A Gyula és Békés között csordogáló élővíz-csatorna mellett található a Bandika-fa. A csatornát a várost újratelepítő lakosok maguk ástak meg - egyrészt a mocsarak lecsapolása érdekében, másrészt a település építkezéséhez szükséges fának a bihari hegyekből való leúsztatása céljából.
Békéscsaba városától kb.3 km-re található az emlékművel. Az egykoron népszerűbb kirándulóhely, a fáról lezuhant gyermek nevét őrzi. Teljes neve Wenckheim András volt és szerencsére túlélte az esést, azonban életét mozgássérültként élte le. Annak a Wenckheim famíliának volt ifjú sarja, melyek több kastélyt is építtettek Békés megyében; GCskwk, GCSZWK, GCWEAL, GCgew, GCSWS, GCSWRK. Az emlékmű a hajdani munkásmozgalmi összejövetelekre utal, mára már teljesen lepusztult.
Cimbora-fa:
Bandika-fától továbbhaladva mintegy 300 lépésnyire találjuk a gát oldalában a valóban magányos, ősöreg Cimbora-fát. Ez egy nagyszerű fehér nyárfa, derékmérete az emberi mell magasságában 730 centiméter. Talán dédapánk korából vagy még régebbről maradt itt csendes magányosságában. A Körös-csatorna felőli oldalát villám hasította, de terebélyes szép koronáján ez meg sem látszik. Több figyelmet érdemelne, hiszen olyan fa, amelyiknek mindnyájunknak előre kellene köszönnünk!... Nem tudom, ki nevezte el Cimbora-fának; talán onnan a neve, hogy apáink, nagyapáink, dédapáink is ott cimboráztak már, régi húsvétokon vagy karácsonyi betlehemezéskor, talán aratás után hazafelé menet... De az biztos, hogy öreg "látófa" ez, akit meg kell látogatni. 2008-ig ez volt Békés megye legnagyobb kerületű fája. Ez év márciusában találta meg Őze Péter a ma ismert legnagyobb kerületű Békés megyei fát, melynek kerülete 1010 cm.
Megtaláltuk flevyvel és a családdal. Hazafelé menet egy nemkis kitérővel megkerestük ezt a ládát. Nagyon hangulatos a hely, még rendesen járható volt a földesút.
Köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]