Wap:
A Szentendrei-sziget összekötő kapcsára, vagyis a Tahitótfalunál lévő nélkülözhetetlen híd szerepére szeretnénk felhívni a kirándulók figyelmét.
Tahitótfalu hídján áthaladva a
N 47° 45,297' E 19° 5,066' 104 m [GCHID+parkoló] pontnál lehet parkolni. Innen sétálva menjünk fel a híd déli oldalán a középső (hajózó) lámpáig.
N 47° 45,218' E 19° 4,879' 111 m [GCHID-1]. A korláton egy mágnescsíkot keressünk a multi második pontjának koordinátájával.
A láda Tahitótfalu határában, egy nagyobb fa tövében van gallyakkal és levelekkel rejtve. Mérete 12x10x8 cm-es fehér fedelű műanyag doboz.
A sziget és az egyetlen összekötő híd:
A Dunakanyar legnagyobb, 6440 ha kiterjedésű szigete egészen a főváros közigazgatási határáig nyúlik. A község, vagyis Tahitótfalu a Dunakanyarban, a Szentendrei Duna-ág híddal összekötött két partján helyezkedik el, nagyobb részben a Szentendrei-szigeten. Távolsága: Budapesttől 30 km, Visegrádtól 11-12 km, Esztergomtól 35 km, Váctól 4 km. Lélekszáma 4200 fő. A sík, homokbuckás sziget, a két Duna, a parthoz közelnyomuló 500-600m magas hegyekkel festői látványt és kellemes környezetet biztosítanak.
A gyáripar és a vasút hiánya e környezetben több előnyt, mint hátrányt jelent. A sziget lakói megélhetésüket a mezőgazdasági termények Budára és Pestre történő szállítással oldották meg.
A hegy, a víz, és a síkság évezredek óta vonzotta az embert, és a régész ásója szinte mindenütt találhat leleteket, a kőkorszaktól kezdődően.
Több római őrtorony romja és népvándorlás kori sírok kerültek elő a régészek hathatós munkái során. A helység területe már a honfoglalástól a népünk nevét adó Megyer törzs szálláshelyéhez tartozott (szomszéd falu: Pócsmegyer). 7 falu nyomai kerültek elő a község határában.
Tótfalu első említése 1439-ből ismert, Tahi pedig Tótfalu pusztájaként szerepel az 1400-as évektől. Mind Tahi, mind Tótfalu a Rosd nemzetség ősi birtoka, amely azokat Rosd szigetévél (mai Szentendrei-sziget) a honfoglalás jogán bírta. Az elsőt oklevélszerűen 1439-ben említik: "Tah penes fluvium Danubii ín opposito insula... Rosdzygethe"; - a másodikat 1447-ben Thotfalv néven.
A törökkort Tótfalu jelentősebb népességgel élte túl, és valószínűleg már ezekben az időkben települtek ide protestánsok, kihasználva a sziget védettségét. A XVII. századtól vannak írott emlékei a Református Egyháznak.
A falu lakóinak fő megélhetési forrása, szinte napjainkig a mezőgazdaság volt. Évszázadokig komoly szőlőültetvények díszlettek Tahi déli domboldalain, majd a filoxéra pusztítása után a földieper lett a község fő terménye, jelentőségét máig megőrizve. A szőlő emlékét a ma már foghíjas pincesor és hatalmas tégla-dézsma pince őrzi. Ennek egy része XV. századi. A villák, hétvégi házak, üdülők a múlt század végétől épülnek, az idegenforgalom jelentősége egyre nő.
A helyi élővilágot elemezve a Duna-Ipoly Nemzeti Park madártani kutatásai 205 madárfaj előfordulását és 104 faj költését regisztrálták. Nemrégiben néhány védett faj felbukkanását is észlelték, mint a haris (Crex crex), a szalakóta (Coracias garrulus) stb.
Tahitótfalu látnivalói:
- Duna-Ipoly Nemzeti Park területei (hegy, vízpart, homoki legelő)
- Pollack Mihály szüreti háza (Pataksor 50.). Klasszicista stílus.
N 47° 45,149' E 19° 4,262' [GCHID+szüreti ház]
- Pollack Mihály síremléke. (Katolikus temető, Béke utca). Tervező Ybl Miklós
N 47° 44,879' E 19° 5,711' [GCHID+temető]
- Református templom (József A. u.) Klasszicista, copf toronysisak, 1801-1805.
N 47° 45,210' E 19° 5,481' [GCHID+templom]
- Katolikus templom (Dózsa Gy. út) klasszicista, 1813.
N 47° 45,325' E 19° 5,294' [GCHID+templom2]
- Római őrtorony (burgus) maradványok a váci Duna partján, a Pokol csárda alatt
N 47° 46,518' E 19° 7,199' [GCHID+étterem]
- Hősök szobra: I-II. világháborús emlékmű. Készült 1944-ben. Obeliszk, katona alak, turul.
N 47° 45,274' E 19° 5,330' [GCHID+Hősi emlékmű]
Kellemes időtöltést kívánunk a láda keresőinek:
Puskás Tivadar Rádióklub Geocaching Szakosztály:
Tommy és segítői: Cic, Pityulínó, FoKa, Gabóka, Csaszi.
Ládakarbantartás:
2014. 12. 20.
"police107" társunk jóvoltából a multi pontjai megújultak (köszönjük!).
