Az 5*5*5 cm-es doboz a Nagy-Barlang bejáratától balra,a a Kis-Barlang nyílásánál bal oldalon egy üregben bujkál.

Pótjelszót a szőlős végében, az erdő felől az 5.-ik szőlősor feszítőjén (fehér színű vasrudacska) találjátok. N 48° 9,929' E 21° 9,023' 183 m [GCFULO+pótjelszó] avagy pótpótjelszó a 3. oszlopon vállmagasságban.

---

Megközelítés

Bekecs községből a  N 48° 9,247' E 21° 9,797' 105 m [GCFULO+elágazás Megyaszó felé] útelágazásnál kell a Bekeccsel összeépült Legyesbénye felé haladni. Legyesbényén a  N 48° 9,662' E 21° 8,954' 118 m [GCFULO+Monoki utca eleje] ponttól fölfelé végig kell menni a Monoki utcán és az utca végén balra kell kanyarodni. A  N 48° 9,740' E 21° 8,902' 130 m [GCFULO+parkoló] pontnál érdemes hagyni az autót, bár az innen a Fuló-hegyre vezető földúton száraz időben minden további nélkül fel lehet menni autóval is a szőlők között a barlanghoz vivő ösvény  N 48° 9,935' E 21° 9,024' 178 m [GCFULO+ösveny] pontnál lévő elejéig. Az ösvényen  N 48° 9,947' E 21° 9,035' 181 m [GCFULO+forduló] pontnál jobbra kell fordulni, majd néhány méter után balra, fölfelé az innen már jól látható Nagy-Barlanghoz ( N 48° 9,947' E 21° 9,075' 191 m [GCFULO+Nagy-Barlang]).

A barlangok

A "Szerencsi szigethegység" néven ismert hegycsoport egyik nyugati tagja a Legyesbénye község mellett emelkedő, 256 m magas Fuló-hegy. A hegyen lépten-nyomon sziklába botlunk, melyek a gyérfüvű talajból merednek elénk. A hegy keleti oldalán, a csúcs alatt a sziklákat több méter magas és több méter széles szirtek váltják fel. A nyugati oldalán van a legnagyobb szirt, aminek több, mint 10 méteres a községre tekintő fala. A hegyen található szirtek közül négyben van barlang, illetve kisebb-nagyobb hasadék (összesen 10).

A szirtek, sziklák kőtömbök anyaga a hegy legnagyobb részén átkovásodott, horzsaköves riolittufa. A riolittufát a földtörténeti szarmata korban hévizes források oldata itatta át, kvarcosította el, majd a hévíztevékenység utolsó fázisában az erősen lúgossá váló oldatok részben visszaoldották a korábban lerakott hidrokvarcitot, barlangokat alakítva ki. Ilyen lúgos oldással jöhettek létre a Fuló-hegyi barlangok is. A legnagyobbak: a Fuló-hegyi "Nagy-barlang" a "Felső-barlang" és a "Kis-barlang". A Nagy-barlang hossza 24,5 m, magassága 5,0 m, térfogata mintegy 150 köbméter; a Felső-barlang hossza 9,5 m, magassága 3 m; a Kis-barlang hossza 12,5 m, magassága 2,6 m.

A Fuló-hegy déli oldalában található "Nagy-barlang" két egymásba nyíló csarnokból és több keskeny, egykor forró oldatokat vezető kürtőből áll. Viszonylag tágas bejáratán annyi fény jön be, hogy a legtávolabbi részeken is legalább félhomály van. Az emberemlékezet óta nyitott, jó kilátást kínáló barlang szinte vonzza az embereket. Petrikovits dr. 1932-es ásatása során a barlang bejárati szakaszának törmelék-kitöltéséből pattintott, kova és obszidián eszközök, bronz- és középkori leletek, háromosztatú nyílhegy, 6. századbeli vasfokos és emberi csontok kerültek elő. A nagyobb csarnok törmelék-kitöltésének felső, 1 m-es szintjében hamut, középkori és újkori cserepeket találtak. A következő méter felső része kevés népvándorlás-kori cserepet, az alsó pedig tűzhelyet, bronzkori cserepeket és számos obszidián kovakő eszközt (silex) rejtett. A harmadik méter felső részében néhány bükki tipusú neolit cserép és pár, apró silex volt. A belső, kisebb terem kitöltését 1 m mélységig ásták meg 1932-ben: bronzkori cserepeket és egy bronz gombot találtak benne.

A barlangokhoz - ahogy ez a folklórban lenni szokott - Legyesbényén is több legenda fűződik. Egyik szerint a lakosok a tatárok elől oda menekültek az 1241-es tatárjárás során. Egy másik az, hogy a szerencsi Rákóczi várból menekülő alagút vezetett a barlanghoz.

A község

A Szerencsi-dombság déli peremén helyezkedik el a Bekeccsel összenőtt község, Legyesbénye. A községben észak-déli irányban folyik a Gilip patak, amely a monoki víztárolóból vezeti le a fölös vizet a Taktába.

Történelme

A középkorban a környék az Abák birtoka volt. A települést az 1330-as években említik először, Begna néven. Később Egyházasbénye, majd Albénye neveken is előfordul. A 14. században külön Albénye és Felbénye létezett. A későbbiekben gyakran cserélődnek a földbirtokosok.

1567-ben a törökök elpusztították a települést. Rákóczi Zsigmond a szerencsi várkapitánynak, Békési Jánosnak adományozta, aki új lakosokat telepített az elnéptelenedett faluba. A 17. században a Rákócziak birtoka, a törökök azonban újra elpusztították.

1711-ben a többi Rákóczi-birtokkal együtt a települést is elkobozták, az elnéptelenedett falu a kincstár tulajdona lett. A 18. században újra benépesült.

A II. világháborút a település nagyobb károk nélkül vészelte át. Azóta folyamatosan fejlődik.

A legyesbényei önkormányzat 2006-ban "a település fennállásának ezeréves évfordulójára" emlékpénzt veretett, a bronzból készült egy gubást.

Látnivalók

- 1902-ben, Jézus Szent Szívének tiszteletére épült a község római katolikus temploma, melyet belül 2000-ben felújították, így a megye egyik legszebb vidéki temploma lett.
- Református temploma a 18. század elején épült.
- Millenniumi emlékmű, amit 2006-ban avattak fel, Legyesbénye fennállásának 1000 éves évfordulójára.
- Községi Borház. 2007. szeptember 1-én adták át.
- Emlékmű  N 48° 9,832' E 21° 8,683' [GCFULO+Emlékmű]

Források

1) Kuchta Gyula: A legyesbényei Fuló-hegy barlangjai 1962, Borsodi Földrajzi Évkönyv III.-IV.;
2) Országos Barlangnyilvántartás;
3) Legyesbénye község honlapja;
4) A Magyar Televízió híradójának tudósítása;
5) Magyarország nemkarsztos barlangjai;
6) Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve - 1997.

Ládatörténet