Déli végeken
Területileg Őrtiloshoz tartozik, de könnyebb megközelíteni Belezna felől Zrínyi-Újvár romjait. A láda (mérete 18*8*6 cm) egy soktörzsű fa tövén rejtőzködik sáncmaradvány oldalában. Fölötte pár méternyire kidőlt fatörzs fekszik.
Kérlek, hogy a rejtő fészket ne bontsd meg, csak a takaró fadarabokat emeld le.
A ládába utazó ügynök, vándorbogár, geoérme helyezhető. Ha még nem tudod, hogy ezek micsodák, feltétlenül olvasd el
ezt a leírást!
A vár maradványa szabadon választható pont a Somogyi Várak Jelvényszerző Túramozgalom keretében .
A vár környéke két időszakban is déli végeknek számított.
20. század:Időben visszafelé haladva az 50-es évek első felében létesült a déli határ mentén a sokszáz kilométer hosszú "magyar Maginot-vonal", ahol a kiépített kisebb-nagyobb erődítmények, géppuskafészkek lettek volna hivatva visszaverni a jugoszláv támadást. A kor ismerői jól tudják, hogy a támadás valószínűsége sokkal kisebb volt annál, hogy indokolta volna ezt a hatalmas költségű háborús készülődést. A magyarázat valószínűleg abban rejlik, hogy ellenséget kellett találni, hogy aztán a veszélyre hivatkozva az uralkodó réteg eltakaríthassa útból ellenfeleit és alkalomadtán saját soraiban is tisztogatást hajthasson végre az "osztályharc fokozódásának" jegyében. Ellenségként kapóra jött a Titó-i Jugoszlávia, amely igaz, hogy a szocialista táborba tartozott, de saját nemzeti érdekeinek figyelembe vétele miatt kilógott a sorból.
A rendeltetésszerűen sohase használt erődítések elhagyatva, földdel feltöltve vagy megrongálva nagy számban találhatók a déli határ mentén, reménykedve a békés újjáéledésben. Ez a védelmi vonal valóban ritkaság számba megy, és erőfeszítések folynak turisztikai célú felhasználásukra (az ehhez kapcsolódó első geoláda Pákán található:
GCMMV (Magyar Maginot-vonal)).
Zrínyi-Újvár lábainál két géppuskafészek vár a közeli feltámadásra.
17. század: A török megszállás utolsó évtizedeiben Csáktornya és Légrád várai jelentették a nyugati végek védelmét, de a védvonal Kanizsával lett volna teljes. Sajnos Kanizsa már török kézen volt. Zrínyi Miklós horvát bán, egyúttal a magyar haderő fővezére látta, hogyha megkísérelné a visszafoglalását, akkor szükség esetén a Légrádra történő visszavonuláskor a Mura nehezen leküzdhető akadályt jelentene. A veszélyes helyzet megoldására a Mura bal partjáról hiányzó erődítmény építését határozta el, megelőzve a kanizsai pasát, akinek ugyanez állt szándékában.
A munkálatok 1761-ben kezdődtek meg, és két év múlva már állt is a főleg földvédművekkel erődített Zrínyi-Újvár. A törökök érzékelve, hogy Zrínyi a mi számunkra legjobban választotta ki a helyszínt, azonnal kifogásolták a Habsburg királyi udvarnál az építkezést, hivatkozva arra, hogy az érvényben lévő békekötés nem teszi lehetővé új védelmi létesítmények építését. Az udvar rosszallása ellenére Zrínyi eltökélten megvalósította célját.
A törökök Köprülü Ahmed vezérletével 1664. június másodikán megkezdték több mint 50 ezer fős sereggel Zrínyi-Újvár ostromát. A kis költséggel létrehozott, mégis erős vár június 30-ig tartotta magát. A közelben tartózkodó Montecuccoli-féle sereg ugyan nehezítette az ellenség dolgát, de súlyos vezetési hiányosságok miatt nem tudta felmenteni a várat: a szervezetlen, nem megfelelő fegyverzetű, éhező csapatok erre alkalmatlanok voltak. A mocsaras, patakokkal és tavakkal szabdalt terep nem is volt megfelelő roham indítására.
Az ostrom így török szempontból sikerrel járt; az addig hősiesen küzdő 1500 főnyi védősereg, amely nagyobbrészt német zsoldosokból meg horvát és magyar hajdúkból állt, a törökök bosszújának áldozatául esett.
Zrínyit igazolták a később történtek: Zrínyi-újvár kiesése után a török offenzíva egészen a Rába vonaláig kiterjesztette a hódolt területeket.
Zrínyi-Újvár romjai
Köprülü nagyvezír bosszújának a vár is áldozatul esett. Épületeit és bástyáit felrobbantották, a sáncokat 3 nap alatt széthordták. A régi ábrázolásokból nagy hadászati tudással tervezett, gyönyörű erődegyüttes képe bontakozik ki, amelynek külső védvonalai nyomtalanul enyésztek el.
Ezért, és a terep vízrajzának gyakori változásai miatt a vár helyének pontos meghatározása sokáig vitás volt. Arra alapozva, hogy építéséhez a horvát szábor pénzügyi fedezetet adott, sokáig az volt a nézet, hogy a Mura jobb partján lehetett. De ez ellene mondana Zrínyi kiindulási koncepciójának. Végül a domborzat és a központi rész jellegzetes sáncmaradványai alapján, továbbá a fennmaradt hadmérnöki rajzok elemzésével és ásatások alapján megalapozott feltételezés volt, hogy a Belezna vasútállomásához közeli Szentmihály-hegyen található romok Zríny-Újvár maradványai:
N 46° 19,418' E 16° 52,693' 140 m [GCZRIN+várrom]. Mindez
bizonyossá vált 2014-re: a régészeti kutatóárkok feltárják, hogy a várdomb gyakorlatilag a lerombolt épületek tégláinak törmelékéből áll.
2003-ban létesült az egykori vár központi területén egy szerény emlékmű, ahol a látogatók leróhatják tiszteletüket a régi idők hősei előtt.
2020-ra készült el az egykori várkút rekonstrukciója. A feltárás során a kútban emberi maradványokat találtak, amelyek igazolják, hogy az ostromlók a győzelem utáni kegyetlen bosszú áldozatául esett hősök, köztük Horváth András várkapitány testét a kútba dobálták.
A várromok megközelítése
Ha autóval jössz, Belezna községtől a vasútállomásra vivő úton kiérve a keresztnél jobbra, majd hamarosan balra kell elágazni a keskeny aszfaltúton. A híd előtt parkolhatsz:
N 46° 19,587' E 16° 52,713' 110 m [GCZRIN+parkoló] Innen a várrom nem több, mint 350 méter a piros kereszt
jelzésű útvonalon.
Vonatról Belezna megállónál leszállva sem sokkal több a távolság.
VII. Zrínyi Miklós emlékezete
A horvát származású IV. Zrínyi Miklós szigetvári kapitány dédunokája a költő és zseniális hadvezér, rettenthetetlen harcos VII. Zrínyi Miklós, aki egész életét és családi vagyonát a török elleni harcnak szentelte. Költészete is ezt szolgálta.
A magyar és horvát nemzet egyformán hősként tiszteli, akárcsak dédapját.
A Zrínyiek a nagyhatalmú Śubić családra vezetik vissza családfájukat. A dalmát Śubić-ok vezető szerepet játszottak abban, hogy Szent László király óta Horvátország a Magyar Szent Korona fennhatósága alatt, széleskörű autonómiával társországi státusszal rendelkezett. Ennek megfelelően évszázadokig a Śubić-ok majd Zrínyik töltötték be a horvát bán méltóságát.
A horvát-magyar házasságból született magyar identitású VII. Zrínyi Miklós birtokai magyar nyelvterületen feküdtek, mint költő magyar nyelven alkotott.
Pályája kezdetén még feltétlen királyhűségről tett tanúságot. A tehetetlenkedő császári kegyencek után rövid időre fővezéri kinevezést kapott. Ennek során legnagyobb vállalkozása az 1664. januárjában indított offenzíva, a "téli hadjárat" volt, amely nagy katonai sikert hozott. A hadi sikereket óriási európai visszhang kísérte, számos uralkodó testvéreként nevezve a hadvezért. Sem ennek a hadi sikernek, sem az ezt követő szentgotthárdi diadalnak nem aknázta ki az előnyeit a törökkel kötött vasvári béke. Zrínyi számára egyértelművé vált, hogy a Habsburgoknak nagyobb érdeke fűződik a folyamatos hadiállapot fenntartásával Magyarország kivéreztetéséhez, mint az oszmán birodalom legyőzéséhez. Ez Zrínyit szembefordította az Udvarral. Különös egybeesés, hogy még ebben az évben Zrínyi tisztázatlan vadászbalesetben, sebzett vadkan támadásának áldozatául esett saját birtokán, a Kuršanec-i erdőben. A vadásztársaktól távol történt, tanúk nélküli tragédia híre a közvélekedésben merényletként terjedt; egy Póka István nevű felbérelt hajtót gyanúsítva. Zrínyit 1664. december 21-én a pálosok Śenkvic-i kolostorában temették el a családi sírboltban.
Öccse, Péter is, aki erős horvát identitással rendelkezett, a Habsburg önkény áldozataként halt meg a vérpadon.
Zrínyi Miklós egyetlen fia érte meg a felnőtt kort; Ádám a török elleni szalánkeméni csatában halt hősi halált 1691-ben. 
