1. Bányatemplom [N: 47°43,677 E: 18°43,831 136m] melletti emlékmű feliratának 6. sorában lévő összetett szó első tagja.
2. Bányász Múzeum [N: 47°43,510 E: 18°44,228 130m] előtti tábla első piros szava.
3. Kálvária [N: 47° 43,049 E: 18°43,520 243m]
A XI. stációval egy magasságban, kiszáradt fa tövében.
(Nyáron fentről, a kilátóitól könnyebb elérni, mint átvágni a bozóton)
Autóval az Esztergomi út
N 47° 43,765' E 18° 43,559' 129 m [GCIMDS+crossing] ponton lévő kereszteződésén letérve közelíthető meg legegyszerűbben a kezdőpont. Jó hír az autósoknak, hogy a városban sehol nem kell a parkolásért fizetni ! Gyalogosan a tömegközlekedést hátrahagyva (Vasútállomás v. Buszmegálló a körforgalomnál) a
jelzés vezet egy nagyon hosszú alagúton át az Otthon térig,
N 47° 43,416' E 18° 44,024' 134 m [GCIMDS+tunnel] ahonnan a GPS már szépen mutatja a pontokat.
Dorog nevének eredetét szláv (drug: társ, barát), de Attila hun király vezérének nevéből személynévi eredettel is magyarázzák. Az Árpád-korban a királyi város, Esztergom közelségét és védelmét élvezhette a település. A honfoglaló magyarok hamarosan sövénnyel körülvett falucskát építettek a Kőszikla-hegy lábánál, mely a királyi, később királynői szakácsok lakhelyeként vált ismertté. A tatárjárás időlegesen, a török dúlás véglegesen elnéptelenítette a középkori falut.
Esztergom felszabadulását követően is csak lassan tért vissza ide az élet. A németországi, hajóval érkező telepesek is mintegy harminc év alatt népesítették be az itteni földeket.
Az 1700-as években épült barokk temploma, plébániája, első iskolái, valamint postakocsi-állomása Bécs és Buda között. A település az 1920-as években kapott városias arculatot. Lényegében ekkor épültek meg a fontosabb közintézmények. Városi rangját 1984-ben nyerte el.
A környéken 1781-től fordult a figyelem a föld mélyebb rétegei felé. A barnakőszén Dorog életében nagy fordulatot hozott. A település történetének egyik legjelentősebb lépése 1845-ben történt, amikor megindult a
szénbányászat a településen, majd 1851-ben Miesbach Alajos (1791-1857) megnyitotta az első bányajáratot.
A XIX. század végére már a szénmedence központjává vált, s jeles tudósok dolgoztak a szénbányászat fejlesztésén. A XX. század elején épült meg a városban a bányatemplom (egy Erdélyben szokásos protestáns templom).
Az 1970-es évektől kezdve a szénbányászat fokozatosan veszteségessé vált. 2003. január 6-án a Lencsehegyi Szénbánya bezárásával a több mint 200 éve folyó széntermelés megszűnt.
Dorog neve sokáig egyet jelentett a szénbányászattal. A városban ma is számos emlékmű, tábla, épület őrzi emlékét. Ezeken a helyeken kalauzol végig a séta, melynek zárópontján a magasból tekinthetünk vissza megtett utunkra és látható a tömedék homok kitermeléséből keletkezett óriási tó a Palatinusz hosszan elnyúló sötét víztükre, s ahol a panoráma a Dunáig, Esztergom Vár-hegyéig, a Pilis Budapest felé, a Gerecse Tatabányáig távolodó számtalan csúcsáig terjed.
1. Bányatemplom 
N 47° 43,677' E 18° 43,831' 136 m [GCIMDS-1]
A városi séta a bányászoknak emelt és védőszentjük Szent Borbál tiszteletére felszentelt templomnál kezdődik. Az építkezés Gáthy Zoltán építészmérnök tervei alapján 1924-ben kezdődött és hét évig tartott. A II. Világháborúban megsérült a templom tornya. A helyreállításkor - a költségek csökkentése miatt - a toronysisak kisebb lett az eredetinél. Mára viszont visszanyerte régi magasságát és új színekben pompázik. A modern oltárkép alkotója Kákonyi Asztrik ferences festőművész. A tér másik végén látható a város fennállásának 800. a szénmedence bányászatának 200. évfordulójára épített millenniumi emlékmű.
A templom mellett áll Dorog várossá nyilvánításának 20. évfordulójára állított szobor.
Az emlékmű feliratának 6. sorában lévő összetett szó első tagját jegyezd fel.
A Köztársaság úton tovább haladva a lakótelep kezdeténél fog a GPS hirtelen balra a második pontra mutatni.
2. Bányász Múzeum N 47° 43,510' E 18° 44,228' 130 m [GCIMDS-2]
A Kenyérmezői-patak partján, bérházak tövében megbújva található a száz év bányászatának történetét bemutató Bányász Emlékház. A Dorogi Szénbányák Vállalat üzemi gyűjteményeként 1984-ben nyílt meg a múzeum. A kerttel övezett épület a múlt század végén létesült bányászkolónia ma már egyetlen meglévő tanúja. A ház három helyiségében 22 tárlóban elhelyezve, gazdag képanyaggal kísérve tárgyi emlékek láthatók: régi szerszámok, bányászlámpa-gyűjtemény, a bányamérés és szellőztetés műszerei, a bányabiztonság és a bányamentés eszközei valamint az 1959-ben egy elhagyott vágatban megtalált facsille, a magyar szénbányászatban használt legrégibb szállítóeszköz. Udvarán áll az a fejtőgép, ami korábban az Otthon tér parkjában volt látható.
A gépek kicsinyített másai között helyet kaptak a vízemelés gépei, a szivattyúk is. A ház kertjében, szabadtéri gépbemutatón dugattyús szivattyú és fékes kocsi áll. A kiállítás szerdán, szombaton és vasárnap tekinthető meg 8.00-16.00 között. "Külön látogatást a Művelődési Ház portáján kell kérni."
A múzeum előtti tábla első piros szavát kell az első ponton begyűjtötthöz illesztened.
A lakóteleppel szemben lévő Művelődési Ház mellett vezet tovább az utunk. Parkjában ma bányász emlékhelyet létesítettek. Korábban itt állt a bányászok kemény munkáját segítő fejtőgépet bemutató emlékmű.
N 47° 43,463' E 18° 44,058' 140 m [GCIMDS+scenic area]
Innen nem messze utunkba torkollik a
jelzés. Gyalogosan, a vasúti aluljárón át
N 47° 43,416' E 18° 44,024' 134 m [GCIMDS+tunnel] a jelzést követve egészen a harmadik pont közelébe a Mária térre vezet minket. Motorizálva egyenesen kell továbbhaladni a Munkás úton a kereszteződésig, ahol jobbra fordulva a Mária utcára, majd ismét jobbra, a Rákóczi utcára térünk. Itt megtekinthetjük, hogyan is néztek ki azok a bányászok. A Munkácsy-díjas szobrászművész Kucs Béla Pihenő bányász c. alumíniumból készült alkotását
N 47° 43,163' E 18° 44,129' 137 m [GCIMDS+scenic area] 1952-ben állították. Innen a Kossuth utcán át jutunk a Hősök terére mely mögött a Mária téren leparkolva
N 47° 43,038' E 18° 43,709' 176 m [GCIMDS+parking area] egy 200m-es sétával érjük el a Kálvária alját, ahonnan már csak 40m a záróláda, az inkább már 3-as nehézségű terepen.
3. Kálvária N 47° 43,049' E 18° 43,520' 243 m [GCIMDS-3]
A XI. stációval egy magasságban, kiszáradt fa tövében. (Nyáron fentről, a kilátóitól könnyebb elérni, mint átvágni a bozóton.)
A XX. század előtti időkről adatok nem maradtak fenn, de mai helyén már létezett egy 3 fakeresztes változata a XX. század elején. 1928-ban alakítottak ki községi összefogással teraszokat a Kálvária-dombon és állítottak domborműves kerámiaképekkel stációkat. Az 1929-ben készült Kálvária-kápolnát 1981-ben felrobbantották. A háborús pusztulás és elhanyagoltság után 1996-ban a város önkormányzata lakossági összefogással helyreállítatta az épületegyüttest és a szoboralakokat. A domb tetején ma stilizált bányatorony jelzi a közelmúltat, amikor még 16 akna működött, a hegyek-völgyek gyomrából szenet kitermelve.
Egy darabig lépcső is segíti a feljutást. De az utolsó méterek is csak legfeljebb télen vagy esős időben jelentenek nagyobb erőfeszítést.
Légyszi gondosan rejtsétek vissza a ládát !
Jószerencsét !
Ládatörténet:
2018.01.29. Molli adoptálta a ládát.
2017.12.10. V-Gabor újrarejtette a ládát.
2010.07.26. új helyre telepítettük, hogy a SZABÁLYOKNAK MEGFELELŐEN 10 méteren belül legyen az úttól
