meg.
A mai napban rengeteg élmény és tapasztalat volt. Köszönöm ezt a pontot.
Megtaláltam.
Köszönöm a lehetőséget.
[g:hu+ 2.7.14] GC20GH teljesítése után levezetésképpen még felszaladtunk ezért a friss rejtésért!
A helyről korábban már olvastam, jó, hogy került ide is láda.
Reggeli ládakeresés a GC5k-ra készülve :-) Fantasztikus volt a reggeli Gerecse , a ködből kikukucskáló dombtetőkkel, a "túlvilági" fényekkel. Olyan volt, mint egy természetfilmben. Pátyi otthonomtól nem volt túlságosan messze Vértestolna, GPS nélkül is odataláltam... Mindig mosolygok, hogy mit keres Vértestolna a Gerecsében, Balaton a Bükk északi lejtőjénél, Börzsöny Tolnában, Pilis a 4-es út mellett és sorolhatnám...
A falu végén parkoltam és kerítésátmászás nélkül is át lehet jutni a kerítésen, mivel egy helyen hiányos. Onnan toronyiránt a meredek, csúszos oldalon, majd megérkezés...a hova is? Kereszt sehol, csak sziklák, nem hittem a szememnek. 5 perc kerigés után is semmi, az emlékkereszt sehol! Felhívtam Árpit, aki megnyugtatott, hogy márpedig van kereszt. Pár perc múlva végül megpillantottam. Valószínűleg a GPS hülyített meg és pontatlanul mutatta a koordinátáimat, mert végül 3 méteres pontosságnál ott volt a láda a kereszt tövében. Jól esett a reggeli kis séta a természetben, fantasztikus volt ez az őszi reggel, október elsején!
Vadregényes hely, így utólag tényleg nem volt olyan vészes.. leginkább felfelé parázok a lejöveteltől :-) de bírtam :-) klassz volt, mindenképp érdemes egy ládára, Oldfoxxal köszönjük!!!
Munka előtti gyors találat.
Az utolsó 90-100 méter meredek, de a legutóbbi zempléni zöld után már semmiség. Azért ha sokan járnánk erre komoly kárt tennénk a hegyoldalban.
Talán éppen eldugottságának köszönheti a kereszt, hogy a kommunista időket túlélte.
Zárójelben megjegyzem, hogy ilyenkor, szeptemberben sötétben nem ajánlott az erdőjárás.
Tulajdonképpen én is "szabálytalankodtam", de legalább már kisütött a nap mikor másztam fel a rejtéshez.
Egy hellyel-közzel romos kerítés is húzódik a jelzett ösvény mellett, ezt is figyelembe véve kicsit kérdéses a láda kereshetősége.(lásd.moderáció!)
N 47° 38,151' E 18° 26,668' 362 m [GCJU52+parkoló]
N 47° 38,316' E 18° 26,459' 374 m [GCJU52+kiindulópont]
N 47° 37,686' E 18° 27,283' 274 m [GCJU52+Kereszt másolata]
