Tegnap jöttem meg a pünkösdi búcsuról. Végiggyalogoltam a keresztaljával 28 Km-t. A szállásunk Gyimesfelsőlokon volt és 2x is vegigmentem a falun (viadukt, régi laktanyák) és akivel találkoztam mind magyarul köszönt vissza, az utcán magyarul beszélgettek és teljesen úgy éreztem magam mintha itthon lettem volna.
Vasárnap ott voltam Gyimesbükkön és felejthetetlen élmény volt. Ahogy elnéztem nem csak nekem, hanem a helyieknek is. Örülnünk kellene annak is már, hogy annyi agymosás után ilyen eseményeken lehet közösen résztvenni.
Nem igazán tudom megérteni az indulat okát. A hegyre is felmentem volna, ha nincs eső és nem csoporttal vagyok. Akkor is, ha nincs ott láda.
A ládázás is egy lehetőség kapcsolat építésre. Ezzel a sértődött magatartással csak a szakadék mélyül és nem jutunk vele semmire.
A román nyelvű tájékoztatás tényleg jól jöhet, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Azt meg nem értem, hogy miért kellene kötelező jelleggel bejelenteni a ládát máshová is, amikor nem sért semilyen szabályt és érdeket. Eddig is megvoltak egymás mellett ezután is el kell férniük.
Remélem nem az lesz a vége, hogy fokozatosan kezdenek eltűnni mindkét oldalról a dobozok!!!
|