A mesének nincs vége:
Az öreg vadkan szeme már erősen romlott, már csak a kéttornyú fehér épületet látta. Arra is talán inkább csak emlékezett. Csak a fantáziájára támaszkodhatott atekintetben, hogy benn mi történik, a falakon még ő sem látott át.
Aztán hirtelen egy másik emlék villant át az agyán. Egy négyszögletes csodás zöld mezőn 22 ember rohangált valamilyen pici fehér bogyó után. Néha egymásnak szaladtak, lökdösték egymást, de egy hollószínű mindig igazságot tett közöttük. Egyszer azonban nagy csoda történt. Az egyik bogyókergető kiabálni kezdett a hollószínűvel, nem állt meg előtte, sőt lökdösni kezdte. A hollószürke elővett egy csúnya színű lapot - nem szerette ezt a színt, mert amikor ifjabb korában egy durranóbottal megsebesítették, ilyen színe volt annak, ami sokáig folyt belőle - és megmutatta neki. Csodalap lehetett, mert a lökdösődő megfordult, elment, és többé nem látta őt a zöld mezőn.
Meg is kérdezte a tudós bagolytól, mi szabályozza az emberek életét, ha a hollószürkének ekkora hatalma van ? Demokrácia - felelte a nagyfejű.
Sokat gondolkozott ezen azóta is, de még mindig nem fogta meg ésszel a dolgot. Most sem. Megöregedtem, mondta, és értetlen röffenések között beballagott a sűrűbe.[ előzmény: (14388) Attibati, 2006.04.27 00:09:30] |
