A viszonylag új játékosok közé tartozunk, és vszeg emiatt még mindig gyermeki naivitással tekintünk a játékra, úgy képzeljük, hogy itt a sportszerű saját teljesítmény a lényeg, és nem az ügyeskedés, mindenféle mellékutakon megszerzett találatok. Eddig egyszer írtunk a fórumba, és akkor megfogadtuk, hogy ez volt az első, és utolsó megnyilatkozásunk, de ma megint olyan dologgal találkoztunk, ami felb..ta az agyunkat. A GCMERK ládát hódítottuk meg. Nagyon tetszett, hogy a megközelítéséhez, és becserkészéséhez, a rejtő segítségnyújtó információi ellenére is kalandos út vezetett. Kimondottan élveztük. Erre itthon azt látjuk, hogy az utóbbi 25 megtaláló közül három esetben (12 %, bár a minta nem reprezentatív. de annyit nem ér, hogy mélyebb kutatásokat folytassunk) a játékos nem találta meg a ládát az állítólagos rossz terepviszonyokra hivatkozással. Ezzel kapcsolatban nekünk az az álláspontunk, hogy akinek nincs meg a megfelelő gyakorlata, vagy felszerelése az ilyen ládák becserkészéséhez, az hagyja ki ezt a ládát. Vérző szívvel nézzük mindig a GCFAL1 ládát, amit csak köteles sziklamászó gyakorlattal lehet megközelíteni, de eszünkbe sem jutott, hogy lefényképezzük magunkat a sziklával, és így kérjük a megtalálást. Ugyanez a helyzet a GCBRUM-mal is, amelyhez jól jön egy kis barlangász gyakorlat. Ott voltunk, ráadásul a tőzsdén még a jelszót is sikerült megkapnunk, mégsem logoltuk be, mert így nem érezzük sportszerűnek. Véleményünk szerint a fénykép alapján történő megtalálás jóváhagyásának akkor van létjogosultsága, ha a láda eltűnt, (bár mi még ilyen esetekben sem kunyerálunk, hanem megvárjuk, míg a rejtő helyreállítja a kívánatos állapotot, és újra visszamegyünk érte) s nem akkor, ha az illető fél felmászni a ládáért. Ha a mi korunkban fel tudtunk oda mászni, akkor a fele olyan időseknek ez még kevesebb porblémát jelent, még akkor is, ha nem nem megfelelőek a talajviszonyok. Csak kíváncsiság kedvéért vissza fogunk ide térni sáros és havas időben is, kipróbálni, hogy akkor tényleg olyan körülmények uralkodnak-e, mint a Nanga Parbat Rupal falán.
Imígyen szóla Zarathustra! |