WAP:
Rejtés: Kis, mesterséges üregben keresd, kő takarja. Kérlek ugyanúgy helyezd vissza!!!
Láda újratelepítését: NEMI91 és
Nitusz kessertársaimnak ezúton is nagyon köszönöm!
A ládába TravelBug
nem helyezhető.
Gratulálok
Fairy-nek a
piros egyeshez!
Megközelítés: Akik Pécsről busszal jönnek,azoknak itt kell leszállni:
N 46° 9,868' E 18° 7,657' [GCLMSZ+buszmegálló]
Budapestről,autóval: 240km. M6-os Pécsig utána:66-os út-Magyarszék-Magyarhertelend (Orfű táblát kövesd)majd,ha elértél a Pécsi- tóig itt fordulj jobbra:
N 46° 9,821' E 18° 8,001' [GCLMSZ+1Kereszteződés]
250 méter után megint jobbra:
N 46° 9,793' E 18° 7,788' [GCLMSZ+2Kereszteződés]
utána az emlékműig csak egyenesen.
Ha, valaki nem akar az autópályán unatkozni, annak a régi 6-os utat ajánlom Pécsig, utána a fent említett útvonalat kell követni. Erre 10 km-rel rövidebb az út.
Parkolás:
N 46° 9,832' E 18° 7,675' [GCLMSZ+parkoló]
Ezzel a ládával Tóth Györgynek (1925-1971) és egy kicsit a Magyar Légi betegszállításnak szeretnék emléket állítani.
A hazai légi betegszállítás alapító tagjaként minden tudásával azon fáradozott, hogy a szervezet mind jobb és jobb legyen. Azt valószínűleg sohasem gondolta, hogy ő lesz majd a magyar repüléstörténet egyik, talán legmegindítóbb tragédiájának főszereplője.
Ez az Ő története:
13 éves volt, amikor a mátyásföldi repülőtér körül lézengve beleszeretett a repülésbe. Saját szavai szerint az izgalom vonzotta és annak legyőzése.
1946. március 9-én állították ki pilótaigazolványát - amely az 1823. sorszámot viseli
1947.-ben Farkashegyen vitorlázni kezdett, és július 6-án sikeres A-vizsgát tett , majd augusztus 10-én a B-vizsga követelményeit is teljesítette.
1949. május 30-án, egy korábbi kérvénye alapján behívták a Néphadseregbe, és Szolnokra az I/1 repülőkiképző századhoz került, mint oktató.
1950. március 20-án a hajózó tisztiiskola állományába helyezték, a csata harci kiképző századhoz oktatóként.
1948.-ban megalakult az Országos Mentőszolgálat, de külön szervezet híján betegeket repülőgéppel sürgős esetekben csak a hadsereg és a polgári repülőszolgálatok szállítottak alkalomszerűen. Dacára annak, hogy ezek az esetek bebizonyították a légibetegszállítás előnyeit, sokáig semmi előrelépés sem történt.
Az első mentő célú repülésre
1957. július 29.-én került sor.
A magyarországi légi betegszállítás kiválóan működött. A központtól az irányításig, a földi szállítástól a reptérig minden fő és apró elem kitűnő összhangban volt egymással. Akkoriban csupán Svájcnak és Dániának volt szervezett légimentőszolgálata, de a magyar olyannyira jól működött, hogy külföldről, sőt a nyugati országokból is ide jártak tanulni és tapasztalatokat szerezni
1965-ben a Magyar Népköztársaság a mentőrepülés terén végzett kiváló munkájának, és 25 éves aktív repülő-pályafutásának elismeréseként megkapta a Repülősportok Diplomáját.
1966-ban a Polgári Légiforgalom Kiváló Dolgozója I. fokozatú kitüntetést adományozták neki.
1968. január 5-én a Légimentő Szolgálat 10 éves fennállásának évfordulóján megkapta a kiváló dolgozó elismerést.
1971 augusztus 12.-én a felszállás után 1 órával Tatabányától nem messze lezuhant és életét vesztette....
1972-ben a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság repteret kívánt létrehozni az Orfűn lévő Pécsi-tó melletti füves területen. A munkálatok megkezdésével egy időben az akkori igazgató, Kiss György úgy döntött, hogy a repülőtér apropójából emlékparkot kíván létrehozni az egykori mentőpilótának. Ily módon szerette volna kifejezni háláját Tóth Györgynek az 1970-es nagy dunai árvíz idején végzett mentési munkálataiért.
Az emlékpark helyszínéül a leendő reptér északi csücskénél található Tekeres falu határát szemelték ki.
1973 augusztus 26.-án avatták fel a róla elnevezett Emlékparkot, amit 1994-ig lehetett látogatni. Ekkora már a kiállított repülőt a vandálok és a szuvenír vadászok teljesen tönkretették, ezért az Önkormányzat, a hulladéktelepre szállíttatta.
A parkból előbb focipálya, majd játszótér lett.
2007-ben támogatók segítségével épült a kis obeliszk, elején egy emléktáblával, tetején egy névvel és két évszámmal, ismét méltó küllemmel, szerényen bújik meg a hatalmas fák között. Mintha megjelenésével jelképe lenne az egykori pilótának, aki visszahúzódó jellemével szerényen, de kitartóan állt egy igaz ügy mellé. Emlékét ma nem csupán ez a kis építmény, újságcikkek és dokumentumok őrzik, hanem mindazon emberek élete, akik neki köszönhetik, hogy ma közöttünk lehetnek.
Akit bővebben is érdekel, annak ajánlom, hogy olvassa el a 9 részes élettörténetet:
Szomorú elsőség.
-------------------------------------------------------------------
Végül,szeretném megemlíteni az édesapámat, (
Öregcsabi) aki 1977-1983 között a légi betegszállításnál, 1987-1994-ig a légi mentőknél volt főpilóta.
