Wap:
1. Az adott koordinátán, a régi reptér területén, egy téglafalon lévő EMLÉKTÁBLA (nem emlékmű!!!) második sorának, második szava, a jelszó első része.
2. A légi szerencsétlenség konkrét helyszínén, a régi kis-kőbányánál a ládát, egy szoknyára hasonlító tuskójú fa mellett, kövek alatt találod, a jelszó második részletével.
3. A hegy tetején, a régi nagy-kőbánya felett, a siklóernyős starthelynél, fa tövében, kövek mögött a jelszó vége.
Bejelentéskor a három jelszó részletet, szóköz nélkül, egybe kell beírni!!!
Aháromloholósdobogósoltsaszomjátbátrandeazerdőbenésnee
gybárban!
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
N 46° 3,915' E 18° 11,927' 126 m [GCLi2-1]
N 46° 5,726' E 18° 7,737' 474 m [GCLi2-2]
N 46° 5,852' E 18° 7,628' 567 m [GCLi2-3]
N 46° 5,038' E 18° 7,424' 256 m [GCLi2+parkoló] Ez a második és harmadik pont parkolója: Kővágószőlős, Hősök Tere.
Pécs repülés történetének eddigi egyetlen fekete napját fogom elmesélni nektek, mikor is egy utasszállító repülőgép a Mecseknek ütközött.
A sétánkat Mecsekalján kezdjük a volt pécsi reptér területén, ahol ma már emeletes házak állnak. Az egyik négyemeletes épület falán megtaláljuk az 1996-ban felavatott emléktáblát, amely a baleset áldozatairól hivatott emlékezni. Innét Kővágószőlősre kell eljutnunk.
Kővágószőlősről a
-en kell elindulnunk felfelé a Jakab-hegyre, majd jobbra rátérünk a
-ra, aztán balra a
-re. A
-ön kb 100 méterre megközelíthető a második állomásunk, ami maga a katasztrófa helyszíne. Itt feküdtek a szanaszét a gép roncsai. Ez a hely a régi kis-kőbánya amit nagyrészt visszafoglalt már a természet, de a bánya udvara és az oda vezető szekér út egy része is felismerhető még. Érdekes szép hely, akinek van fémdetektora, találhat itt még apróbb alkatrész maradványokat is!
Innét légvonalban kevesebb, mint 300 méterre van az utolsó pontunk a régi nagy-kőbánya felett lévő sárkányrepülős és siklóernyős starthely. Ezt a 300 métert ne akard gyorsan letudni, mert nem lehet! Aki szeretné elkerülni a rázós terepet az inkább kerüljön, a hegy tetejéről a
-ről földúton simán megközelíthető. Ha toronyiránt mész akkor arra figyelj, hogy fokozatosan menj felfelé ne a nagy-kőbányánál akarj felmászni.
Ez egy nagy mesterséges tisztás, erősen lejtős és a vége az maga a kőbánya teteje és a szakadéka. Direkt sportrepülős célra hozták létre ezt a tisztást, az errozió ellen műanyag hálót építettek a talajba, ma is aktívan használják a repülés szerelmesei. Persze nem repülni hívtalak ide, hanem a páratlan panoráma miatt. Ez a Jakab-hegy legmagasabb panoráma pontja és innét még Szigetvár irányba is nyílik kilátás, sőt szép időben magát Szigetvárt is látni.
Itt jó lesz megpihenni és nézelődni.
Szép túrát és jó időt kívánok nektek! És semmi rohangálás, csak szép nyugodtan, mindent megnézni.
Amit a sajtóból tudni lehet:
1949. november 14. 9:35, startol a budaörsi repülőtérről a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság.) menetrend szerint közlekedő Budapest-Pécs járata. A HA-LIK lajstromjelű Li-2-es gép fedélzetén öt főnyi személyzet, egy utas és egy államvédelmi biztonsági (ÁVH) ember foglalt helyet.
A háború utáni időszakban korszerű légi- és földi navigálást segítő eszközök még nem álltak a belföldi polgári repülés rendelkezésére. A repülőterek állapota is sok kívánnivalót hagyott maga után. A pécsi régi repülőtér, amely a mai Uránváros helyén fogadta a repülőket, hepehupás, füves talajával, kedvezőtlen földrajzi fekvése miatt szintén nem tartozott a korszerű létesítmények közé. Ilyen bizonytalan körülmények között meglehetősen kockázatos vállalkozásnak számított egy légi utazás. Mire a fővárosi járat a pécsi repülőtér fölé ért, már igen rosszak voltak a látási viszonyok. 280 méter felett a környező mecseki hegyeket ködfelhő takarta. Ennek ellenére úgy tűnt, szerencsés lesz a landolás, amikor a gép ismét felhőbe került. Ekkor a földi irányítás súlyos mulasztást követett el, a rádiótávírász kikapcsolta az irányadó rádiókészüléket. Ezután a gépet irányító pilóta szinte ,,vakon" vezette tovább a gépet. Végül a parancsnok úgy döntött, nem kockáztatja meg a bizonytalan leszállást, hanem visszafordul Budapestre. A kritikus pillanatban a pilóta végzetes hibát követett el. Az előírt balra fordulás helyett gépét jobbra, a Jakabhegy felé irányította. A katasztrófa másodperceken belül bekövetkezett. A repülőgép, Kővágószőlős felett a Jakab-hegynek ütközött és nyomban kigyulladt.
A szerencsétlenség következtében,
- Molnár Béla gépparancsnok,első pilóta,
- Bartos József másodpilóta,
- Újszászi János rádiótávírász,
- Minár György szerelő,
- Tardosi István szerelőgyakornok és
- Reiter Endre utas
életüket vesztették.
Az ütközést csak a gép hátsó részében tartózkodó államvédelmis biztonsági utaskísérő élte túl.
És amit nagyapám mesélt:
Kővágószőlős, 1949. november 14.
Délelőtt 11 óra volt, Vancsa Gyula barátom esküvőjére készültem, házunk előtt már gyülekeztek a szomszédok, akik az esküvői menetet jöttek végignézni, násznézőnek nevezték ezt akkoriban.
Én éppen, hogy végeztem az öltözködéssel, egy lövés szerű hangot hallottam, majd egy robbanás rázta meg a csendet. Határozottan emlékszem, a Szobában megrázkódtak a szekrények. Ebben a pillanatban, a házunk előtt összegyűlt emberek, szinte egyszerre kiabálták, jajj ez a gép leesett! Abban a pillanatban, kirohantam, és futni kezdtem ki a kerten, az erdő felé.
A kertek végénél összetalálkoztunk egyik szomszéddal Bíró Jánossal. Ő, nálam jó pár évvel idősebb volt, már kiszolgált repülős katona. Ő megerősítette, hogy jó irányba megyünk, mert ő is úgy halja hogy valahol a Mecsek oldalban esett le a gép.
Mikor beértünk az erdőbe, rettenetes erős égett szagot éreztünk és nagyon sűrű köd fogadott minket, talán két lépésnyire lehetett ellátni. Ezek szegények égnek, mondta a és ahogy csak tudtunk, rohantunk a szag irányába. Felértünk a régi kőbányáig és szinte előttünk volt a nagy lánggal égő gép. Azon a helyen, a hegy nagyon meredek, elmentünk jobbra, kb harminc métert, és mikor így az égő gép irányába értünk, már meg tudtuk közelíteni azt. Kb. húsz méterre, az égő géptől, egy kis dolinaszerű mélyedés volt, a közepén egy vadcseresznye fa, a fának ütközve pedig egy ember feküdt szétloccsant agyvelővel. Ez volt az első rettenetes látvány.
Aztán amennyire az égő gép engedte, közelebb húzódtunk és kiabálni kezdtünk, hogy van e valaki életben, szóljanak itt a segítség. Ekkor még persze kettőnkön kívül senki nem volt a baleset színhelyén, kiabáltunk ahogy csak tudtunk, és néztük a ketté tört gépet aminek a farok része fennakadt egy nagy, derékba tört tölgyfán és szakadatlanul kiabáltunk tovább, hogy szóljanak ha van életben valaki, itt a segítség!
És ekkor a fennakadt és égő farok rész alatt, a meredek, sziklás, sziklatörmelékes talajon egy ember megszólalt, hogy segítség. Emlékszem, csak összenéztünk Janival és egyetlen szó nélkül, dobtuk magunkat az égő gép alá, felkaptuk és kihoztuk az embert a tűzből.
A megmentett embert négyen hoztuk le a meredek hegyoldalból, az idő közben felérkező Kovács Lajos és Lukács József segítségével. Haán Lajos is felért, neki mondtuk, hogy próbáljanak még túlélőket keresni. A sérültet a Hegyaljai szőlőkig sikerült egyszuszra lehoznunk, ott volt az út mellett egy szép kis gyepes rész, ott letettük, hogy megpihenjünk. Lukács Józsi volt a legfiatalobb köztünk, leküldtem, hogy apámtól kérjen sósborszeszt vagy pálinkát. A fiatal gyerek hamar visszaért és egy kis üvegben pálinkát hozott, mert a sósborszeszt már nem találta meg apám, hiszen nálunk már minden ki volt pakolva a házból, mert két nap múlva már az én esküvőm következett. Szóval, ahogy a pálinkát megszagoltattuk a sérülttel, szinte azonnal magához tért, annyit el tudott mondani, hogy ő a kísérő ávós, Tóth Lajosnak hívják és a gép hátsó részében volt az ő helye. Ott volt egy vészkijárat, azt még sikerült kirántania és ott ugrott ki az égő gépből illetve még azt, hogy békési gyerek aztán megint elvesztette az eszméletét. Aztán ismét felvettük és amilyen gyorsan tudtuk, vittük tovább a faluba a mentősökhöz.
Mire leértünk, a házunk előtti téren már kilenc autó állt, köztük a mentő is, melyek a baleset miatt érkeztek. Mint később megtudtuk, Tóth Lajos gépkísérő volt az egyetlen túlélője a balesetnek.
Később egyszer eljött, hozzánk Kővágószőlősre, hogy megköszönje amit érte tettünk de mivel kapott maga mellé két ávóst kísérőnek ezért nem alakulhatott ki kötetlen baráti beszélgetés...
Kelt: Kővágószőlős, 2008. szeptember 8.
Tisztelettel: Varga Gyula
Korabeli fotók forrása: AeroNews
Helyszíni fotók forrása és tulajdonosa: Rozner Rudolf, pécsi veterán repülő.'
