Korábban ajánlottunk egy csendes családi helyet. Sajnos a logokból is követhetően a hely megszűnt. Így sajnos nem invitálunk benneteket magántelekre. A ládát multiládává téve letelepítettük GCBAGO néven.
A Vászoly és Pécsely közötti úton, a vászolyi Kakas hegy tetején van egy kis tábla. Irányt mutat: Vándor betérő.
Kerékpárosoknak, túrázóknak egy kis megpihenés. A kilátás csodálatos, a szénsavas decije 30 Ft.
Cak a nyogodt környezet, a szép kilátás miatt javaslom.
A Pécsely melletti Klárapuszta fogathajtó versenye a lábaidnál zajlik. Ha nincs távcsöved, a teraszon találhatsz.
Van egy magyar vizslájuk. Nagyon barátságos, 8 hónapos Gergő fiúnk is simogatta. A kutya akkor ugat ha valaki el akarja hagyni a betérőt. Néha bolondosan megkergeti a fecskéket.
Ha valaki készítene egy szép nagyfelbontású panorámafotót, nagyon megköszönnénk!
Jelszó: a vizsla neve. Télen nincs nyitva a betérő, akkor a jelszót sem könnyű megtudni.
Állapot: megszűnt
-
történelmi nevezetesség, várrom, épület
+
szép kilátás, érdemes panorámát fényképezni
-
különleges látványosság, helyszín
-
speciális koordináta-érték vagy magasság
-
vízpart, tó/folyó, forrás van a környéken
-
település belterületén van a láda
-
van a közelben (pár száz méteren belül) lakott terület
-
havas, jeges időben, fagypont alatti hőmérsékleten is kereshető a láda
+
nyáron, a legnagyobb kánikulában is ajánlott környék
+
hegyen, csúcson, nagy dombon van a láda (a környékhez képest)
+
megközelíthető járművel néhány száz méteren belül
+
a javasolt kiindulóponttól fél órán belül elérhető
+
mozgáskorlátozottaknak, babakocsival érkezőknek is ajánlott
+
gyerekbarát láda
-
igénybe veszi a cipőt, ruhát a környék (csalános, bogáncsos, sáros)
-
a láda megszerzéséhez sziklát kell mászni (gyerekkel nyakban kizárt)
-
sötétben is érdemes keresni
-
a GPS-t zavaró sűrű erdő, sziklafal, magas épület, stb. van
-
szokatlan méretű/alakú a láda (az ajándékok miatt fontos)
+
el lehet menni kerékpárral a ládáig (vagy látástávolságban hagyható)?
Bringakess 2/4.
A hely meglett, valóban szép helyen van ez a betérő, még láttam BFüreden azt is, hogy hol dolgozom. A kutyának megvan a neve, de nem működik már jelszóként. A rejtővel való egyeztetés alapján elfogadja majd nekem ezt a ládát megtaláltamra... Előre is köszönöm!
Mákos
[wapon beküldött szöveg] [Aztán kibővítve...:-)]
[Jóváhagyta: Riti Jano es Gergo, 2004.08.24 10:40]
Egy régebbi leírás alapján kerestük meg ezt a helyet. Csodaszép környezet, barátságos emberek, finom házibor. Ja, és egy okos vizsla :) Itthon derült ki, hogy pont már nem jár érte, de így is érdemes volt megkeresni...
BiharyG + Zsuzsi
[Jóváhagyta: Riti Jano es Gergo, 2004.06.30 23:11]
Valami élet lehetett azért itt, a műanyag kerti bútorok kinn voltak, csak a ház volt zárva. Fogadóbizottság macskák képében volt.
Később jött egy autó is, a háziakat kereste. Csalódott ő is, hogy csak minket talált.
A jelszót felírtam egy villanyoszlop tövére. Az oszlopon a 43-as számot keresd, annak a hátoldalán találod.
Április 11-12 alkalmával tett balatonfelvidéki kirándulásaink során mi is jártunk itt. Késő délután, kora este érkeztünk, mindent kihaltnak láttunk. Akkor elintéztük egy "későn jöttünk, majd máskor"-ral, de a logokból úgy látom, hogy a közeljövőben reménytelen a helyzet, a láda jelenleg nem kereshető.
Steve
[Jóváhagyta: Riti Jano es Gergo, 2004.05.30 10:28]
Sajnos meg kell erősítenem jalso információit. A tulaj, Szőnyeg Sándor néhány hónapja meghalt (forrás: veszprémi Napló) Javaslom a rejtőnek, hogy valamit változtasson a jelszón, mert most nem megállapítható.
kihalt [wapon beküldött szöveg]
Egy gimnáziumi osztálytársam Pécselyen telepedett le, és részben az ő házánál tartottuk 45. érettségi találkozónkat. Vendéglátónk tudomása szerint a Vándor betérő tulajdonosa meghalt, és ezért van zárva a hely. Ildivel, életem párjával a Zádorvár felkeresése és egy kiadós reggeli után ide is ellátogattunk, de az egyetlen élőlény, amit találtunk, egy cica volt. Sem pécselyi vendéglátónk, sem ez a cica nem tudta megmondani a jelszót, ezért kérjük a jelszó nélküli megtalálás elfogadását.
(Ildi és) Gyuri
[Jóváhagyta: Riti Jano es Gergo, 2004.05.30 10:28]
Dörgicse felöl érkeztünk. Az idevezető úton egy ősi mesterség gyakorlásának lehettünk szemtanúi. Nem, nem a legősibb. :-) Juhászok legeltették a nyájat. A Vándor betérőhöz vezető utat a műúton elhelyezett, szépen kivitelezett fa nyíl jelzi, így eltéveszteni sem lehet. Sajnos, mikor ideértünk egy lelket sem találtunk a környéken. A kis ház be volt zárva, embernek, kutyának a nyomát sem találtuk. Körbenéztünk kicsit, hátha felfedezünk egy kutyaházat, rajta névvel, vagy valami hasonló támpontot a jelszó megszerzéséhez, de két nyávogó macskán kívül semmit sem találtunk. A cicusokból először szép szóval próbáltam előcsalogatni a jelszót, majd kínvallatásnak vetettem alá őket, de tartották a szájukat, így a vizsla nevét nem sikerült megtudni. :-) A szép napos időben, remek kilátás nyílt a Balatonra.
Sajnos, a vizsla és gazdái helyett csak egy borzos cicával találkoztunk...ő meg nem mondta meg a jelszót, hiába kérdeztük :(
De a kilátás nagyon tetszett, és tényleg "betérő" volt Palóznak felől Mindszentkálla felé haladva.
A GCdoro ládától érkeztünk a betérőhöz, reménykedve,hogy valakit találunk a helyszínen. Nem volt szerencsénk. Az ajtón egy nagy lakat, a jelszó lakhelye üres, a traktor kereke leengedve. Sehol egy árva lélek. Panoráma képet csináltam az elrejtő kérésére (már elküldtem). Próbáltam keresni valamilyen helyet, ahol a jeszót felírták,de nem találtam. Eléggé elhanyagolt volt minden. Javaslok valamilyen alternatív jelszófeltüntetést a téli időszakra. Most hiába voltunk itt.
szipeti+szimari
ok [wapon beküldött szöveg] Nagyon mobil geoláda!!!
Vittünk magunkkal még egy jelszót, a sajátunkat. A két jelszó nagyon jól elvolt egymással. Egy kan és egy szuka magyar vizsla. Csodálastos, ahogyan a hóban játszottak.
Sajnos a jelszó gazdája tavaly elment, így csak a lányával tudtunk beszélgetni.
A táblánál bementünk, és amig tanakodtunk hogy hogyan is lehetne kideriteni a jelszót, előkerült a tulaj. Ugyan már zárva tartanak, de azért meghivott minket egy kis borkóstolásra. Ami jó üzletpolitika, mert a bor igen finom volt, és nem is volt drága. Szóval a pillepalackok megteltek jóféle nedűvel..
A jelszó épp vadászni volt, pedig rá a Vándor is nagyon kiváncsi volt.
Esett az eső, hát betértünk. A jelszó futott elénk. Kérdeztem, hogy hívják, de egy szót sem mondott.... Az intézmény zárva van, de a házigazda elégy nyitott volt. "Ugye a kutya nevéért jöttek?" Bevallottam. Ő nem. Említette, hogy ma már jártak itt (a regisztrációból kiderül). Kényszerítettek rá, hogy megkóstoljuk a bort. Cserébe megkaptuk a jelszót. Jó üzlet volt!
A borospincében láttunk egy érdekes virágot: trombitavirág. A házigazda mesélte, hogy addig nem virágzott, míg be nem hozták a pincébe. Ez egy anti-napraforgó.
zsorzs, éva
Na ez olyan hely, ahova csak úgy véletlenül nem tér be a vándor. Tiszta falusi turizmus, családias vendégfogadó, szép kilátás. Ugyan mind a kilátás (borult volt), mind a vendégeskedés kimaradt (nem számítva a pohár kétségtelenül jó újbort, melyre a gazda vendégei voltunk), de megvan a telefonszám, egyszer nyáron talán betérünk. És persze megvan a jelszó is, bár úgy rohangált körbe-körbe távozás előtt, hogy csaknem beleszédültem.
Gyönyörű panoráma, nagyon kedves házigazda, remek saját bor, játékos jelszóhordozó (minden korábbi leírás igaz rá!). Hangulatos hely, nagyszerűen éreztük magunkat.
Betérünk volna de zárva volt a betérő. Már az út elején egy ezt jelző tábla fogadott bennünket. A lánc, az úton keresztbe, le volt engedve a földre, így, csak tovább mentünk. De a ház teraszáról élénk integetés jelezte, hogy csakugyan zárva vannak. Hogy miért, csak egy kis nyugalomra vágytak, vagy vendégeik voltak, nem derült ki. Így csupán megérdeklődtük, az akkor már körlöttünk ugrándozó kutyus nevét, és jöttünk el gyorsan, hogy ne zavarjunk. Azért a kilátást, amúgy futtában megcsodáltuk.
Sajnos minket is megtorpanásra kényszerített a ZÁRVA tábla, de azért felrohantam, hátha csak kintfelejtették véletlenül :-) Sajnos nem, kérdezte a néni, hogy mit szeretnénk,
- élvezni a panorámát egy pohár föccs vagy sör mellett!
- nézelődni azt lehet
Sajnos ezt a verziót nem választottuk, a csak nézelődéshez túl szomjasak voltunk, de a vizsla lelkesen lihegett.
Sajnálom ezt a nyugis, autentikus helyet, ki tudja mikor jön össze egy betérő ide.
B
A zárva tábla ellenére felmentünk, és a tulajdonos szerencsére ott volt, de elutaznak és csak szeptemberben lesznek újra nyitva. A kutya tényleg aranyos, éppen a fekete macskával játszott.
Ágnes+ 2 fő
A név kötelez! már a "szezon" eleje óta készültünk erre a "ládára", s most éppen újoncokkal, kutyabarátokkal (!) tartottunk erre, több láda felkeresése után. Sajnos a betérőnél azonban egy ZÁRVA tábla fogadott. Biztosan a házigazdák is nyaraltak valamerre, megérdemlik! Reméljük, a tábla csak ideiglenes!
A látvány tényleg csodás. No meg a kutya egyszerűen hihetetlen: igazi vendéglátó módjára elénkjött, bekisért, leült velünk az asztalhoz, távozáskor pedig alig akart elengedni.
Bedobtunk pár palacsintát, finom volt.
Ez a hely csodás, senki ne hagyja ki, ha közelebb lenne minden hétvégén itt ebédelnék. A kutya tényleg bekísér az asztalig, a vendéglátók a világ legkedvesebb vendéglősei, a panoráma a csend és a levegő pedig leírhatatlan.
Először kicsit viszolyogtam, hogy vendéglátóipari egységet nem illik ugye "ládának" megjelölni, de nagyon kellemesen csalódtam. Ilyen magas érték/ár arányú hely szerintem nincs még egy a Balaton környékén.
Sajnos a vizsla délutáni sziesztáját töltötte egyik gazdájával a hűvös szobában, így fondorlatosan kellett megtudnunk a nevét: "Tessék mondani ha van vizsla, akkor mi a neve?". "Ja maguk is abban az internetes játékban vannak benne?". Természetesen megmondták és még ajándék sütit is kaptunk.
Lábdihegy-Füred 76 km bicikli 3/3
Nyugis hely jó kilátással. A háziak nagyon kedvesek, a boruk finom.
A gyülekező viharfelhők miatt rákapcsoltam és megdöntöttem a sebességi csúcsomat (57.4).
Ez elég volt arra, hogy a vihar csak Füreden érjen. De kevés ahhoz, hogy maradjon időm a Papsoka-templomrom megnézésére.
hujberg
A helyszinrol, almalevet iszogatva. [wapon beküldött szöveg]
a mai nap legklasszabb ladaja! ettunk egy hidegtalat (hazi sonka, kolbasz, szalonna, sajt), kaptunk hozza egy lilahagymat is. de hogy a kutya honnan tudja, hogy elmenni allunk fel, s nem csak nezelodni?
Pazar a panoráma! Nagyon kedvesek voltak a háziak, megkínáltak frissen sült sonkás sütivel! A kutyus kedvesen üdvözölt minket és valóban jobban ugatott mikor menni készültünk. Egyik legkedvesebb ládagyüjtő emlékünk ez a hely.
Évi és hedgehog
Ha már vándoroltunk, betértünk.
A betérő még nincsen nyitva, kiskutya is Füreden napfürdőzött, de a szerencse mellénk állt, és egy arra járótól megtudtuk a nevét.
A helyet érdemes felkeresni, valóban a "nyugalom völgyére" néz!
Oriza csapat.
Busszal érkeztem Veszprémből. Gondolom ott a semmi közepén régóta nem szállt le még senki a buszról (Vászoly, Kakas-hegy a megálló becsületes neve), mert a sofőr elég későn kapcsolt, hogy van leszállnék. A megálló alig néhány perc járóföldre van a "ládától". Egy kis földúton közelítettem meg a célterületet, kicsit féltem is emiatt, mert eléggé magánterületnek tűnt, még a végén előveszik a sóspuskát, oszt'
kapok a fenekembe! :-)
A ház teljesen kihalt volt. Se kutya, se gazda, sőt még a környéken sem senki. Csak egy tűzrakhely ami fölött vidáman forrt a víz egy nagy edényben. Mivel a kiabálásomra sem válaszolt senki, csalódottan hagytam el helyszínt.
Végül is képeket csináltam...
Visszafelé az ajánlott útvonalat választottam. Ki az útra és tovább Vászoly felé. Éppen felértem a domb tetejére a buszmegállóhoz amikor egy szembe jövő autó állt meg mellettem. Mit akarhat? Nem stoppoltam, ráadásul szemben is megyek!
Nyílik az ajtó, egy 50 év körüli férfi néz ki, és kérdezi hová megyek, biztosan kiránduló vagyok, látja nálam a térképet. Erre én mesélem neki, hogy a Betérőnél voltam, de nem volt ott senki, és mennék tovább Dörgicse felé. Mire ő elmosolyodik. "Enyém a ház! Visszajön?" Hát persze, hogy visszamentem.
A pincében egy kis borocska mellett jót beszélgettünk, azt hitte már régen vége a "játéknak", már régóta nem volt itt senki. Nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy mi ez az egész, (hm... hányadszor halhatta?) és azt is, hogy folyamatosan fognak még jönni biztosan.
A kutyussal is sikerült gyorsan megbarátkozni. Ott volt eddig is csak sunyin hallgatott.
A név is gyorsan kiderült. Jól éreztem magam, megismertem egy jólelkű, barátságos embertés egy aranyos kutyát.
Irány Dörgicse!
A Vándor Betérő ilyenkor tényleg már zárva tart, de az épület ilyenkor sem lakatlan. Sőt, a házigazda nagyon kedvesen felkínálja a lehetőségeket.
Na de a lényeg! Még szinte be sem húztam a kéziféket, amikor megjelent a jelszó viselője, természetesen széles mosollyal, akarom mondani széles farkcsóválással:-)
Pillanatok alatt összehaverkodtunk. Ritka egy szimpatikus jelszó-hordozó!!!
Anikó, Melinda és Miki
A háziak ma jöttek meg, és a helyettesítésüket ellátó rokonok nagyot néztek, amikor odaajándékoztuk a pont leírását. Cserébe kaptunk repi kávét, és italokat.
Dargay valszeg a jelszóról mintázta Frakkot anno...
Tegnap hat ládával saját csúcsot döntöttünk. Ez volt a 3.
A hely gyönyörű, de nem érzem, hogy a betérőt feltétlen odaadással fogadnáék, bár lehet, hogy a főút felől felhúzott lánc a bejövetel meggondolására kellett volna késztetnie minket. Nem zavartak el minket, de egy kicsit zavartan tekintettek kis családunkra, mi meg csak szabadkoztunk. Még szerencse, hogy a kutya olyan eleven, hogy percenként szólongatták, így nem okozott túl nagy problémát a jelszó megfejtése. Mindazonáltal kicsit szkeptikus vagyok ennek a "ládának" a jövőjével kapcsolatban.
Eltekertem bicajjal ide is. Szép, nyugis hely. Éppen most zárnak be egy hétre, de azért én még kaptam egy ingyen kólát. A kutyus épp sziesztázott, nem is zavartam.
Nagyon vendégszeretök a háziak, jó bort mérnek és izletes konyhájuk van. Nagyon kellemes estét töltöttünk el a teraszon, gyönyörü kilátás jár a vacsora mellé.
A jelszóról elnevezett kutya tényleg vendéglátós a javából - utálja, ha elmegy a vendég és akkor ugat. Egyéb állat is van böséggel, kész tanulmányi kirándulás. A környezö liget akár egy igazi ládát is befogadott volna, de igy is jól szórakoztunk.
Péter, Veronika és Noémi (aki életében elöször meg mert etetni egy jelszót)
