Kedves ládázók !
Szerintem mindegy ki, hogyan, mivel, merre, stb. ládázik.
Hát nem az a nagyszerű az egészben, hogy annyifélék vagyunk, annyiféleképpen szeretünk ládázni, és mindannyian megtaláljuk a kedvtelésünket?
Tolerancia, tolerancia, tolerancia !
Én 42 évesen, 140 kilósan nem megyek oda el, ahova a kis fiatal barátaim erőfeszítés nélkül odamennek.
Pl. Simontornyai dombok
De azért ugye nekem is szabad örömömet lelni a ládázásban.
És igenis sokkal többet gyalogolok, mint előtte. Egyre jobban érzem magam a természetben, és nem kizárt, hogy az idén már messzebbi ládákat is gyalog közelítünk meg.
Én nagyon sokat köszönhetek ennek a sportnak, elismerésem a fő szervezőknek, és az a véleményem, amit fentebb írtam.
És ha nekem a terepjáró lesz majd a boldogság, akkor az. Ha gyaloglás akkor az. Ha a mai kocsimmal megyek oda a ládához akkor az, ha bringával akkor az.
Hát vegyük már észre a lényeget.
Öröm, és boldogság.
Gyönyörű tájak, épületek, emlékművek.
Nekem magadatott, hogy édesapám hobbija révén, szinte minden magyarországi településen voltam, ahol van valami érdekesség.
De ez 20 évvel vagy még régebben volt.
Nagyon fáin most a geo miatt újra sok helyre elmenni.
Mindenestere ezzel csak azt akartam mondani, hogy minegyikünk másképp találja meg a boldogságot a geocachingben, és ne szóljunk meg senkit, pont ez szép, a sokszinűség.
Mindenkinek Boldog Új Esztendőt, és sok sok szép ládázással teli napokat kívánok:
Zsupi
[ előzmény: (2153) Flame, 2005.01.03 10:03:54] |
