Megye/ország: Veszprém
Elhelyezés időpontja: 2008.05.17 19:30
Megjelenés időpontja: 2008.03.23 09:24
Utolsó lényeges változás: 2018.04.06 08:44
Utolsó változás: 2018.10.24 07:59
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: sziooka, tomki
Ládagazda: tomki Nehézség / Terep: 2.0 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 1200 m
Megtalálások száma: 418 + 9 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.5 megtalálás hetente
WAP:
A bánya területére bemenni TILOS, mindenki vegye figyelembe az átjárást tiltó táblákat!!!
A megadott koordinátán 0,6 l-es kajásdoboz szikla alatti üregben.
Pótjelszó:
N 47° 13,8179' E 17° 39,5468' 438m = az erdészeti jelzőkarón
Németbánya végén a murvás "körforgalomnál" balra a Gesztenyés utca irányába kell továbbmenni egészen egy fán jól látható jelzésig. Ennél az Y elágazónál jobbra tartva 1200m után egy kereszteződésnél jobbra a közelben van a láda.
Ha az utóbbi kereszteződéstől balra (északnyugat irányába) megyünk kb. 300 métert megtekinthetjük a bányát felülről és a környék panorámáját.
Bevezető:
Magyarországon az első, dinoszauruszokra utaló nyomok lábnyomok voltak, amiket 1966-ban egy mecseki kőszénbányában találtak, nyolc évvel ezelőttig azonban egyetlen csont sem került elő.
86 millió évvel ezelőtt, a késő Krétakorban Magyarország területét nagy részben tenger borította, a Bakony térsége viszont a szárazföldi részhez tartozott.
A lelőhely egykor tengerparti szakasz volt, akkoriban szubtrópusi éghajlat uralkodott. Egy gyors lefolyású árvíz magával sodorta a rönköket és dinoszaurusz-tetemeket, amiket aztán a tengerparton, egyetlen helyen lerakott, csakúgy, mint a mostani árvíz a rakpartokon a hulladékot. A csontokat egy ilyen, ötven négyzetméteres területen találták, vagyis a leleteket egy váratlan, erőteljes árvíz hordta egy helyre. (Ősi Attila elmondása alapján)
A képen látható ajkai születésű, fiatal paleontológusnak 17 évesen lett a rögeszméje, hogy Magyarországon is élt dinoszaurusz, csak meg kell találni. A leletgazdag, az ősi folyóvizekből fennmaradt réteg azonban mélyen, a felszín alatt található, így a 140 méter mély iharkúti bauxitbányára volt szükség, hogy Ősi Attila kezébe akadjon a 85 millió évvel ezelőtti Bakony térségének leggyakoribb lakója, a Hungarosaurus.
A korábban nem ismert, négyméteres faj testét taréjokkal és cápauszonyszerű tüskékkel díszített páncélzat fedte, növényekkel táplálkozott. A leletről azt is megállapították, hogy mielőtt tetemét maga alá temette volna a föld, más állatok erőteljesen megtaposták.
Az őslénykutató Ősi Attila másik felfedezése, a repülő hüllők (pretoszauruszok) csoportjába tartozó Bakonydraco. A budapesti Csodák Palotájában 2006-ban állították ki többek között az őslény alsó állkapcsát (amit véletlenül sem szabad csőrnek nevezni) és négy nyaki csigolyáját. A Bakonydraco szárnyfesztávolsága 3-3,5 méter, fogatlan állkapcsából arra következtetnek a kutatók, hogy halakkal, vízparton élő ízeltlábúakkal és puhatestűekkel táplálkozott.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.9]. Iharkút és Németbanya közt az úttesten mi is találtunk egy újkori leletet, valószínűleg őzike lehetett.
Húsvéti ládázás EnZoval 4/1.
A jó időt és a Húsvét hétfőt kihasználva újra közös túrázásra indultunk EnZoval - mint régen annyiszor.
Az iharkúti multi (GCIKEH) országút melletti két pontja (3. és 2.) után - mivel a sorompó miatt nem tudtuk megközelíteni az 1. pontot, az emlékhelyet - inkább itt folytattuk.
A "körforgalom" itt van: N47 13.075 E17 39.111, az "Y-elágazás" pedig itt: N47 13.350 E17 38.896 (hogy nektek már ne a gugli térképről kelljen kibogarászni...) Innen még jó sokáig el lehet autózni sima személyautóval is, mi itt raktuk le Geopelt: N47 13.725 E17 39.430. Itt, a köves út szélén gyönyörűen elfér akár két autó is.
Gyalogosan indultunk tovább felfelé az emelkedőn (azért itt már nem gyilkoltam volna szegény kocsit...). A leírásban is szereplő "pótjelszó" koordinátáján levő útkereszteződésben erős tanakodásba kezdtünk: hol lehet az ígért erdészeti jelzőkaró? (Zárójelben: amúgy ez miért nem letölthető koo???) Ketten, többszöri körülnézéssel sem találtunk még csak ráutaló tárgyat sem! Ez annál is inkább kellemetlen hír volt, mert a láda elég nagy dzsindzsában volt sejthető, akármelyik irányból is közelítettük, olyan 35 méternél közelebb sehonnan nem jutottunk hozzá. Végül aztán - mit volt mit tenni - nekivágtunk. A szikla meglett, jó a rejteklyuk alatta, de a védő kő elmozdítása azért némi erőt kíván. Ahogy várható is volt, egy rakás kis parazita vérszívót szedtünk le magunkról kibújva a rengetegből. Mi lesz itt nyár derekán, ha már tavasszal ez van?!:-( Visszafelé még egyszer kerestük a pótjelszót rejtő jelzőkarót, de ezúttal is hiába. Szóval erre ne számítsatok!
Visszasétáltunk a kocsihoz, majd az út kanyarulatában jobbra haladtunk tovább, a remélt kilátás irányába. Ezt hamarosan meg is csodálhattuk: egészen hatalmas a volt bánya, magas "hegyek" határolta kis völgy, benne egy zöld tóval. Nézegettük, csodálkoztunk, fotóztunk, majd megszületett az elhatározás: nekivágunk "toronyiránt", innen felől közelítjük meg az iharkúti emlékhelyet!
A hatalmas vízfolyások vájta árkokon és a sokféle színű földhányásokon átverekedtük magunkat, míg leértünk majdnem az aljára. Sem ösvény, sem út nincsen, egészen a dínók világába csöppentünk, szinte vártuk is, hogy valamelyik bokor mögül előbukkan egy (remélhetőleg nem húsevő...) példány! Mindig az akkor éppen legjobbnak tűnő útvonalat követtük, a gps nyila által mutatott irányt próbálva tartani - amennyire lehetett. Végül aztán megtaláltuk a tuhu-n szaggatott vonallal jelzett, jól járható ösvényt, ami beletorkollik az "országútba". Igaz, ez is egy csak vörös köves hepe-hupás út, de az eddigiekhez képest autósztráda! Hamarosan meg is érkeztünk az emlékhelyre, ahol a tetővel ellátott pad, asztallal mintha csak a megfáradt vándort várta volna! Bizony jól esett az árnyékban leülni, levenni a hátizsákokat és elmajszolni az ebédre hozott szendvicseink mintegy 2/3-át.
Próbáltunk valami könnyebben járható útvonalat találni visszafelé, de nem sikerült: szinte ugyanazon a track-en jöttünk vissza is. Mindegy, jó kis kaland volt - ha valaki nem teljesen életunt, és nem kockáztat olyat, amitől lezuhanhatna, akkor semmi olyan veszély nem fenyegeti, ami bármely más, erdei túrán is érheti.
"Mindössze" 5,3km-t tettünk meg oda-vissza, de a magassági profilt beteszem a képek közé... :-)
Mint a szövegből kiderült, a következő megtalálás a GCIKEH volt.
NZs & EnZo
jelzésig. Ennél az Y elágazónál jobbra tartva 1200m után egy kereszteződésnél jobbra a közelben van a láda.
