A KÖZELJÖVŐBEN ATTRAKCIÓ-FEJLESZTÉS VÁRHATÓ A BÁNYA TERÜLETÉN. KÉRLEK TITEKET, HOGY TARTSÁTOK BE AZ ESETLEGES TILTÁSOKAT!

A láda egy jellegzetes sziklahalom egyik nagyobb sziklája alatti üregben található, indokolatlanul sok kővel álcázva! Kérlek hasonló mennyiségűvel rejtsétek vissza, hogy könnyű legyen a rejtek azonosítása.

---

NFC tag a ládán. Olvasd le a mobiloddal!
További infók az NFC technológiáról itt.

---

Megközelítés

Több irányból is fel lehet jutni a hegyre.
Talán a legideálisabb Bódvarákó felől, innen indulva:  N 48° 30,661' E 20° 44,173' [GCfEsz+parkoló]. Kövessétek végig a murvás utat, ami kanyarogva felvezet teljesen a bányáig.
Egy másik lehetőség, Tornaszentandrás felől a kék négyzet jelzést követve.

Az Esztramos

A Cserehát és az Aggteleki-karszt határán emelkedő Rudabánya-Szalonnai-hegység legészakibb tagja, ma megcsonkítva emelkedik a Bódva-völgye fölé. Az Esztramos-hegy egykor közel négyszáz méteres magasságba emelkedő tömegét az elmúlt évszázadokban az ember alul-felül meghódította, kívül és belül is robbantotta, majd utakkal is behálózta, de a kevés, ami az eredeti formájából megmaradt, így is a természet alkotómunkájának egyedülálló példája.
A hegy kiváló minőségű mészkövét és föld alatti vasércteléreit az Árpád-kor óta bányászták, az iparosodás, majd különösen a Trianon utáni új határok után pedig már nagyüzemi módszerekkel, több száz helybélinek munkát adva zajlott a hegy kincseinek kiaknázása. Eközben több mint félszáz barlang nyílt meg, amelyek nagy része a bányászat nélkül valószínűleg örökre ismeretlen maradt volna a hegy mélyében. Mivel azonban a hegy felső, 80 méterének anyaga szinte teljes egészben a szállítószalagon végezte, az itteni barlangokra sajnos találó lett a tiszavirág-életű jelző - legalább is a felfedező ember szemszögéből. Az elbányászott felső szint 23 barlangja közül 18 nyomtalanul megsemmisült - és ez még csak a kutatók előtt ismertté vált üregek száma. Az alsó barlangok is csak kicsit voltak jobb helyzetben, ezek közül sokat a föld alatti bányák művelői törmelékkel töltöttek fel.
Eközben érvénybe lépett az 1961-es természetvédelmi törvény, amely kimondta az ország barlangjainak automatikus, feltétel nélküli védettségét. Három évvel később, egy szokásos bányászati robbantás nyomán nyílt meg a hegy barlangjainak talán legkülönlegesebbje, amelyet később Földvári Aladár geológusról és egyetemi tanárról neveztek el. A kutatások szerint hazánk egyik legősibb, több mint kétmillió éves föld alatti üregét rejtegette itt a hegy, amely még a talajvíz szintje alatt oldódott ki a kőzetből: ezt jelzi az egyedülálló, teljesen vízszintes mennyezet, amelyről cseppkövek százai mellett hatalmas, gomba alakú kőnyelvek lógtak le. A falakat díszítő cseppkövek itt már nem növekednek, a hegy kiemelkedése óta eltelt évezredek óta megőrizték az eredeti formájukat. A mintegy kétszáz méter hosszú barlang alapvető feltárása ugyan megtörtént, sokáig úgy tűnt, hogy természetvédelem ide vagy oda, ez a csoda is a hegy többi barlangjának sorsára jut: a bánya tovább bővült, megsemmisítve az elsőként felfedezett részeket. A megmaradt három terem közül a fejtéshez legközelebb esőben a robbantások lökéshullámai leszakították a függő kőnyelveket, a járatba lejutó munkások és helybéliek pedig a korábbi esetekhez hasonlóan, innen is összegyűjtötték a legszebb, könnyen letörhető képződményeket, hogy ha másként nem, legalább otthoni polcdíszként megőrizzenek valamit a halálra ítélt föld alatti csodákból.
Miközben a bányászok a hegy szikláját növesztették, a természetvédelmi szakemberek a bánya tulajdonosával és a politikusokkal folytatták hasonló, apró lépésekkel haladó munkájukat. Végül, közel két évtizeddel és számtalan sajtómegjelenéssel később megtörtént a csoda: elrendelték a bányászat leállítását a barlang százötven méteres körzetében, megmentve, ami a föld alatti világból addigra megmaradt. Ezt a legtöbben rombarlangnak nevezik - gyorsan hozzátéve, hogy ami itt van, az bizony romjaiban is gyönyörű, sőt: a környék egyik leggazdagabb formakincsét rejtő barlangja. A barlang körüli védőpillérnek nevezett hegyormot később mindhárom oldalról körbeérte a bánya, ami a következő években további, alsóbb teraszokon is folytatódott, immár a barlangtól jóval távolabb, egészen a kitermelés 1994-es beszüntetéséig.
A védőpillér pedig az évek alatt megőrizte nemcsak a barlangot, de mellette, a korábban létesített üzemi alagút egy szakaszát is, ami a nagyipari bányászat első évtizedeiben kötötte össze az eredetileg több pontból kiinduló fejtési területeket. Ipari emlékből azonban ennél sokkal többet tartogat a hegytető: fennmaradt a teljes kőzúzó üzem - pontosabban annak legnagyobb, rongálók által mozdíthatatlan részei. Az itt felaprított kőanyag egy 130 méter magas aknán keresztül hullott a hegy mélyébe, ahonnan már elérhető közelségben volt a bódvaszilasi állomásról induló vasúti vágány. Ez utóbbinak helyén ma a kéktúra útvonala halad, míg a különleges, óriási akna az egykori kiszolgáló építményei mellett gondosan lefedve, egyelőre kifogástalan szerkezeti állapotban várja sorsát.
A barlangban a kilencvenes évek elején kiépültek a látogatást megkönnyítő lépcsők és a világítás is, bár ez utóbbi a rongálások miatt éppen nem működik - a lakott területektől távoli hegytető sajnos a rossz szándékkal érkezők számára is ideális terep.
A barlang alapvetően csak kutatási céllal látogatható, illetve alkalmanként az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága meghirdet nyílt túrákat. A létrák ellenére itt-ott azért minimális mászótudásra is szüksége van annak, aki a kevés adandó alkalommal felfedezheti a barlang egyedülálló világát. Jelenleg újabb látogatási lehetőség nem áll előkészítés alatt, de érdemes követni az ANPI felületét, esetleg addig is megcsodálni a hegy alsóbb bányaszintjének jelenleg is nyitva álló részét.

Rákóczi-barlang

A Rákóczi 1. sz. barlang az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Esztramos-hegy belsejében található barlang. Magyarország egyik különösen változatos és gazdag formavilágú, fokozottan védett barlangja. Ez az egyik legszebb, idegenforgalom számára megnyitott barlang hazánkban. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.
A barlangtúra

Földvári Aladár-barlang

A 312 m-es bányaszint fölé emelkedő csúcsrégiójából csupán a botanikai ritkaságokat őrző ún. rákói oromrészt és egy magányos "sziklaszigetet" hagyott meg. Ez utóbbi rejti az egyetlen fennmaradt képviselőjét azoknak az ásványkiválásokban rendkívül gazdag, tágas barlangüregeknek, amelyek - két határozott szintet alkotva kb. 320 ill. 305 m tszf. magasságban - a hatvanas és hetvenes években tárultak fel a bányaművelés során. A miskolci egyetem egykori kiváló geológusprofesszorának nevét viselő Esztramosi Földvári Aladár-barlang "megmenekülése" egyben a barlangok 1961. évi teljes körű védetté nyilvánításának első kézzelfogható eredménye is. Az első olyan barlangunk, amelyet egy működő kőbánya területén, védőpillér kijelölésével (azaz az üregrendszert magába foglaló kőzettömeget elkerülő művelés előírásával) sikerült - ha nem is teljes épségben - megőrizni.

Egyéb infók

Az Esztramos barlangcsodái - A hegytető világa
Esztramos-hegy Wiki
Esztramos-hegy - Tornaszentandrás
Geománia - Esztramos
Esztramosi Földvári Aladár-barlang
A MEGCSONKÍTOTT FÖLDVÁRI ALADÁR-BARLANGRákóczi I.sz. barlang

 N 48° 30,976' E 20° 45,100' [GCfEsz+Földvári Aladár-barlang]
 N 48° 31,246' E 20° 44,943' [GCfEsz+Rákóczi 1. Sz. Barlang]
 N 48° 31,103' E 20° 45,033' [GCfEsz+Érczúzó épület]
 N 48° 31,292' E 20° 44,982' [GCfEsz+Ércosztályozó]
 N 48° 31,103' E 20° 45,033' [GCfEsz+Szép kilátás1]
 N 48° 31,037' E 20° 44,866' [GCfEsz+Szép kilátás2]

Ládatörténet