WAP: A láda mogyoróbokor tövénél rejtőző, kéreggel, ágakkal letakart 10*18*12cm-es ételes doboz.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

Lánzsér (németül Landsee) falu a mai Ausztriában, Burgenland tartományban. Közigazgatásilag Sopronszentmárton része. Felsőpulyától 18 km-re északnyugatra a Répce partján fekszik. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Felsőpulyai járásához tartozott. Neve a német Landeshere, az ország becsülete, kifejezésből származik.

A lánzséri vár egykor Nyugat-Magyarország leghatalmasabb erődítménye volt, ma Közép-Európa legnagyobb várromja. Temérdek öregtornya már omladozik és tetején fák, bokrok vertek gyökeret, de azért ma is tiszteletre gerjeszt méreteivel. A 310 méter kiterjedésű várfal még ma is érezteti egykori erejét, romjaiban is impozáns. Az épület magját képező lakótorony még a 13. század elején épült. A tornyot és az ahhoz csatlakozó késő gótikus udvart négy falgyűrű veszi körül. A külső védőfalat sokszögletű és kerek bástyákkal erősítették meg, a falak között árkok húzódnak. Az első várkapun az 1668-as évszám olvasható, a második és a harmadik kapu fölött torony emelkedik, a negyediknél pedig a rusztikus díszítésű fülke látható. A sokszögletű lakótorony (donjon) nyugati fala 10 m vastag, keletről egy gótikus lakószárny (15. sz.) csatlakozott hozzá. Itt még ma is felismerhető a falon az egykori boltozat nyoma, valamint a harmadik emeleten a lakótoronyba átvezető ajtónyílás. Figyelmet érdemelnek a középkori kéménykürtők is. A belső udvarról nyíló lépcsőház már a barokk korban épült. A látogatót ma a legnehezebb szakaszon falépcső segíti a vár megmászásában.
A vár alaprajza szabálytalan hajlott oldalú háromszög; vastag faltömegei mellett belvilága aránytalanul kicsi. Az ormótlan donjonhoz kis, négyszögű udvart körülzáró várépület csatlakozik. Benne még felismerhető a kápolna, a lovagterem, sőt a konyha is. A szűk belső térségen kívül nem kevesebb, mint öt udvara volt a várnak, telve laktanyákkal és raktárakkal. Több egymás után következő kapun át lehetett a belső várba eljutni, valamennyit vízárkok, felhúzható hidak és tornyok védelmezték.

(Lakótorony: a vár tulajdonosának korabeli menedék- és lakóhelye. A lakások a többemeletes torony felső szintjein kaptak helyet. A viszonylag nagy alapterületű, rendkívül vastag falú építmények alaprajzuk szerint sokfélék, belső felépítésük szerint viszont hasonlóak voltak. Pincéjükben kutat ástak, földszintjüket raktárnak használták. Az első emeletet foglalta el az őrség, és innen nyílott a bejárat is külső lépcsővel. Csak a legalsó szint födémje volt boltozott, a többi síkfödémmel ellátott emeletet csigalépcső kapcsolta össze.
Belső vár: egy vár erődítményrendszerének az a magja, amit részben, vagy teljesen körbekerít egy vagy több külső védelmi gyűrű. A belső vár a védők utolsó menedéke. Általában az erődítmény legkorábban épült része. Lejtős terepen általában az erődítmény legmagasabb részén helyezkedik el.
Külső vár: a belső várat övező külső védelmi rendszer neve. Állhat egy vagy több falgyűrűből, amelyeket osztófalakkal, kapukkal olykor részekre tagoltak. Lejtős terepen általában az erődítmények alacsonyabb részén alakították ki, ezért gyakran alsó várnak is nevezték. A várhoz csak ezen át, ennek elfoglalásával lehetett eljutni.)

Lánzsér története: A várat stájer Erchinger-család építette a 12.század második felében 1173-ban. 1222-ben már Baroch fia Miklós tulajdona, majd miután ennek a családnak magva szakadt, a vár és a birtok a királyra szállt. IV. Béla 1263-ban örökös joggal Lőrinc soproni főispánnak adományozta Lánzsér várát. Lőrinc fia Lőrinc 1290-ben nem volt hajlandó az osztrák herceghez pártolni, aki elfoglalta a várat. A 15. század elején Garai Miklós nádor birtokába került. 1435-ben azonban már a Fraknóiak ültek a várban, akik tíz évvel később elzálogosították a birtokot Albert osztrák hercegnek. Mátyás király 1482-ben Grafeneek Ulrichnak ajándékozta a várat. A várat a török időkben megerősítették, de szerepe nem volt. A 16. század elején Magos Ferenc rablólovag a lánzséri várból tartotta rettegésben a környéket. Később a Csázsár-, majd a Dersffy-család tulajdonában volt a vár.
1612-ben végül házassággal került az Esterházyak birtokába. Esterházy Miklós feleségül vette Dersffy Ferenc lányát, Orsolyát és hozományba kapta a lánzséri várat. A hatalmas nádor nagyon megkedvelte az erős várat, amely ha lakásnak nem is, de háborúbeli menedékhelynek igen alkalmas volt. Ő csinált a középkoriasan szűk, nagyobb őrség befogadására elégtelen Lánzsérból a kor igényeinek megfelelő erődítményt. Falak és árkok egész rendszerével vette körül, különös súlyt fektetve a fontos nyugati oldal megerősítésére. A költségek nem vesztek kárba. Bethlen Gábor támadásai alkalmával Lánzsér mentette meg az Esterházy család kincseit.
1707-ben a Rákóczi elleni hadjárat idején osztrák katonaság szállta meg a várat. Július 11-én a lőportorony felrobbant és az épületek nagy része levegőbe repült, sok épület rombadőlt és maga alá temette az őrség egy részét is. A hercegi család még ekkor helyreállította, de mikor 1772-ben véletlenül támadt tűz az összes tetőket elhamvasztotta, már nem. Azóta a középkori várépítés ez érdekes emléke regényes rom maradt. A lánzséri uradalom központját ekkor helyezték át Lakomparkra (Lackenbach). Az időközben eltelt több mint kétszáz év óta romokban áll a nyugati végek legnagyobb erődítménye. A kívülről bevehetetlen vár belülről esett szét. A vár ma is az Esterházy család tulajdona.

A várrom előtt kialakított füves parkolóban tudtok megállni.
A vár megtekinthető Húsvéttól októberig naponta 9-18 óráig. A belépő 3,5 euro, diák 2 euro, 6 éves korig ingyenes. Nyitvatartási időn kívül is bejárható a várrom nagy része, ilyenkor is érdemes ide kirándulni.
Maga a várrom olyan hatalmas, hogy számunkra fél óra körbejárás után még beláthatatlannak tűnt. Lenyűgözőek a méretek, a romok, a védelmi rendszerek, fantasztikus hely!
A láda a váron kívül bújt el, egy mogyoróbokor tövébe, kéreg és ágak alá.

(forrás -szöveg és 2. kép: varak.hu)