A négy füles, 10*15*5 cm műanyag doboz a gerinctől néhány méterre, szikla alatt rejtőzik.
Megközelítés
Ajánlott parkoló Királyréten a
N 47° 53,709' E 18° 58,715' 255 m [GCAnt+parkoló] pontnál lévő nagy parkolóban. A parkoló fizetős! A parkolóőrök általában 8 óra körül érkeznek. Ha előbb jössz, akkor kifelé már nem szoktak jegyet kérni. (De ne erre alapozz!)
Innen a következő útvonalat ajánlom:
A parkolótól kövesd a K négyzet
jelzéseket a
N 47° 55,139' E 18° 57,855' 500 m [GCAnt+1letérés] pontig, ahonnan a K körön
(a bal oldali ágán, azaz egyenesen) menj a
N 47° 55,880' E 18° 56,877' 710 m [GCAnt+2letérés] pontig. Innen a PO
lesz a követendő jelzés, míg eléred a Börzsöny főgerincét a
N 47° 56,258' E 18° 56,153' 843 m [GCAnt+3letérés] pontban. Ezután fordulj jobbra az OKT-n
és menj addig, míg a
N 47° 56,453' E 18° 56,220' 863 m [GCAnt+4letérés] pontban rálelsz egy ÉNy-i irányba induló ösvényre. Itt segítségképpen a fákra (fehér alapon kékkel) festett "Hangyás-bérc" illetve "Kilátás" feliratokat követve jutsz ki a tisztásra, ahonnan kb. 50-60°-os panorámában gyönyörködhetsz Ny-ÉNy irányában.
Miért hívtunk ide?
Ha nagyon profán módon fogalmazzuk meg, akkor ez "csak" egy újabb klassz kilátóhely a Magas-Börzsöny főgerincének Ny-i részén. Ha kicsit szakmaibb szemmel nézünk körül, akkor a környék SzB-ládasorozat tagjainak mondani/mutatni valójával szorosan összefügg ennek a helynek a szerepe is. Itt a periglaciális felszínformálás egy másik formakincsét figyelhetjük meg, ha kicsit tovább megyünk É felé, a P háromszög jelzés irányába. Itt a faggyal történő aprózódás - a legfontosabb periglaciális felszínformáló folyamat - egyik "termékét", a kőtengert nézhetjük meg. A felszínformálás mozgatórugója a kőzetrésekbe hatoló víz jéggé fagyása. Ha ez sokszor ismétlődik meg, a megrepesztett kőzetek szétesnek. A szétfagyás oka tehát a
fagyváltozékonyság. Ez annál hatékonyabb, minél gyakoribb a fagypont körüli hőmérséklet-ingadozás, az ún.
regeláció (a fagyás és a felengedés váltakozása). Ebből jól következik, hogy a folyamat az átmeneti évszakokban érvényesül leginkább. A befolyásoló tényezők között szerepel a kőzetek szövete, szerkezete, pórustérfogata, víztartalma és főképpen ásványi összetétele. Ezek határozzák meg a kőzetek függőleges (oszlopos elválás) és vízszintes (a padok vastagsága) tagoltságát.
Ezen a helyen a 16-14 millió évvel ezelőtti hatalmas rétegvulkáni működés során felszínre kerülő (főként) andezit-lávakőzetek aprózódásából létrejött
kőtengert láthatunk. Anyaguk durva, jobbára szögletes, különböző nagyságú
lényegében helyben maradt törmelék (periglaciális elúvium) a kőtömböktől a murváig, erősen függve a kőzet anyagától. (A nemzetközi szakirodalom majd' minden, a felszínt nagyjából összefüggően beborító durva törmeléket - ideértve a lejtőn lefelé vándorlóakat is - kőtengernek tekint. De számunkra jobb, ha mi csak a helyben maradottakat nevezzük így.) A kőtenger a kifagyás hatására helyben is továbbaprózódik, s ezért lassan nő az egyre kisebb törmelékdarabok aránya. Így a fiatal kőtengerek (a kőzettől függően) zömében éles tömbökből állnak, míg az idősebbek annál jobban aprózódottak. Az idősebb tömbök gyakran saját törmelékükbe ágyazódnak be, s abból állnak ki.
A kőtengerek geomorfológiai jelentősége
+ A periglaciális üledékek összes frakciómérete megtalálható bennük, ezáltal kiinduló forrása és elsődleges táplálója az ily' módon létrejött genetikailag összefüggő gazdag sorozatnak.
+ Mint feltűnő
morfológiai (felszínalaktani)
képződmények periglaciális külsőt kölcsönöznek az általuk borított felszíneknek, még a harmadidőszaki elegyengetetteknek is. A legjobb bizonyítéka, hogy ezek hívták fel a figyelmet a periglaciális képződményekre, s a hazai középhegységekben is ezekre alapozva indultak meg a kutatások.
+ Jelentősen befolyásolják a nagyformák fejlődését is. Mert a sík felszíneken nagyjából helyben maradnak, ezáltal védik (valósággal konzerválják) az alattuk lévő felületet, mivel a kőtengerképződés ritkán hatol 4-5 méternél mélyebbre.
[Irodalom: Általános természetföldrajz (szerk. Borsy Z.) - Nemzeti tankönyvkiadó, 1992;
Juhász Árpád: Évmilliók emlékei - Gondolat, 1987]'
