Az emlékkövet, az N 47° 8.808 E 20° 53.625 koordinátákon találod, a rejtekhelytől 600 m.-re. A talapzatán is megtalálható a jelszó egy rézlapon. Az emlékkő és környezete természetvédelmi terület, azért a hagyományos láda távolabbra került. A láda méretei: 15X10X8 cm.
A ládába TravelBug NEM helyezhető.
A Mirhó-gát emlékkövet a gát építésének 200. évfordulójára emelték 1987-ben Ecsegpusztán. Anyaga: Bronz, Ø18 cm; andezit, 85x170x115 cm.
A Tisza bal parti részén épült a Mirhó-gát, az első olyan létesítmény a Kárpát-medencében, mely nem csak lokális érdekeket képviselt, hanem hatása több vármegyére kiterjedt.
Az évente ismétlődő áradásokkor Pusztataksonynál a Mirhó-fokon lépett ki medréből a Tisza, és a Tiszántúlon a Körösökig-Berettyóig hömpölygött végig az ár, s borította vízzel hónapokra - ha nagyobb volt az árhullám, a következő esztendőig - a lapályokat, helyenként egybefüggő és terjedelmes lápot, mocsarat eredményezvén.
A Mirhó-gát építését a jobbágyi kötöttségektől önmagukat 1745-ben megváltó nagykunsági redemptus közösségek kezdeményezték, s a szomszédos Heves megyei földbirtokosok, no meg a Helytartótanács támogatását megnyerve, valamint a lakosság igen tetemes közmunkáját igénybe véve tudták végrehajtani.
Az első Mirhó-gát
Gyolcsi öblözetként ismert terület a Tiszától elzáró Mirhó-gát hossza 490 öl (930 méter) volt. A gátat a Nagykunság - nevezetesen: Kisújszállás, Karcag, Kenderes és Kunhegyes - közerővel 1754-ben építette, majd 1761-ben megerősítette. A Nagykunság érdekeivel azonosak voltak a taksonyi birtokos br. Orczy Lőrinc érdekei, aki 1767-ben továbbfejlesztette a Mirhó-gátat és a hullámverés ellen rőzsepokróccal, valamint védőfüzes telepítésével védte meg.
1770-ben, majd 1772-ben és 1774-ben olyan nagy volt az ár, hogy a gátat elszakította, illetve meghágta.
A gát 1776-os helyreállítását követően azt átvágták a Heves megyei földbirtokosok (és jobbágyaik) ugyanis úgy vélekedtek - vízmércék hiányában nem tudják megállapítani gondolkodásuk helyességét -, hogy a pusztító áradat a bal parti gát miatt önti-e el a jobb parti földjeiket, fenyegeti falvaikat? Újabb tíz éven keresztül ezért ismét szabadon csatangolhatott a víz a tiszántúli erekben, huzamosan víz alatt tartván a laposokat.
A második Mirhó-gát
A gát felsőbb helyen történt újjáépítését a "Hatkunság" (Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton és Túrkeve) 1785-1787-ben hajtotta végre, "közerővel", Illéssy János nagykun kapitány vezetésével, a "vigyázó ingeniur" és minden helységből két-két molnár irányításával.
A gát, mint műszaki létesítmény megfelelt a várakozásnak: csaknem 100 éven keresztül, eredményesen védte az öblözetet a Tisza árvizeitől, egészen az 1876 március 23.-i árvízig, mely a gát jelentős részét tönkretette.
A Tisza partjára kihelyezett védvonal fokozatos erősítése és magasítása miatt a Mirhó-gátat, mint második védelmi vonalat az 1876. évi árvíz után újra helyreállították. Mint földmű ma is fennáll, de árvízvédelmi fővédvonal funkciója az egységes védvonal kiépítése óta nincs, csak árvízvédelmi lokalizációs vonalként szerepel és csak úttöltésként használják.
A Mirhó-gát árvízvédelmi története befejeződött, csak egy tábla és a vízügy emlékezete rögzíti helyét. No meg, most már ez a rejtés :)
Javasolt parkoló:
N 47° 8,976' E 20° 54,804' [GCMIGA+parkoló]
Az emlékkő koordinátái:
N 47° 8,808' E 20° 53,625' [GCMIGA+emlékkő]
Kullancs veszély: 
