A láda Vajszlóra invitál Titeket, ahhoz a házhoz ahol egykoron Kodolányi János élt. Ma az épületben a Kodolányi emlékmúzeum és könyvtár működik.



A ládába TravelBug helyezhető.

Megközelítés és a rejtés

Vajszló megközelíthető Pécs, Harkány valamint Sellye felől, autóval vagy menetrend szerinti busszal. A láda a múzeum udvarában van elrejtve. Parkolni a múzeum előtt az utcán lehet  N 45° 51,525' E 17° 59,096' 107 m [GCVKOD+parkoló].
A láda egy 20x20x7 cm-es műanyag doboz, a bejárathoz közel, a járda és a fal találkozásánál leled meg!

Múzeum nyitva tartás (a könyvtár nyitva tartásával egyezik meg):
Hétfő: zárva
Kedd: 13-16.30
Szerda: zárva
Csütörtök: 9-12 és 13-16.30
Péntek: 13-16.20
Szombat: 9-12
Vasárnap: zárva
Belépő: felnőtt: 300ft, diák/nyugdíjas: 200ft

A láda nyitva tartási időn túl is kereshető. Ekkor csukva találjátok a kaput, de a nagykapun be tudtok menni, ha benyúltok és elfordítjátok a kallantyút. Távozás után kérlek, figyeljetek rá, hogy vissza legyen csukva. A könyvtárban és a múzeumban dolgozó hölgy tud a ládáról, nagy forgalomra nem kell számítani így nyugodtan lehet keresgélni.

Kodolányi János

Kodolányi szellemi szülőföldjének tartotta az Ormánságot. Itt ismerkedett meg a falusi élet gondjait. Ő emelte a szépirodalomba ennek a tájnak a sajátos etnikai világát, társadalmi problémáit és embereit. Több alkotásában is felbukkan az Ormánság ihlete.
1899. március 13-án született Telkiben. A XX. századi magyar irodalom jelentős regényírója. 1903-ban szülei elváltak, édesapját Pécsváradra, majd később Vajszlóra helyezik és főerdésszé nevezik ki. Kodolányi János 1909-től él Vajszlón. Itt végezte el az elemi iskola negyedik és ötödik osztályát. Középiskolai tanulmányai Pécsett és Székesfehérváron folytatta. 1919-ben szerez érettségit. Ez év őszén visszatér Vajszlóra apjához. Tanítóként vállal állást a Vajszlói katolikus elemi iskolában, ahol korábban Ő is tanult. 1921 novemberében feleségül vette Csőszi Matildot, aki egy Vajszlói módos parasztgazda lánya volt. Matild egy életre, jóban-rosszban hű társa lett. Apjával ebben az időszakban véglegesen megszakad, a már régóta amúgy is megromlott kapcsolatuk. Feleségével Budapestre költöznek és nehézkes anyagi körülmények között élnek.
1969. augusztus 10-én hunyt el, cukorbetegségének egyik szövődménye miatt. 1969. augusztus 18-án helyezték örök nyugalomra Budapesten a Farkasréti temetőben.

Az Ormánság

Baranya megyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része. A környékre jellemző apró falvas vidék. Legnagyobb települései Sellye és Vajszló.
Az Ormánság elnevezés a finnugor eredetű orom (hegycsúcs), ormágy (hegytető), ormány (lápos terület) vagy a török ormán (erdő) szavakból alakulhatott ki. A finnugor etimológia szerint a térség első lakó a vízből kiemelkedő ormákra építkeztek. A jellegzetes lakóház a talpas ház volt. Ez tökéletesen alkalmazkodott az egykoron lápos vidék, sajátos adottságaihoz.
Az Ormánságot jellemzően református magyarok lakták. Festett kazettás templomaik sok településen megtalálhatóak voltak. Ilyen templomot a közelben Adorjáson és Kóróson lehet találni.
A népviselet alapszíne a fehér. Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön, nagy bő ujjú imögöt viseltek. A térdig érő fehér szoknyát (biklának vagy kebélnek is nevezték) a fiatalok színes, az idősebbek fehér köténnyel hordták. A lányok haját befonták és a fonat végére színes szalagból csokrot kötöttek. Az asszonyok hajfonatukat felcsavarták és főkötőt tettek rá. A fiatal menyecskék főkötője piros, majd az idő múlásával kékre, zöldre majd fehérre változott.
A férfiak imögöt és bő gatyát hordtak. Lábukon bocskort viseltek.
Az Ormánságban a gyász színe a fehér.
Napjainkban a munkanélküliség miatt sokan költöznek el a térségből és a néphagyományok lassan kezdenek feledésbe merülni.