WAP:

A láda egy 17*12*6 cm-es konyhai edény, a megadott koordinátán arborétumhoz Tiszaigar felől vezető út töltésének oldalában egy a talajszinttől többfelé szétágazó fa tövénél. Jelszó felírva a rejteket adó fa mögötti kerítésoszlop bal oldalára szemmagasságban.


Kullancsveszély:

Továbbhaladva érhető el a bejárat, előtte kiépített parkoló van.  N 47° 31,569' E 20° 47,990' 134 m [GCigar+parkoló, bejárat]

Nyitva tartás:
Április 1. - október 30.: H-V 8-17.
November. 1- március. 31.: H-P 8-15.30, Szo-V: zárva
Belépődíj 400 Ft./fő

Az arborétum 19 hektáros természetvédelmi terület. Kertépítészeti jelentősége csekélyebb az ismertebb történeti kertekénél, fagyűjteménye adja értékét. A tölgynemzetség 17 faja található itt, legértékesebbjei a csuklyás levelű és a hasogatott levelű kocsányos tölgy, a tornyos kocsányos tölgy, a fehér, a fűzlevelű, a babérlevelű, a vörös tölgy és a perzsa tölgy. Az arborétumban további 400 féle fa és cserje él, a nagylevelű liliomfa, az amerikai ámbrafa, az amerikai sárgafa, mamutfenyő és a gránátalma. A kert legnagyobb értékét jelentő fajok a páfrányfenyő, a kolorádó- és a szerbfenyő, valamint az arborétummal egyidős tiszafák. Szinte erdőt alkot a mocsárciprus, amelynek egyes példányai elérik a 30 m-es magasságot. Az erdőtelki és a zirci arborétum növényanyagának egy része, a Margitsziget mocsártölgyei és a debreceni Kossuth-szobrot övező jegenyetölgyek innen, a tiszaigari kertből származnak.

Az arborétum az 1870-es években a Tisza által egykor gyakran elöntött magasabb területén létesült, a térség az Alföld legszárazabb vidéke. Az alapító Széky Péter hadmérnök csaknem 2 ha-os területen kezdett tevékenykedni, eredetileg sétakertnek nevezett arborétumban 1880-tól faiskola működött, 1887-ben már nyomtatott árjegyzék adott tájékoztatót a tiszaigari kereskedelmi faiskola eladásra szánt díszfáiról és díszcserjéiről. Széky Péter növénycserét folytatott barátjával, Bolza Pállal a szarvasi arborétum létesítőjével. Az egykori szép arborétum elhanyagolt, leromlott állapotba került a 20. század közepére. Az 1950-es évek elején került a jelenlegi természetvédelmi kezelő szervek jogelődjéhez, a Szolnoki Erdőgazdasághoz. Ekkor jelentős helyreállítási munka kezdődött, az 1954-ben készített növénykatalógus már 270 fa- és cserjefajt ismertetett. Az egykori 27-féle ritkaságot tartalmazó és csak töredékében megmaradt tölgygyűjteményt sikeresen egészítették ki. Rusztikus, tájba illő padok, asztalok, pavilon kihelyezésével teremtették meg az esztétikai élményt jelentő környezetben a pihenés, a felüdülés feltételeit. 1976-ban nyilvánították országos jelentőségű természetvédelmi területnek. Az utóbbi időkig teljesen szabadon látogatható volt, mostanra a kapuja megújult és lakat is került rá.
Felhasznált irodalom: Arborétumok országszerte