Hogyan bénázzunk terepen, 1 lecke.
A tegnap késő délutáni program a mozgó, bringás kirakása volt. Unokatesómat (Joco68) kértem tartson velem. Első közös terepbringázásunk volt. Meg is érkezett pontosan, jó vassal, rendes felszereléssel, a lámpahiányt leszámítva. Próbáltam neki ecsetelni, hogy 16 órai indulásnál (60 kilcsi körüli bakonyi bringázás), nélkülözhetetlen kelléknek tartom a lámpát lehetőleg bika fejlámpa formájában. Ő érvelt, hogy ésszerű számítások alapján, simán teljesítenünk kell a távot, sötétedésig. Szegény nem tudta, hogy grifféknél sokkal gyakoribb látogató Murphy, mint az ésszerűség és ezt nem is állt szándékomban vele közölni:) Elindultunk. Még 20 kilcsit sem tudtunk le, amikor érthetetlen módon sikerült úgy elfektetnem e bringát, hogy a nagytányér fogazata tövig és nagyjából csontig eltűnt a csupasz bokámban. A bőséges vérzés szerencsére elég jól kimosta sebemből az olajos dzsuvát, viszonylag problémamentesen tudtam nekivágni a hátralévő 40-nek és bőséges szintnek. Ma persze rájöttem, hogy a bakancsviselés felejtős, sőt edzőcipőben is elég dzsesszes a mozgásom:(
Visszafelé, napnyugta környékén, a Mórocz-tetőnél, 1 éles kő szétszabta Joco kerekét külsőstől-belsőstől. A láda kirakásnál előzőleg megbeszéltük, hogy belerakhatom a defektjavító készletem a dobozba, mert mindkettőnknek van tartalék belsője. Vagyis semmi gond, csak az a kérdés, hogy a felpumpálásra kerülő belső kibuggyan-e, a külsőt ért vágáson. Szerelés következett és hamar kiderült, hogy a régi Presta szelepes megoldás helyett, a tesó, autószelepes belsővel rendelkezik. Mondjuk ezzel én is így vagyok, de már rég felfúrtam a felnimet, ő viszont nem. Sakk-matt.
Innen a menetrend adott volt. Tés 6-7 km. terepen, részemről gyors futam a terepjáróért, hogy visszatudjak jönni a srácért. Az egy szem lámpa persze nálam maradt, mivel az sem volt biztos, hogy én odaérek a kocsihoz sötétedésig. Tesó lelkére kötöttem, hogy csak a csúcsig tolja a bringát, nehogy valami térerőtlen völgybe kerüljön.
Persze csak kitolta a srác egész az útig, sötétben, miközben várakozásra voltam kárhoztatva (nem ua. az úton jött a sok közül). Szóval megoldódott. Utána már csak az mtb3 ládájával bénáztunk (vagy inkább bénáztam) 1 sort, de ezt már nem részletezném:) Emlékezetes túra volt:) |
