Ez a geoláda a VII. Geocaching Fesztivál és Verseny apropóján, a versenypontok telepítésekor született meg. A helyszín egyébként is megérdemel egy valódi geoládát. A telepítő csapat végül úgy döntött, hogy a környezet megkímélése érdekében nem hozza nyilvánosságra a verseny napján a rejtekhelyet. Azokat akik nem vehettek részt ezen az eseményen, reméljük legalább valamelyest kárpótolni fogják a versenyzők által készített fotók.

Ajánlott megközelítés: Péliföldszentkereszt Bajót községtől 4 km-re fekszik. Megközelítése: a 10-es útról Tátnál déli irányba kell térni, és Nagysáp előtt az  N 47° 42,080' E 18° 37,170' [GCPeli+Letero] pontban nyugati irányba Péliföldszentkereszt felé, vagy szintén a 10-es útról Nyergesújfalu-Bajót-Péliföldszentkereszt. Az 1-es főútról Zsámbék felé letérni, majd Szomor-Bajna-Nagysáp, és az előbb említett pontban nyugati irányba térni Péliföldszentkereszt felé.

Az autót az út mellett kialakított parkolóban érdemes hagyni. Innen kell a templomhoz felsétálni, majd a bal oldalán továbbmenve rövidesen elérjük a kálváriát.

Helytörténet
Péliföldszentkereszt országosan ismert búcsújáróhely. Bár története csak mintegy három évszázadra tehető vissza, mégis Komárom-Esztergom megye egyik leglátogatottabb kegyhelye, ősi zarándokhely, mely a 633 méter magas Gerecse nyúlványa és a 374 m magas Öregkő hegy lábánál fekszik. Zarándokhely azért lett, mert azt állítják, 1730. május 30-án egy sántán született gyermek itt csodálatosan meggyógyult.

Először Pél - Pély néven 1265-ben és 1291-ben említik az okiratok. 1338 óta a terület az esztergomi érsekség pusztája. Középkori templomának romjai 1700 elején még álltak a mai templom helyén.

Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtet a nazarénusoknak, akik 1763-1790 között működnek itt. Utánuk a pálos rend letelepedését kísérelték meg a prímások először 1866-1867, majd 1903-1906 között.

1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága veszi át. Az Olaszországban 1901-1913 között működő a Szt. Istvánról nevezett Magyar Szalézi Intézet mintegy 40 alsógimnazista növendéke szalézi tanáraikkal, nevelőikkel együtt a felső-olaszországi Cavaglia városából 1913 novemberében átköltözött Szentkereszt földszintes kolostorépületébe.

A kolostor belső udvarának (quadrum) egy részéből étkező és színjátszó termet alakítottak ki. 1925-től a szalézi rend körülbelül 40 teológusának anyaháza lesz.
A kolostortól északra 1932 körül manzárdos főiskolát építettek (Don Bosco Ház). 1943-ban elkészült a tágas zarándokház is a kolostortól nyugatra (Ifjúsági Ház). 1950-ben a szalézi rendet is feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között. Az emeletes zarándokház ifjúsági börtön lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.
1992-ben a szalézi rend visszakapta az elkobzott rendházat és a hozzátartozó létesítményeket.