Wap:
1./ Buzsák és Táska között az út mindkét oldalán szép, régi pincék, présházak vannak. Ezeket érdemes felkeresni, megnézni.
2./ Ez a kereszt egy akác erdőből került jelenlegi helyére. Az évszám a jelszó első része.
3./ Egy család állította e keresztet megemlékezésül. A jelszó második része a feleség keresztneve.
N 46° 37,402' E 17° 32,608' [GCtmps+útelágazás]
N 46° 37,077' E 17° 32,779' [GCtmps-1]
N 46° 37,596' E 17° 32,616' [GCtmps-2]
A Travel Bug-számára nincs hely!!!
Web:
Somogyország elfeledett értékére, a táskai műemlék pincesorra szeretnénk felhívni a figyelmeteket ezzel a kétállomásos virtuális multival!
E hely felkeresését azoknak ajánljuk, akik szeretik a régi nádfedeles pincék hangulatát, ahol az arra járó idegent a gazda meghívja egy pohár borra, jóízű beszélgetésre.
Megközelíthető Fonyódról Lengyeltótin és Buzsákon át, illetve Marcali irányából Nikla érintésével. Buzsák felől haladva kb. 1 km-rel a Táskát jelző tábla előtt, egymással csaknem szemben jobbra és balra is elágazik az út. N 46° 7,402' E 017° 32,608' alt 128 m
Jelszó első része a balra forduló úton haladva a N 46° 37,077' E 017° 32,779' alt 132 m koordinátán lévő kőkereszt alsó részén lévő szövegben szereplő évszám.
Második része a jobb oldali úton a N 46° 37,596' E 017° 32,616' alt 125 m a koordinátán lévő emlékkereszt feliratán bevésett női keresztnév.
A település története.
Táska a honfoglalást követő időszakban kialakult magyar falu, nevét első ízben Villa Task alakban rögzíti egy 1268-as okirat. A település - többek között - a Pécz nembéli Marczaliak, a Báthoryak, aztán Török Ferenc és Nádasdy Ferenc birtoka.
Magyarország három részre történt szakadásának időpontjától magyar török határterület, majd az ezerötszázas évek közepétől török hódoltság alá kerül a falu. A megritkult lakosság pótlására, a törökök balkáni eredetű délszlávokat (iflákokat) telepítettek a Dél-Dunántúlra, a Balaton mellékére, akik részleges kiváltságot élveztek. A törökök kiűzése után az el-elnéptelenedett falvakba Nádasdy Ferenc az ezerhatszázas évek elején horvát lakosságot telepített át, valószínű Táska is benépesült. A betelepítések a későbbiekben rendszeressé váltak. A 18. sz. első felében már félezer lakosú horvát falu.
Amikor a Balaton vízszintje még 3-5 méterrel magasabb a és kiterjedése kétszerte nagyobb volt a mainál, akkor a község Balaton-parti településnek számított. Az időközben bekövetkező csatornázások nyomán kialakult Nagy-berek - a szárazabb időszakokban - lehetővé tette a berkekben történő rideg állattartást is. E vizenyős területről szánokkal és bárkákkal szállították el - gyakran a Balaton északi parti szőlős vidékekre - az értékes marhatrágyát.
A BalatOnline így ír; "Nagy hagyománya van a szőlőművelésnek a táskai dombokon több mint 200 éve. A pincék apáról- fiúra szállnak. A népi építészet emlékeiként a hatvanas években nyilvánították védetté a táskai pincéket. A több mint száz pincéből 35 műemlék. Ezek az építmények vert falú, fehérre meszelt nádtetős házikók. A műemlékek közül egyet sem adtak el, pedig volna rá kereslet külföldről is."
Magyar Turista 2004. novemberi számában "Agónia a berekben" című cikkében meg így írt;
"A gazdáknak nagy bánata, hogy mióta a fenyvesi kisvasút nem jár, nincs vendég sem. Pedig korábban itt nyaranta tízezer turista is megfordult a szezonban. Amíg a kisvasút erre járt a táskai végállomás előtti országúti átjáróban állt meg a vonat, ahol át kellett szállni ló vontatta gumikerekű kocsikra. Ezek trappoltak ki a szőlőkbe, ahol pálinkával, borral és bográcsétellel várták a turistákat."
Ez volt a régmúlt. és a közelmúlt.
Ma a település turisztikai vonzerejét a Fehérvizi-láp mellett az Öreg-hegyi a dombokon megbúvó ódon, műemléki jellegű présházak, pincék és a bennük tárolt bor jelenti.
A hírforrásként megjelölteket össze lehet vetni a helyszínen szerzett értesülésekkel, így ki- ki meggyőződhet arról, hogyan is áll ma "az apáról fiúra szálló" pincék sorsa. Bennünket elszomorított a látvány; a gyönyörű almafák alatt heverő gazdag termés, amit már össze sem szednek ("nem éri meg"), elhagyott, elhanyagolt présházak, amelyekbe "padlásról néz be az ég".
No, de a kirándulás célja a népi építészeti és gazdálkodási értékek megismerése: Ilyenkor tegyük félre a borús gondolatokat!
Szép időt és kellemes kikapcsolódást kívánunk!
