1. Ha irányban szeretnél kezdeni, akkor a piros turistaúton kell elindulnod némi lépcső leküzdése után.
Ennél a N 47° 17,774' E 17° 44,343' 550 m [GCSIM2+jobbra] pontnál kell letérned a pirosról és haladni a tanösvény útvonalán a ládáig.
2. Én viszont azt ajánlom, hogy fordítva indulj el a tanösvényen, tehát kezdj a zöld+ jelzésen, majd itt N 47° 17,197' E 17° 42,990' 320 m [GCSIM2+balra] dobj egy balost a tanösvényre és mássz a ládáig!
Sztori
Hogy, hogyan is kezdődött?! Már második éve én vagyok a Nyugat-maraton kupa MTB maratonsorozat pályakitalálója és felelőse.
2014-ben kicsit változtattam a pálya nyomvonalán a tavalyihoz képest. Az ötlet az volt, hogy a hosszú táv kétszer menjen fel a Kőris-hegyre. Ehhez az kellett, hogy Bakonybél felől találjak egy utat fölfelé a hegyre. A zöld+ , majd a Boroszlán tanösvényre esett a választás, ami térkép alapján jó ötletnek tűnt. Szakadó esőben indultunk neki a bejárásnak Bakonybélből. Az út a tanösvény 8-as pontjáig tökéletesen bringázható volt, de elértünk a "végére". Pontosabban azt hittük, hogy itt a vég, de megláttuk a brutál dzsindzsában, hogy folytatódik ez, de az már nem bringázós terep, még csak nem is tolós, hanem inkább cipelős.
Ahogy szenvedtünk felfelé a csalános, sártól csúszós köves fölfelén, a még mindig szakadó esőben bati.hu "kesserbringáskollégával", akkor lettem figyelmes arra, hogy milyen gyönyörű helyen vagyunk. Azonnal megérett bennem, hogy ide láda kell. Mellesleg nagyon hasonlít a hely egy szintén nem kerékpáros ládámhoz a Simon halálához. Ezért is kapta a láda ugyanazt a nevet.
1 héttel később a szülinapomon visszatértem jóbarátokkal, hogy közösen elrejtsünk ezen a helyen egy ládát. Mira+Gábor66, Radpeter és macikupac tartott velem ezen a jó kis túrán.
Leírás
A láda a Nagy-Nehéz árokban lett elrejtve, nagyjából az emelkedő/lejtő félútján. Tehát mindegy, hogy lentről vagy fentről érkezel, ugyanannyit kell megtenned az árokban, aminek a neve azért mond valamit. :-D Ahogyan a megközelítésben is írtam, célszerű a tanösvény útvonalán ideérkezni, ami egyébként a kicsit félrevezető táblázás mellett is pompás útvonalon hoz el ide, ahol a madár se jár. Én azonban nem is igazán a Boroszlán tanösvényt szeretném nektek bemutatni, hanem inkább magát az árkot és annak szikláit, meg a nyugalmat, ami itt található ezen a helyen. Persze nyugalom csak akkor lesz, ha már a pulzusod és a zihálásod visszaesett az alapértelmezett szintre. :-D
Kihasználandó az október 23-i hosszú hétvégét, és a mára még (talán) elfogadható időjárás előrejelzést, belevágtunk ebbe a - nomen est omen! - régóta halogatott túrába. Kissé tartva a nevétől azért jól felkészültünk előre: megnéztük a fotókat, elolvastuk a logokat, próbáltuk megfeleltetni a térképnek.
Az ajánlott parkolóban valami népünnepély lehetett: ennyi embert még nem láttam itt! Alig akadt négykeréknyi hely Geopel számára. Hallgattunk a rejtőre és a Z+ jelzésen indultunk el. Jól tudjuk már, hogy egy meredek oldalban felfelé mászni bár lihegős, de mégis jobb, mint leereszkedni a sokszor csúszós talajon. Utunk eleinte eseménytelenül telt - gyönyörködtünk a már sárguló-aranyló fákban a lightosan emelkedő terepen haladva. A közelgő hidegfront már éreztette hatását, a hatalmas fák hajladoztak a megélénkülő szélben. A fanyűvők gépeinek hatalmas kerekei által felszántott út sok helyen sáros volt, a mély bevágásokat kerülgetve elméláztunk azon, amin már annyiszor: mi nem helyezhetünk ki egy ládát a jelzett turistaúttól öt méternél messzebb a "taposási kár" miatt - ezek meg szerte-széjjel cseszik az erdőinket, mert nekik szabad! Persze a vadászok terepjáróval kigyúrt csapásai is megérnének egy misét... A NP-ok kettős mércéje, az "egyenlő bánásmód" totális hiánya azért elég dühítő! Az egész út során számtalan láthatóan kivágott, de otthagyott hatalmas törzset, törzs darabot láttunk rendetlenül, szétdobálva - ez az értelmetlen pusztítás mire jó...?!
A láda előtt nem sokkal a tanösvényről jobbra térő leágazás megtréfált bennünket: a terepen úgy látszik, hogy arra visz az út. Átmásztunk egy nagy fán, ami kereszten feküdt az ösvényen, majd rájöttünk, hogy rossz felé haladunk... újra megmásztuk a méretes fatörzset majd az itt már alig látható csapást követve kapaszkodtunk tovább a rejtek felé. A sziklákhoz elérve Dóri letáborozott egy alkalmasnak látszó nagy kövön, én pedig minden felesleges cuccot lerakva elindultam felfelé. Azt mondják, az életben mindenhez szerencse kell - és így van ez a geocachingben is! A görbe fát éppen, hogy csak elérve kerestem a következő lépésem helyét, amikor "ismerős" hasadékot pillantottam meg az orrom előtt a sziklában. Belekukkantottam - és tényleg ott volt benne a láda! Tartottam a megtalálás nehézségétől ilyen terepen, de ez nagy mázli volt - keresés tulajdonképpen nem is történt, csak felmásztam oda és belogoltam. Tetszett a hatalmas szikla-alakzat, bár hagyományos értelemben vett kilátás valóban nincs. Természetesen ilyenkor figyelni kell, hova lép az ember, meg rohanni sem tanácsos, de ezzel együtt egy pillanatra sem éreztem a felmászást veszélyesnek, vagy túl nehéznek... Visszaereszkedve ettünk egy szendvicset és demokratikusan úgy határoztunk, hogy időben jók vagyunk, erőben is - irány tovább, felfelé, a piros jelzés felé!
Ez a legnehezebb szakasz, a ládától a turistajelzésig tartó ~250m. 10-20 méterenként bizony megálltunk lihegni, de másztam én már ennél meredekebben is!
A széles erdészeti útra felérve balra fordultunk és az előzőekhez képest sétálva haladtunk a piroson visszafelé. Gyomrom egyre többször figyelmeztetett a még hátizsákomban lakozó szendvicsre, valami alkalmas leülőhelyet kezdtünk nézni. Végül nagyon jó kis helyet találtunk egy leágazó erdészeti úton, farakások mellett a N47 17.634 E17 43.056 koo-n: asztal és két szék is volt, talán a fanyűvők csinálhatták maguknak. Elfogyasztottuk maradék elemózsiáinkat és megkönnyebbült hátizsákkal bandukoltunk tovább.
A PB barlang jelzésnél balra letértünk és lemásztunk az Odvaskői barlanghoz, ahol már jó rég jártam. Denegérék nem voltak otthon, de azért bementünk körülnézni. A sok magas lépcsőn való leereszkedés már egyikünknek sem esett jól, örültünk, amikor újra sík terep került alánk. A parkolóban még mindig telt ház volt, már az út szélén is végig álltak a kocsik.
A teljes túra 8,7km lett, 290m szinttel. Jól éreztük magunkat a kellemetlenül erős szél ellenére is, nyáron talán nehezebb lehet, de ilyen időben nem volt túl nehéz.
Köszönjük: NZs & Dóri
Megtaláltuk, köszönjük a lehetőséget.
[g:hu+ 2.10.16]
A doboz megtalálásában az egyik ládaoldali fotó segített, "Mira mutatja a láda helyét" címmel.
A doboztető törött, ennek ellenére még nem ázott be a láda.
Az Odvaskői barlang felől közelítettük meg, fentről tettük meg a tanösvény kört. 11-en sétáltunk, kerestük, a GPS jel pedig igencsak elveszett, így sajnos nem lett meg a fél órás keresés, csaláncsípések ellenére sem, a gyerekek kicsit csalódtak is. Kérjük fogadd el a képek alapján. Az út lefelé eléggé igényli a túrabakancsot, szép itt az erdő, jó sűrű részeken is jártunk.
Odvaskőtől lelépcsőztem, majd haladtam tovább a zöld kereszt jelzésen egészen a "tanösvényig". Az idézőjelet a jelzés illetve az ismertető táblák hiánya indokolja. Az elején egy frissen kidőlt fán kell átmászni, egyébként nagyon sokáig egy széles, kellemes út, ami szintben halad. Később elkezd emelkedni, de csak úgy kellemesen. Aztán egy elágazásnál, (ahol a bal oldali szűk csapást kell választani, bár ez sincs jelezve sehol) elindul a meredek, bár az elején (nagyjából a ládáig) nem értettem mire ez a nagy felhajtás. Én a közepesnél kevésbé tartom fittnek magam, havonta egyszer elmegyek kirándulgatni, és szuszogtam ugyan, de azért tempósan tudtam menni. A ládáért gond nélkül felmásztam (becsületbeli ügynek tekintettem, mert az első Simon halála láda nem lett meg), aztán indultam tovább, azon elmélkedve, hogy túlkészültem, amikor rájöttem, hogy nem... Na most ha csak nem magashegyre edzel/downhillezel vagy nem is tudom, a rejtővel egyetértésben javaslom, hogy mindenképpen alulról menj. Főleg ha utána még mennél tovább a Kőris-hegy felé. Nem akarsz ott lejönni, pláne nem azzal a tudattal, hogy vissza is kell másznod. Mai napi negyedik ládám a tizenkettőből.
Megtaláltam KDP bejárása közben, köszönöm a rejtést! Három napos túrázás sok kitérővel, sok ládaponttal. Leereszkedtünk, majd egy kis keresgélés után megtaláltuk a ládát. Szuper hely! De az egész Bakony csodás!
Sok vaddal találkoztunk ma, muflonokkal, őzekkel, szarvasokkal, rókával.
Köszönjük a rejtést. Kriszti nélkül, de Pisivel. Szépalmán parkoltunk, a sorompónak híre-hamva sincs. Triónk nagyratörő tervekkel, 9 órakor indult, gyakorlatilag délután 5 óráig folyamatosan úton voltunk. 9 sikeres loggal teljesítettük, amit én előző napon kigondoltam. A KDP túra mozgót szívesen továbbvittük volna, de annak utolsó helyzete miatt erre nem volt módunk.
Mivel délután 2 óra előtt már 5 találatnál tartottunk, úgy gondoltuk, belefér ez az oda-vissza kb. 2 km-es kitérő, mielőtt a Kőris-hegyre indulnánk.
A leírás alapján ugyan nem ért bennünket meglepetésként a megtalálás nehézsége, de megszenvedtünk vele rendesen. Hát igen! Ha itthon elolvastam volna a korábbi logokat... Hátha valaki így tesz majd, ezért én is leírom: a segítséget adó képen balra görbülő fa lentről nézve jobbra görbül.
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (346 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
N 47° 17,003' E 17° 42,656' 270 m [GCSIM2+parkoló]
turistaúton kell elindulnod némi lépcső leküzdése után.
N 47° 17,774' E 17° 44,343' 550 m [GCSIM2+jobbra]
útvonalán a ládáig.
jelzésen, majd itt 
