Nincs GPS-em, de jópár megtalálásnál ott voltam, a logbookban ezért szerepelek "és Kata"-ként, ezért választottam ezt a felhasználónevet. Nagyon jót tudok kuncorászni, amikor a GPS a közelbe visz el, de tisztán logikai úton én találom meg a ládát.
Regisztrálni akkor regisztráltam be magam, amikor megcsináltam a GCLIK-at, mert azt már valaminek gondoltam.
Túrázni a Zöldsport egyesülettel járok. Sok szép helyet megmutatott már a GPS, amerre különben nem jártam volna, ezért igen jónak tartom. De fanatikus nem vagyok. Az eddigi beírás annyiban változott, hogy már gps-szel keresek.
Nyáron egy kerékpártáborban Zergi reggelijét egy ládában eldugtuk és sms-ben értesítettük a koordinátákról. Jó hecc volt, főleg a közös tervezés, kivitelezés. tetszenek a geocaching karácsonyi és szilveszteri akciói is.

Ha szép és érdekes helyre visz a láda, akkor örülök a táj szépségének, érdekességének, de "geofun" nem vagyok. Számomra egy szép gomba, fű, fa virág, egy érdekes történet izgalmasabb. Ha valami újat tudok meg, ha valami szemet gyönyörködtetőt, szívet melengető történetet, annak látom értelmét. Hajlandó vagyok "tökön-paszulyon keresztül" is menni, ha csábít az ott található bármi...De engem ugyan nem hoz lázba, ha n+1-dik ládát megtalálhatom. Hogy ez mennyire áll rám, az onnan is látszik, hogy évekig nem vittem fel egyes megtalálásokat, azóta meg megváltozott a jelszavuk. Vagyis a neten fellelhető statisztika nem a valós az esetemben. Jó ideig nem zavart, de így a térkép se mond valós infót az eddigi ládákról. Pótolgatok, de egyes megtalálásokat legfeljebb újra teljesítek. Na úgy nem is sikerül elhívni, hogy jössz-e ládázni? Ezt vagy azt megkeresni, egy rejtvényt megfejteni, az már valami. Ezért is rossz érzés, hogy egy buszos kiránduláson nem engedtek Husz rom várához fel, mert a nagy csalán miatt többen nem akartak feljönni, a busszal tovább kellett menni majd jó félóra múlva megállt a busz 3/4 órára. Csakhogy onnan gyalog már nem tudtunk visszamenni a várromhoz. Mert ennek volt szimbólikus értelme, gondolatisága, attól függetlenül, hogy volt ott láda avagy sem. Mintha azóta nem mentem volna ezzel a társasággal. Síelek, túrázom, kletterezek,vízi túrázom. A legnagyobb mászásom 2015-ben a Sas-út volt, aminek a Gránit-csúcsig való eljutásnál nagyobb teljesítményt várhatóan nem fogok megtenni. 2 héttel előtte volt a fiam esküvője, a jelek szerint az ő boldogsága még nekem is "szárnyakat" adott. Jó egy hónapra rá a páromnál daganatot diagnosztizáltak, ami annyira padlóra tett, hogy a sikeres műtét után fél évvel is csak lézengek. Március közepén egy kisebb klettert se tudtam megtenni, most júliusban már egy hosszabb, de nem igazán erős túrán voltam a Dolomitokban. Faragó Pannika, a Sas-út túravezetője mondta nekem, hogy "A dolgok fejben dőlnek el".Mennyire igaza volt! A lelki problémák földbe döngölik az embert.
Az első bejegyzés óta sokminden változott. Saját gps-em van. Furcsa móódon amikor újramérem a Gcgeto pontjait, már nincs időm kiszedni a koordinátákat, mert működésképtelenné válik a szerkezet...Így áll bosszút azért, mert 30 év után elhagytam a kerületet. A "Romkocsmanegyed", ami hivatalosan Belső-Erzsébetváros, élhetetlenné vált. A lányom valaha nem tudta elképzelni, hogy máshol lakjon, mára már Budapesten sem tudja elképzelni, hogy éljen. Megváltoztak a viszonyok, a régi, ismerős házban 60 lakásból már csak 2-ben laknak ismerősök. Időnként szívesen megyek egyedül. Nem mintha nem szeretném a társaságot, de a saját tempómban ott és akkor állok meg, amikor nekem tetszik. Ennyi állatot csak egyedül bandukolva látok. Valami hihetetlen belső öröm tölt el, ha vadon élő állattal találkozom, ez még a gödöllői vadgazdaság udvarában töltött nyaralások óta így van. Egyik nagy filozófusunk gimis korában eltévedt és éjszakára egyedül maradt a Börzsönyben. Elgondolkodott, hogy mitől kell félnie. A válasz nagyon igaz és szomorú: egyedül az emberektől kell tartania. És ez most sincs másképpen. Hiába a sok technikai újítás, az emberek nem lettek jobbak, az éhezés, szenvedés nem csökkent. Már a mondás is sántít: Ember embernek farkasa. Az emberre igaz, de a farkas ok nélkül nem bántja a másik farkast. A farkasok, ha tiltakozni tudnának, kikérnék maguknak, hogy az emberrel ilyen összefüggésben emlegetik őket.
Mivel felfelé nem kapok levegőt, hegynek fel meséket szoktam írni, amit, ha nekik szól, időnként meg is kap a fiam és a menyem. Nagyon szokták szeretni ezeket az írásokat, már mondták, hogy látják, az unokámnak nem könyvből fogok mesét olvasni. De ez az idő még nem jött el. Az igazi nyelvmester a lányom, akitől vagy 20 éve egy pazarul szerkesztett újságot kaptam névnapomra Úszásoktatás kudarcba fulladás ellen. Jó lenne, ha visszatérne az íráshoz.