Megközelités
Ezek a falvak szó szerint a világ végén vannak, vasútállomásuk nincs. Autóval megközelithetőek Nagykapos (Velky Kapušany) felől.
Dobóruszkán könnyen lehet parkolni a templom előtt, Szelmencen viszont a templom környékén álljatok meg, mert beljebb csak fizetőparkoló van. N 48° 30,569' E 22° 8,816' 101 m [GCFELF+parkoló]
Mi inkább a kerékpáros megközelitést javasoljuk (mi is ezt tettük).
Ekkor Nagykövesdnél (Velky Kamenec) érdemes belépni Szlovákiába, majd Királyhelmecen (Kralovsky Chlmec) és Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) keresztül Bottyán (Bot'any) faluba menni. Itt egy nagyon szép út vezet részben a Latorca gátján egy, csak gyalog vagy biciklivel járható N 48° 28,446' E 22° 7,183' 139 m [GCFELF+hid], Függőhidig majd a Latorca túlparján levö biciklivel járható út Szirénfalván (Ptruks'a) keresztül visz Szelmencre.
A kétpontos multiláda a szlovák-ukrán határvidékre vezet el titeket. Ez a terület Bodrogköz, illetve Ung-vidék néven ismert, és a történelmi Magyarországhoz tartozott (a lakosság túlnyomó részben ma is magyar). A trianoni békeszerződés a Felvidéket az akkor megalakult Csehszlovákiának ítélte, és mivel a határvonalat a Munkács- Kassa vasútvonaltól délre húzta meg, a Bodrogköz északi része is a határon túlra került. A második világháború után a szovjet hadsereg megszállta az Ungvár- Máramarossziget közé eső területet (Kárpátalja) és Kárpátontúli terület néven bekebelezte a Szovjetunióba. Ennek felbomlásakor Kárpátalját az újonnan létrejött Ukrajna örökölte. A szovjet (ukrán) határ meghúzásakor sem etnikai, sem földrajzi határokat nem vettek figyelembe, így történt, hogy a magyarlakta Szelmenc falu keleti része mindmáig Ukrajnában (Mali Selmenc), nyugati része Szlovákiában (Velky Slemence) van. A határvonal az egykori berlini falhoz hasonlóan a falu főutcáján keresztben húzódott, hermetikusan elzárva a két településrészt. 2005-ig szögesdrót védte, a szovjet/ukrán katonaság szigorúan őrizte, így a rokonok, szomszédok még csak nem is beszélgethettek egymással, látogatóba meg csak vagy 40 km-es kerülővel mehettek, már ha kaptak vízumot. A helyzet Ukrajna illetve Szlovákia létrejötte után sem javult sokat, mígnem 2005 karácsonyára az Amerikában élő magyarok, illetve a magyar kormány közbenjárására sikerült határátkelőt nyitni a főutcán.
Így most már gondos határellenőrzés után közvetlenül meg lehet látogatni a két házzal arrább lakó sógort, vagy euróért olcsón bevásárolni :).
Közadakozásból egy-egy szépen faragott fél-székelykaput állítottak a határvonal mindkét oldalára, amely a szétválasztottság ellenére is összetartozást jelképezi. (székelyudvarhelyi mesterek munkája). Sajnos később a karbantartást elhanyagolták, igy a kapukra ráférne egy festés. Ami még rosszabb, hogy a kapuk közé építették a kevéssé esztétikus határellenőrző pontot., ami sokat ront a látványon. A megadott koordinátán villanyoszlopon műanyag kapcsolódoboz hátulján öntapadós matricán a jelszó első fele. N 48° 30,648' E 22° 9,178' 136 m [GCFELF-1]jelszórészlet a matricán
A jelszó második felét a Szelmeccel szomszédos Dobóruszkán (Ruska) találjátok. A falut 1332-ben emlitik először. A faluban látható még néhány szép hagyományos parasztház is.
Ebben a kis faluban született 1502 körül Dobó István, a régi nemesi származású ruszkai Dobó család sarja. Dobó Istvánt ellentmondásos életpályája ellenére történelmünk legnagyobb alakjai közé soroljuk.
Fukarsága, pénzsóvársága például közismert volt. Bornemisza Péter az "Ördögi kísírtetekről" című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet úgy kívánta, a kor többi nemesi családjához hasonlóan a Dobók is kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek.
Dobó István 1526-ban részt vett a mohácsi csatában, majd 1548-tól Zay Ferenccel (1551-től Mekcsey István váltotta) együtt az egri vár várnagya lett. Dobó kapitánysága alatt nagy gondot fordított a vár megerősítése.
Eközben azonban túllépett egy "vörös vonalat" mert 1551-ben I. Ferdinánd király Dobót erőszakoskodás miatt fő- és jószágvesztésre ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, de Dobó Istvánnak sikerült elérnie, hogy az ítéletet egy évre felfüggesszék.
A fényes egri győzelem után persze minden meg lett bocsátva, és 1553-ban jutalma az erdélyi vajda tisztsége lett. Erdélyi vajdasága idején komoly támogatója volt a protestáns Károlyi Gáspárnak, az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának. Mikor török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárt, de végül kénytelen volt feladni azt. Ezért Szamosújvárban bebörtönözték, ahonnan 1557-ben sikerült megszöknie. 1558-ban bárói rangra emelkedett és kinevezték Bars vármegye főispánjává és elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Gyakran azonban a királyi vámhelyek megkerülésével szállított árut (vagyis csempészkedett) ezért 1569-ben rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták, főispáni rangjától megfosztották és ismét börtönbe került. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért GCSZRN szerednyei várába (Kárpátalja), ahol nem sokkal azután, 70 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán temették el.
A ruszkai templom pontos kora nem ismert, legkorábbi részei gótikus stílusúak, de sokszor átépítették és kibővítették. Az utolsó nagy bővítésre az első világháború idején került sor, és már a frissen megalakult Csehszlovákiában fejeződött be. Egyházi központ volt, amelyhez számos környékbeli falu tartozott de Kárpátalja szovjet megszállása után ezeknek jó része a határon túlra került, ezért most kissé túlméretezetté vált.
Régen sejtették, hogy Dobó István sírhelye a templomban van, de maradványainak pontos helyét egészen a legutóbbi időkig nem ismerték. A régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának maradványaira a szentély padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette a faláda. Az a tény is segítette a személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési helyként megillette.
A ma is itt látható síremléket a fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A szarkofág oldallapjait később a templomfalba építve találták meg, ezt visszahelyezték, a fedlapja viszont csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeumban látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával.
A templom mellett található a Dobó István Múzeum, ahol további részleteket tudhatunk meg az egri hősről, és koráról.
2. pont: N 48° 31,710' E 22° 8,550' 103 m [GCFELF-2]A templomban
A templomba és a múzeumba bejutáshoz keressétek: Varga Judit (köszönjük a segítségét): 131-es házszám, T: +421 907 624 117 Tartalék jelszó: emlékművön, N 48 31,719 E22 08,492 magányos (kereszt)név 7 betű
Köszönjük korábban VP-nek, majd később LionDaddy-nek a láda javítását.
Ha a Bodrogközben jártok, érdemes megnézni a kb. 20 km-re levő leleszi prépostságot is. Itt található a GCGHID, illetve kis kitérővel megkereshetitek a GCZEVA ládát is.
Ládázás nagy melegben, Vironiával. Felemás érzések. Mindenki magyarul beszél,Szlováliában. Két lépés és már Ukrajna. és ott is a magyar szó hallik. Köszi a rejtést
Cipollinoval kerestük a multi pontjait. Ismét egy olyan helyen jártunk, illetve két helyen (Dobóruszkán és Nagyszelmencen), ahová eszünkbe nem jutott volna elmenni, ha nincs ládája.
Meleg volt, csendesség, a nagyszelmenci határon semmi forgalom nem volt ahogy közeledtünk, hogy megtaláljuk az első jelszó részletet.
Visszafelé jövet álltunk meg Dobóruszkán, ahol a láda gyorsan meglett.
Köszi, hogy megmutattad.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! Világvége. Furcsa érzéssel sétálsz a keresett matrica felé, miután leparkoltál. Roma gyerek próbál eladni némi csokoládét. Aztán gondolkodsz, hogy mi is van itt? :))) Ez Szelmenc.
Ruszkára óvatosan hajts be, a roma teleppel kezdődik, a romák ott bandáznak az úton. A templom kertjében két láda található. A régi a kert sarkában lévő fenyőfák alatt van törött, üres állapotban egy zacskóban, a régi logbook egy szál papírjával, melyen nincs jelszó, és a műanyag dobozon sincs. A másik, új láda a helyén van az egyik hársfa alatt az avarban, minden tartozékával. Ottjártamkor a templomkert gondnoka éppen a hársfák aljáról, tövéről vágta lefelé a kis ágakat, ő tudott a régi dobozról. Az újról nem, de szent ígéretet tett arra, hogy nagyon fog rá vigyázni.
Ide valóban soha nem jutunk el, ha nincs a geocaching. Megszenvedtünk a ládával, neheze adta magát. A határ előtti parkolóban volt egy hely, így onnan elsétáltunk a határig. Sok-sok gondolat kavargott a fejünkben, mi zajlik ott az üvegfalon túl, a távolban. Többen mentek kis bőröndökkel Ukrajnába. Furcsa volt látni a határzárt, az őrtornyot, pedig mi még ebben a rendszerben nőttünk föl.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v3.12.10]
Dobóruszka esett útba először, ahol minden Dobóról szól. A GPS-ben még a régi koordináták voltak, ami egy olyan fenyőhöz vezetett, ahol semmi nem volt, de még potenciális rejtek sem. Aztán láttuk, hogy LionDaddy új ládát helyezett ki. Egy másik fenyőnél találtunk is egy dobozt elég gondosan el rejtve, de törött volt és egy papírlapon kívül semmi más nem volt benne. Gyanús volt, hogy nem ez az. Végül a hársfánál meg is talaáltuk LionDaddy telefonos instrukciója alapján. Köszönjük.
Szelmencen a templomnál parkoltunk és elsétáltunk a határig. Furcsa érzés volt Ukrajna szélén lenni...nem jó...
Szatmári rokonlátogatásból Sárospatakra mentünk egy pár napos kikapcsolódásra, hogy egy kicsit túrázzunk, ládázzunk a gyönyörű Zemplénben és esténként a wellness-ben pihenjük ki a fáradalmakat. Ha már erre jártunk, átmentünk a határon a Bodrogközbe és az Ung-vidékre is, mert ezek a ládák és célpontok eddig kimaradtak az úticéljaink közül.
Mindkét hiányzó pontot újrarejtettem.
1. pont: Az eredeti koo-n, villanyoszlopon műanyag kapcsolódoboz hátulján öntapadós matrica.
2. pont: Egyesületi pótládát rejtettem a N48° 31.710" E22° 08.550" koo-n, egy nagy hársfa tövében a kerítés felőli oldalon, avarral takarva.
A láda apropóját adó falu történetét és a helyszínen található ismertető táblák szövegét olvasva nagyon elszomorodik a jóérzésű ember...:(
Nincs meg a jelszó, de így is érdemes volt idejönni.
Jelszókeresés fordított sorrendben történt. A templomkertben a láda nincs meg, a pótjelszó nem olvasható, mert a tábla igen kopott. Ennek ellenére kitalálható az a név. A határátkelőnél pedig nem találunk a megadott ponton semmilyen táblát. 2 telefon is pontosan ugyanoda navigált.
Mivel nem tudom, pontosan milyen táblát kell keresni, lehet hogy én hibáztam, ennek ellenére kérem a megtalálás elfogadását.
Szlovákiai kis kirándulásunk második ládája. A templomkertben lévő törött és üres dobozt mi is a másik (nagyobb) fenyő alatt találtuk meg, az igen kopott pótjelszót sem sikerült egyből kisilabizálni. Sajnos nem volt nálam semmi a ládagyógyításhoz.
Érdekes és szép hely, köszönjük a rejtést!
Megtaláltuk. Köszönjük a lehetőséget. [g:hu 1.6.4] A dobóruszkai ponton kezdtük, de sajnos a láda nincs a helyén, egy másik fenyő alatt találtunk ugyan egy dobozt, de csak fecni darabok voltak benne. A pótjelszót is inkabb csak tippelni tudtuk, a név első 3 betűje már lekopott. A szelmenci jelszórészlet hamar meglett. A hely nagyon érdekes volt!
Bringás találat Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő) vasútállomásról indulva az SK-HU-UA hármashatár – Čierna (Ágcsernyő) – Ptrukša (Szirénfalva) – Veľké Slemence (Nagyszelmenc) – Ruská (Dobóruszka) – Veľké Kapušany (Nagykapos) – Kráľovský Chlmec (Királyhelmec) – Pribeník (Perbenyik) vasútállomásig.
A nagyszelmenci pont hamar meglett, de a dobóruszkai ládát sajnos nem találtam meg, itt a pótjelszót kellett igénybe vennem.