Huh... Kihagyok egy fél napot, és tessék: lehet olvasni :)
Szinte mindig kerékpárral ládászom (OFF: sőt, a dolog fordítva van: a több éve folyó kerékpártúráim kaptak új célpontokat a GPS-től és a ládáktól :ON), néhány személyes megjegyzés:
Stiggs: az eredeti felvetésed jogos, elég bizonytalan ma a "kerékpárral megközelíthető" attribútum. De a probléma (a triviális esetekektől eltekintve) nem egyszerű: egyrészt a rejtő nem feltétlenül tudja, mi mindent lehet teljesíteni kerékpárral, másrészt a dolog erősen függ a kerékpáros képességeitől és az időjárástól. Ezért én nem igazán ezt a bejegyzést figyelem (először még szűrtem is rá, de erről leszoktam), hanem azt, hogy valaki megcsinálta-e már kerékpárral, ill. a néhány ismerten kerékpárral közlekedő járt-e ott, és mivel. (Ugyanilyen okokból írom be magam is mindig, hogy biciklivel voltam, ill. hogy kb. mikor váltottam át gyalogosra.) Ha ilyet nem találok, akkor a térképekből, a szintvonalakból, ill. az autós megközelítésekből kiindulva próbálom meg kitalálni, hogy menni fog-e.
Tapasztalatom szerint (főleg Pilis, Budai hegyek, Pest megye, némi Mátra, Bakony) a legtöbb láda elérhető, de biztosan megközelíthető kerékpárral. Az más kérdés, hogy én habozás nélkül lekötöm a biciklimet valahol (még a nyeregtáskát és a km-órát sem szoktam levenni) - az erdőben, túrista-utak/centrumok környékén még soha senki nem birizgálta.
emerzee: ez a rigó effektus. Szerezz (újra) biciklit - a családodnak is. Szerintem :))
Amúgy az erdők tele vannak mindenféle erdészeti-vadgazdálkodási célokat szolgáló, terepjáróval/traktorral járható utakkal. Igazán nagyon ritkán kell(ett eddig) klasszikus túrista ösvényre mennem a biciklivel (úgy hirtelen: Vöröskő, Hosszúhegy, Vasas-szakadék, stb. - nem sokra emlékszem). Ahol meg a traktorok, terepjárók elférnek, ott nem igazán lehet biciklis-túrázós konfliktus.
KRESZ link: köszönöm, már ki is nyomtattam :) (nem tudtam eddig)
De: soha nem volt konfliktusom erdészekkel. Sokszor találkoztunk, köszöntem, visszaköszöntek, útbaigazítottak ha kérdeztem. Meglehet, hogy ez a biciklis "fazonnak" köszönhető (ruha, sisak, kis hátizsák, stb.) - nem az ilyenektől féltik ők az erdőt.
Köszönés a szembejövőnek: Ez nálunk valahogy tényleg nem szokás :(. Emlékszem, amikor a Hainburg-Passau Duna-túrán(bicikli) voltam a fiaimmal, a szembejövők nagyon sokszor hangosan köszöntek, de legalább biccentettek.
Az idősebb korosztályra különben ez a túrázásban még nálunk is jellemző. És jellemző a kerékpárosok között is - feltéve, hogy az illetőn megfelelő ruha, de főleg: sisak(!) van. Egymásnak köszönünk.
Úgy hirtelen ennyi, bocs a terjedelemért :).
|
