A cserjecsoport és a kerítés között haladj, és talajszinten keresd a ládát gallyakkal-levelekkel takarva, ami 15x10x6 cm-es hagyományos konyhai doboz.

Megközelítés

A Nagykunság legidősebb tölgyfája Tiszaigaron található.
Tiszaigar Jász-Nagykun-Szolnok megye északkeleti csücskében található, Tiszafüred és Kunmadaras között a 34-es út mentén.

Autóval a 33-as úton Tiszafüredig kell jönni, majd onnan délre a 34-esen megközelíthető Tiszaigar, vagy az M4-esen/4-es főúton Fegyvernek-Karcag köztes célon át Kunmadaras irányába kell jönni és onnan a 34-esen Tiszaigarig.
Parkoló: az arborétum bejáratánál levő parkoló  N 47° 31,568' E 20° 47,991' 92 m [GCMO11+Arborétum bejárat és parkoló]

Kötött pályás megközelítés közvetlen nincs, viszont Tiszafüred és Karcag-Fegyvernek vasúttal megközelíthető, és ezekről a településekről van rendszeres buszjárat Tiszaigarra.

Tiszaigar és az Arborétum

Tiszaigar települése a XIV. század óta többnyire lakott volt, több megyéhez is tartozott, de az 1743-as újratelepítése óta a Széky családhoz kerülése határozta meg az újkori karakterét. Széky Péter 1867-ben kezdte el a mai arborétumot létesíteni, mint sétakertet a Tisza feltöltött árterületén. Széky Péter fiát a sétakert további fejlesztésében segítette Bolza Pál, a szarvasi arborétum megteremtője is az 1880-as évektől.
1920-tól a II. világháború utánra állapota leromlott, de ahogy az 1950-es években a Szolnoki Erdőgazdasághoz került - a mai NEFAG jogelődje -, helyreállítása megkezdődött. Az akkori rendezéskor végzett katalógus szerint 269 fa- és cserjefajt mutatott be.

Az arborétumban ma 373 különböző fajtájú fa és cserje található, köztük egy kifejezetten a tölgyeket bemutató gyűjtemény is. Az arborétumról részletesebb információ elérhető a saját geoládájának oldalán és a Hortobágyi Nemzeti Park tájékoztató oldalán: GCigar és HNP honlap
2024-ben készült egy részletes videó is az arborétumról: videó

Az arborétum egész évben látogatható:
Március 30 - Október 25: Hétfőtől vasárnapig 8:00-17:00
Október 26 - Március 29: Hétfőtől vasárnapig 8:00-15:30
Jegyár: 1200 Ft - jegykiadó automata van, így javasolt legalább készpénzzel készülni

A Mátyás fa és legendáriuma

A Mátyás fa vagy Mátyás király fája a Tisza volt árterületén megtalálható, és már a XVIII.-XIX. századi katonai felmérési térképeken is jelölték. Pontos korát nehéz meghatározni, a becslések szerint 250-300 éves is lehet.
 N 47° 31,369' E 20° 48,274' 92 m [GCMO11+Mátyás fa]

A Mátyás fa egy kb. 20 méter magas és 600-620 cm-es törzsátmérőjű kocsányos tölgy (Quercus robur).
A fa a 2000-es években többszörös viharkárt szenvedett - magassága ezért ma már nem éri el a 20 métert -, és méhek miatt nem vitték el a letört ágakat, így azok megtalálhatóak a fa árnyékában.

A helyi szájhagyományt Ézsiás Zsófia mese formájába foglalta 2016-ban. Eszerint Mátyás király vadat hajtott a környéken, ami sikertelen volt, de Tiszaigaron megvendégelték őket. Ezért hálából a sétabotjával Mátyás jelölte ki a helyét annak a hatalmas fának, ami emléket állít a helyiek vendégszeretetének tiszteletére.
Amennyiben akkor ültették volna, a Mátyás fa mára közel 550 éves kellene, hogy legyen.
A teljes mese a leírás végén megtalálható.

Az a hír is járja, hogy aki átöleli a Mátyás fát, majd bal kezét a korona felé nyújtja, és elgondolkozik, akkor az a gondolat valóra válhat, ha nem mondja el senkinek. Ezt Blaskó Mihály, az arborétum vezetője mesélte egy a Tisza-tó környékét bemutató online újságnak. A cikk linkje: link

A rejtés

Az arborétum parkolójából indulva egy kb 800 méteres sétával megközelíthető a Mátyás fa és a láda is.
Délre induljunk gyalog, majd miután az egykori Erdő major omladozó vályogépületeit elhagyjuk, van lehetőség bemenni arra szántóföldre, ahol a Mátyás fa található. Itt a föld szélén haladjunk a láda felé, ezzel elkerülve a mezőgazdasági kár okozását. Az arborétum kerítése mellől, merőlegesen közelítsük meg a fát, amihez segítségként piros végűre festett karók is kerültek elhelyezésre.

Nagyon sáros időben, ha a földút nem vagy nehezen járható, van lehetőség szorosan az arborétum kerítése mellett haladni. Az előző útvonaltól eltérő részt a térképen a piros útvonal jelöli.

Ézsiás Zsófia: Mese a Mátyás fáról

Réges-régen, mikor gátakkal nem szorították gúzsba a folyókat, még szabadon nyargalhattak medrükben. A Tisza különleges folyó volt, szeszélyesen kanyarogva ölelte magához az részét. Épített és rombolt, adott és elvett. A nép szerette a békés, ősi Tiszát, mely mindig bőségesen adakozott halaiból, s ártéri erdői vadban bővelkedtek. Egyszer Mátyás király erre vadászott és csapatával egy nagy erdőségbe értek, amelyben burjánzott az élet. Madarak csivitelésétől zengett a fák lombja, az alkonyi szél susogva nyargalt, játszadozva kavarta fel a levelet. A kutyák vadul szimatoltak a levegőben, heves ugatásban törtek ki, majd nekiiramodtak nyomukban gazdáikkal.

Egy vadkan menekülni kezdett, visítása messzire hallatszott. Hosszú és fárasztó hajsza következett, a lovak már tajtékoztak. A csapat kitárt az erdőből és a hömpölygő, fenséges Tiszával találták szembe magukat. A vadkan megtorpant, hátranézett üldözőire. Úgy gondolta, inkább vizes legyen, mint vérét adja, s belevette magát a hullámok közé. A kutyák utána ugrottak, de gazdáik hívó füttyszavára futni hagyták a vadat. Mátyás és csapata szomorúan nézték, ahogy vacsorájuk elúszik. Csak ekkor vették észre, hogy a lelkes hajtóvadászat közben az alkony estére fordult. Körbepillantva a távolban tábortüzek pislákoló fényét látták meg, elindultak hát annak irányába. Ahogy közeledtek, orrukat megcsapta a sülő hal illata. A falubeliek szívélyesen megvendégelték őket, majd egyszerű, de kényelmes szállást kaptak éjszakára.

Amint virradt, Mátyás bőkezűen meghálálta vendégszeretetüket, majd egy ősz öregemberhez fordult.

- Mely falu ez bátyám?
- Nem igazi falu ez felség, csak néhány kis kunyhó. Településünk neve Tiszaigar - mondta alázattal az öreg.
- Viseljék büszkeséggel Tiszaigar nevét azon tudattal, hogy nagy értéket őríztek!
-Köszönjük felség! - hajolt meg az aggastyán. Eztán a király és csapata lóra szállt, mögöttük a falu népe sétált. A közeli rétre mentek. Itt Mátyás király leszállt lováról, elővette sétabotját oly méltósággal, mintha szent ereklyét tartana kezében, majd a földbe szúrta. Az emberek áhítattal figyelték.
-Nőjön e helyen hatalmas tölgy a helybéli emberek vendégszeretetének tiszteletére! - mondta a király, majd visszaszállt lovára, s csapatával együtt elvágtatott.

A tiszaigari Mátyás király-fa története apáról fiúra szállt, máig is őrízve a király látogatásának emlékét. S bár a Tiszát azóta gátak közé szorították, s az ártéri erdők is megfogyatkoztak, de a tölgyet még ma is megtalálja, aki arra sétál.

Tiszai mesevirágok (2017)

További források:
Dendrománia; A 400 éves Mátyás király-fa története; Tiszaigar; valamint a korábban linkelt cikkek, honlapok és videó.