Mielőtt nyeregbe pattansz, kérlek olvasd el a következő néhány mondatot, fontos információkat találsz itt! A hely ahová készülsz egy erdő annak minden kellékével, közte igen gazdag vadállománnyal. Ahol pedig vadak vannak ott vadászok is lesznek - itt sincsen ez másképp. A terület, amelyen mozogni fogsz mindjárt két vadásztársaság kezelésében áll két különböző erdőlátogatási szabályozással. A DALERD területén minden év október 1-jétől a következő év február utolsó napjáig erdőlátogatási korlátozás van érvényben. A korlátozás alá eső időszak: naponta délután 14.00 órától másnap délelőtt 10.00 óráig. A Körös Delta Vidéke Vadásztársaság területén még szigorúbb - teljes - a tiltás, ami azt jelenti, hogy a fenti időszakban napközben sem mehetsz az erdőbe. Nyomatékosan kérlek, hogy a balesetek és a konfliktussal járó helyzetek elkerülése érdekében a túrádat ne erre az időszakra tervezd! A fennmaradó időben (márciustól szeptember végéig) szabad a gazda. További információk a DALERD honlapján.

Az első és legfontosabb, amit tudnod kell, hogy itt az Alföldön a kerékpár inkább közlekedési- mint sporteszköz. Iskolába, munkába, rokonokhoz, barátokhoz, templomba, boltba, kocsmába járunk vele. Nem, vagy ritkán öltözünk ünneplőbe azért, hogy bringára üljünk, így viszonylag ritkán fogsz látni beöltözött bringássisakos kerekezőt. Nagyjából tíz-húsz az egyhez az arány, kivéve persze a népszerűbb bringás útvonalak környékét. Még ritkább, hogy lemerészkedünk terepre, ha mégis erre kényszerülünk leginkább a szilárd burkolatot fájóan nélkülöző falusi vagy városi utcákon tesszük ezt egyéb lehetőség nem lévén. Erdőbe sosem megyünk bringával és erre több nyomós okunk is van. Az egyik, hogy a fentebb részletezett helyváltoztatási szükségszerűségek miatt épp eleget ülünk biciklin egy átlagos hétköznapon is, a másik, hogy tudjuk az erdei talaj nem barátja a drótszamárnak. Ágak-bogak, göröngy, tüske, sár, traktornyom nehezíti a haladást - és mivel korábban már jeleztem, hogy az alföldi ember fejében a kerékpározás a legritkább esetben szinonimája a kihívásnak - ezért ha erdőt akarunk járni, azt kizárólag gyalog tesszük.

Mégis mindannak ellenére, amit a bevezetőben leírtam arra biztatlak téged, hogy tedd autóra a bringádat, fűzz be pár hozzád hasonló fanatikust és utazzatok el Békésbe, csapatban nagyobb kaland lesz. Ha teheted több napra tervezz, sok bringával elérhető látnivaló van errefelé! Igaz, a bekezdés címében túraleírást ígértem, de nem fogom most neked elmesélni, hogy melyik fánál vagy bokornál fordulj dél-keletnek vagy éppen észak-nyugatnak. A trekket, amit a telefonodba vagy GPS készülékedbe tölthetsz megtalálod itt. Gyulaváriból Dénesmajor felé indulsz - na nem kerékpárúton de - egy alacsony forgalmú biztonságosan bringázható közúton. Az aszfalt minősége a "tökéletes" az "elég jó" és a "véleményes" között változik, zöme az első két kategóriába tartozik. Ahol az út a vésztározó gátja mellé kanyarodik, onnan számítva a kb. 900 méterre lévő töltésátjárón tudsz a piros sávval jelzett turistaúton belépni az erdőterületre itt: N 46° 39,656' E 21° 23,192' 95 m [GC25BM+itt térj le] Innentől biztonságban vagy mert még akkor is, ha az összes processzormozgatta akkutáplálta kütyüd cserbenhagyna csak annyit kell tenned, hogy követed a piros sáv jelzést. Jól karbantartott egyértelmű jelzések visznek végig a teljes útvonalon, köszönhetően a Körösök Völgye Turista Egyesület önkénteseinek. A burkolat minősége, amin tekerni fogsz egy tízes skálán a 0 és a 10 között változik. Lesz, ahol tolni fogsz és olyan is lesz - a letölthető trekk rögzítése napján legalábbis volt, nem is kevés - ami fényévekkel veri egy lepattantabb aszfaltos városi kerékpárút minőségét. Miután kiérsz az erdőből a gátra, elhagyod a piros jelzést és a tükörsima töltéskoronán boldogan kitekersz az aszfaltig, ahol dél-nyugati irányba fordulva visszakerekezel a parkolóba.

Mályvád nem csupán országos hírű dámvadállományáról ismert, hanem arról is, hogy a hazai síkvidéki erdők gazdag élővilágának számos jellegzetes növény- és állatfajának ad otthont. A Bányaréti-őstölgyest 1989-ben hazánk ezredik védett területeként vették oltalom alá. Az itt álló, pusztuló famatuzsálemek a Körös-vidék hajdani, ősi tölgyeseinek maradványai, s mint ilyenek, kiemelkedő genetikai értéket képviselnek.

Az erdőn itt-ott fellelhető, egykori Körös-ágak elhagyott medrei szintén a múlt örökségei; vízzel való időszakos telítettségük nélkülözhetetlen az erdő eredeti mikroklímájának fennmaradásához. A mályvádi erdőségeket keletről és északról övező Fekete-Körös a Körös-Berettyó vízrendszer egyik legkevésbé szabályozott hazai szakasza. A határtól a szanazugi összefolyásig mintegy 20,5 kilométeren át kígyózó folyó számos, olykor közel derékszögű kanyarral szeli át a tájat, sajátos, vadregényes hangulatot kölcsönözve annak.

A közelben található Gyula-Városerdő (nem összekeverendő Gyulavárival) kedvelt üdülőterület, ahol a folyó természetes, homokos, sekély partszakasza kiváló lehetőséget kínál a fürdőzésre. A nyári időszakban vízibicikli- és kenukölcsönző, valamint vendéglátóhelyek szolgálják a látogatók kényelmét.