WAP: Szelmencen villanyoszlopon kapcsolódoboz hátulján öntapadós matrica, Dobóruszkán láda a templomban TB-, C-.

---

A ládába TravelBug nem helyezhető.

Megközelités
Ezek a falvak szó szerint a világ végén vannak, vasútállomásuk nincs. Autóval megközelithetőek Nagykapos (Velky Kapušany) felől.
Dobóruszkán könnyen lehet parkolni a templom előtt, Szelmencen viszont a templom környékén álljatok meg, mert beljebb csak fizetőparkoló van.  N 48° 30,569' E 22° 8,816' 101 m [GCFELF+parkoló]

Mi inkább a kerékpáros megközelitést javasoljuk (mi is ezt tettük).
Ekkor Nagykövesdnél (Velky Kamenec) érdemes belépni Szlovákiába, majd Királyhelmecen (Kralovsky Chlmec) és Ágcsernyőn (Cierna nad Tisou) keresztül Bottyán (Bot'any) faluba menni. Itt egy nagyon szép út vezet részben a Latorca gátján egy, csak gyalog vagy biciklivel járható  N 48° 28,446' E 22° 7,183' 139 m [GCFELF+hid], Függőhidig majd a Latorca túlparján levö biciklivel járható út Szirénfalván (Ptruks'a) keresztül visz Szelmencre.

A kétpontos multiláda a szlovák-ukrán határvidékre vezet el titeket. Ez a terület Bodrogköz, illetve Ung-vidék néven ismert, és a történelmi Magyarországhoz tartozott (a lakosság túlnyomó részben ma is magyar). A trianoni békeszerződés a Felvidéket az akkor megalakult Csehszlovákiának ítélte, és mivel a határvonalat a Munkács- Kassa vasútvonaltól délre húzta meg, a Bodrogköz északi része is a határon túlra került. A második világháború után a szovjet hadsereg megszállta az Ungvár- Máramarossziget közé eső területet (Kárpátalja) és Kárpátontúli terület néven bekebelezte a Szovjetunióba. Ennek felbomlásakor Kárpátalját az újonnan létrejött Ukrajna örökölte. A szovjet (ukrán) határ meghúzásakor sem etnikai, sem földrajzi határokat nem vettek figyelembe, így történt, hogy a magyarlakta Szelmenc falu keleti része mindmáig Ukrajnában (Mali Selmenc), nyugati része Szlovákiában (Velky Slemence) van. A határvonal az egykori berlini falhoz hasonlóan a falu főutcáján keresztben húzódott, hermetikusan elzárva a két településrészt. 2005-ig szögesdrót védte, a szovjet/ukrán katonaság szigorúan őrizte, így a rokonok, szomszédok még csak nem is beszélgethettek egymással, látogatóba meg csak vagy 40 km-es kerülővel mehettek, már ha kaptak vízumot. A helyzet Ukrajna illetve Szlovákia létrejötte után sem javult sokat, mígnem 2005 karácsonyára az Amerikában élő magyarok, illetve a magyar kormány közbenjárására sikerült határátkelőt nyitni a főutcán.

Így most már gondos határellenőrzés után közvetlenül meg lehet látogatni a két házzal arrább lakó sógort, vagy euróért olcsón bevásárolni :).
Közadakozásból egy-egy szépen faragott fél-székelykaput állítottak a határvonal mindkét oldalára, amely a szétválasztottság ellenére is összetartozást jelképezi. (székelyudvarhelyi mesterek munkája). Sajnos később a karbantartást elhanyagolták, igy a kapukra ráférne egy festés. Ami még rosszabb, hogy a kapuk közé építették a kevéssé esztétikus határellenőrző pontot., ami sokat ront a látványon. A megadott koordinátán villanyoszlopon műanyag kapcsolódoboz hátulján öntapadós matricán a jelszó első fele.  N 48° 30,648' E 22° 9,178' 136 m [GCFELF-1] jelszórészlet a matricán

A jelszó második felét a Szelmeccel szomszédos Dobóruszkán (Ruska) találjátok. A falut 1332-ben emlitik először. A faluban látható még néhány szép hagyományos parasztház is.
Ebben a kis faluban született 1502 körül Dobó István, a régi nemesi származású ruszkai Dobó család sarja. Dobó Istvánt ellentmondásos életpályája ellenére történelmünk legnagyobb alakjai közé soroljuk.
Fukarsága, pénzsóvársága például közismert volt. Bornemisza Péter az "Ördögi kísírtetekről" című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet úgy kívánta, a kor többi nemesi családjához hasonlóan a Dobók is kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek.

Dobó István 1526-ban részt vett a mohácsi csatában, majd 1548-tól Zay Ferenccel (1551-től Mekcsey István váltotta) együtt az egri vár várnagya lett. Dobó kapitánysága alatt nagy gondot fordított a vár megerősítése.
Eközben azonban túllépett egy "vörös vonalat" mert 1551-ben I. Ferdinánd király Dobót erőszakoskodás miatt fő- és jószágvesztésre ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, de Dobó Istvánnak sikerült elérnie, hogy az ítéletet egy évre felfüggesszék.

A fényes egri győzelem után persze minden meg lett bocsátva, és 1553-ban jutalma az erdélyi vajda tisztsége lett. Erdélyi vajdasága idején komoly támogatója volt a protestáns Károlyi Gáspárnak, az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának. Mikor török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárt, de végül kénytelen volt feladni azt. Ezért Szamosújvárban bebörtönözték, ahonnan 1557-ben sikerült megszöknie. 1558-ban bárói rangra emelkedett és kinevezték Bars vármegye főispánjává és elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Gyakran azonban a királyi vámhelyek megkerülésével szállított árut (vagyis csempészkedett) ezért 1569-ben rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták, főispáni rangjától megfosztották és ismét börtönbe került. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért GCSZRN szerednyei várába (Kárpátalja), ahol nem sokkal azután, 70 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán temették el.

A ruszkai templom pontos kora nem ismert, legkorábbi részei gótikus stílusúak, de sokszor átépítették és kibővítették. Az utolsó nagy bővítésre az első világháború idején került sor, és már a frissen megalakult Csehszlovákiában fejeződött be. Egyházi központ volt, amelyhez számos környékbeli falu tartozott de Kárpátalja szovjet megszállása után ezeknek jó része a határon túlra került, ezért most kissé túlméretezetté vált.
Régen sejtették, hogy Dobó István sírhelye a templomban van, de maradványainak pontos helyét egészen a legutóbbi időkig nem ismerték. A régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának maradványaira a szentély padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette a faláda. Az a tény is segítette a személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési helyként megillette.
A ma is itt látható síremléket a fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A szarkofág oldallapjait később a templomfalba építve találták meg, ezt visszahelyezték, a fedlapja viszont csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeumban látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával.
A templom mellett található a Dobó István Múzeum, ahol további részleteket tudhatunk meg az egri hősről, és koráról.

2. pont:  N 48° 31,710' E 22° 8,550' 103 m [GCFELF-2] A templomban
A templomba és a múzeumba bejutáshoz keressétek:
Varga Judit (köszönjük a segítségét): 131-es házszám, T: +421 907 624 117
Tartalék jelszó: emlékművön, N 48 31,719 E22 08,492 magányos (kereszt)név 7 betű

Köszönjük korábban VP-nek, majd később LionDaddy-nek a láda javítását.

Ha a Bodrogközben jártok, érdemes megnézni a kb. 20 km-re levő leleszi prépostságot is. Itt található a GCGHID, illetve kis kitérővel megkereshetitek a GCZEVA ládát is.

Keressétek meg a többi ládánkat is:

GCNIVA
GCHJ
GCUSA
GCARBA
GCKUK
GCTAR
GCPADK
GCTEMP
GCBRAM