Elhelyezés időpontja: 2018.10.16 15:09
Megjelenés időpontja: 2018.10.27 13:45
Utolsó lényeges változás: 2018.10.27 13:45
Utolsó változás: 2020.03.30 00:23
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: skiccpausz
Felhasználó: skiccpausz Nehézség / Terep: 2.0 / 5.0
Úthossz a kiindulóponttól: 4150 m
Megtalálások száma: 66 + 4 egyéb, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 0.7 megtalálás hetente
A COVID-19 koronavírus miatt kialakult járványügyi helyzet miatt, bizonyító erejű képpel megtámogatott, jelszó nélküli logot is elfogadok megtalálásként. A lényeg, hogy nem kell a ládához hozzányúlnod a jelszóért, elég csak egy fotót készíteni a rejtekről, illetve a környezetéről.
A láda a sziget keleti csúcsához közel egy enyhén susnyás, fás részen található. Egy hatalmas kétágú fa nyugati oldalán 11x8cm-es henger alakú ládát keress.
A ládába TravelBug NEM helyezhető.
NFC tag a ládán. Olvasd le a mobiloddal!
További infók az NFC technológiáról itt.
Megközelítése
A szigetet több irányból, mindenféle vízi járművel (kenu, kajak, SUP...stb) könnyen el lehet érni. Ezek közül most két lehetőséget osztok meg veletek.
Szobról, kölcsönzött kenuval, 4 km-es felfelé evezéssel érhető el a sziget.
Budapest irányából közelítve a szobi komp-pal tudtok átkelni a Dunán. Szobon van egy jó kenukölcsönző, a KENUMÁNIA . Kölcsönzés céljából hívjátok Marjai Attilát a +36 20 921 7866 telefonszámon.
Konditól függően, kb. 1-1,5h alatt lehet felevezni Szobról a Helemba-sziget keleti csücskéhez, ahol a láda is található.
A Helemba-sziget a Duna esztergomi szakaszán található, a város tulajdonában álló, 16,85 ha nagyságú, erdő művelési ágú sziget.
A sziget a Garamkövesd községhez tartozó Kovácspatak üdülőteleppel átellenben, Esztergom és Helemba között, Szamárhegytől északra, nagyjából a 1713 és a 1711-es folyamkilométer között fekszik . Kelet-nyugat irányba húzódik, hossza körülbelül 1,5 kilométer, szélessége 100-200 méter között változik. Körülbelül három kilométerrel a sziget fölött torkollik a Garam a Dunába, ami hordalékával zátonyszigeteket épített ki. Ezek közül legnagyobb a Helembai. Különleges geológiai adottságainak köszönhetően a sziget nagy része magas vízállás esetén sem kerül víz alá.
A sziget múltja
A sziget régészeti lelőhelyekben igen gazdag. Az ásatások során őskori földházak, középkori emlékek, egy kisebb Árpád-kori templom, a körülötte elterülő temető, egy érseki nyaraló alapjai, valamint a körülötte lévő gyümölcsöskert (valószínűleg barackos) nyomai kerültek elő. Első említése 1234-ből való "Halumbazyget" néven. II. Endre király ekkor rendelte el, hogy a Róbert érsek szigeten található házát kifosztók halállal lakoljanak. A kőből épült érseki ház volt az egyetlen épület a szigeten, ami túlélte a tatárjárást. Az Esztergomi szandzsák 1570-es adó-összeírása említi, mint a "Kis Érsek Sziget rétje a nagy szigettel és Helemba faluval szemben". 1599. október 5-én a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom megbízottai itt folytattak béketárgyalásokat, amik kölcsönös engedmények híján kudarcba fulladnak. A trianoni döntés előtt Hont vármegyéhez tartozott, de mivel a Duna sodorvonalától délre fekszik, Magyarország része maradt, Esztergomhoz került. Ez a határkijelölés Csehszlovákia és Magyarország között 1924. március 11-én volt.
Az ártéri erdővel körülölelt szigeten később félig-legálisan bérelhető nyaralók épültek, mígnem 2009 májusában az Esztergomi Önkormányzat felmondta a bérleti szerződéseket és lebontatta a nép nyári-lakjait. Ha valaki végig járja a szigetet azért látni fogja, hogy az ember jelenléte nem múlt el nyomtalanul a szigeten, még áll néhány kisebb-nagyobb nyaraló, valamint egy kőkereszt a sziget belsejében (ez utóbbit én nem leltem, de ha valaki megtalálja, kérem ossza meg a koo.-ját). Régi telekhatárokat jelző táblák, lebontott stégek, egy-egy csónakot, valamint az árvíz által partra vetett bójákkal is lehet még találkozni. A rendszeres árvizek nyomai szürke sávként még ott száradnak a fák törzsén. Aki a vadszőlők és csalánok között próbál itt sétálni, nem is hinné, hogy egykor egyáltalán nem pusztították árvizek a szigetet és emberek élték itt nyugodt mindennapjaikat.
Itt található a Dunakanyar egyetlen gémtelepe. A telepen nagy számban szürke gémek és kárókatonák fészkelnek. Bizonyos években fészkel itt kabasólyom és jégmadár is.
Illetve a nyomok alapján őzek és szarvasok is látogatják a szigetet.
Felfújhatós kajakkal közelítettük meg a szigetet a Búbánat-völgy felől Pista barátommal. Nagy okosan a papucs a kocsiban maradt, így a parttól a ládáig mezitlábas menet volt.
Köszönjük a rejtést, nagy élmény volt ez a találat, amit még fokoztunk is egy kis úszkálással a Dunában.
Én lennék az a kessertárs:)
Van egy misztikuma egy lakatlan szigetnek; aztán odajutni kajakkal is nagyon izgalmas volt, a hely maga meg lenyűgöző, bár a sok szúnyog gyorsan kikergetett minket a susnyásból.
Köszi a rejtést, nagyon izgalmas kaland lett:)
LefüLELVE :-)
És nem is akárhogy: Szobról kajakkal támadtunk egy kedves kessertárs-barátnő-vitorlástársammal, aki a helyi kempingben nyaralt és elcsalt engem is egy kis vizisportolásra. Szinte napra pontosan 15 évvel ezelőtt száltunk először együtt vízre az Adrián :-)
A jó társasághoz remek időjárás is társult, így igazi ajándék volt ez a nap a gyönyörű környezetben, és a láda, valamint a finom hekk volt a bónusz.
Köszi a rejtést
Megtaláltam, köszönöm a rejtést!
évek óta nem használtuk a kenut, a het elejen kb 6 év szennyét pucoltam le róla, ez a geoláda kicsit ösztönzött:)) köszönöm! Vikivel[Geoládák v3.3.2]
Esztergomból indultunk 3 db 20-as sárkányhajóval BKV-vadlibák, Tataiak és Dunakesziek. Ez a sziget az 55 km-es mai távunknak nem volt a fénypontja, hiszen normálisan nem lehetett kikötni, kidőlt fákon és liánokon keresztül kellett megközelíteni, az iszap meg le akarta húzni a vizicipőnket. A Helemba szigettől lentebb egy kavicságyon kikötve mostuk le a helembai iszapot. Egy fantasztikus evezős napunk volt, amihez ez a sziget most nem járult hozzá és nem bűvölt el.
Én a "parton" maradtam, nagyfiú ment be, kissé ingerülten és kotúsan jött vissza. Szerencsére a szabad strand vize jól jött. Köszi szépen a lehetőséget.
GCIptr után kajakoztunk el a szigetre. Kissé szokatlan és ijesztő volt a Duna közepén evezni, most volt először ebben részem. A sziget története érdekes, mi is rengeteg vadnyomat láttunk. A hangok mintha a trópusokon lennénk! Először a ládához közeli csúcstól próbáltuk megközelíteni, de nagyon sűrű volt az aljnövényzet. Aztán a déli part mentén próbálkoztunk, de ott sem volt sokkal kedvezőbb. A harmadik próbálkozásnál úgy döntöttem, hogy engem semmi nem tarthat vissza, így az "Isz-Lak" házikónál sikerült partra szállni, rögtön el is merültem bokáig az iszapban. Szomorú látvány volt: mindenfelé szemét! A kisebb, lábasok, üvegek és műanyag dolgok mellett hűtő és régi gáztűzhely, pala is szanaszét hever. Pár méter csalánon kellett így átverekednem, a sziget belsejében már sokkal könnyebben lehet haladni. A ládához érve aggódva konstatáltam, hogy pont annak a fának a tövében van, aminek a tetején népes kárókatona-család él, így a környéket teljesen belepte a fehér ürülékük.
Újra kajakba segítettek a többiek és úgy döntöttünk, hogy megkerüljük a szigetet. Kemény menet volt! A túlsó csúcsa körül baromi nagy a sodrás, már kínunkban röhögtünk, hogy csak evezünk, de nem haladunk. Aztán jött a jól megérdemelt jutalom: visszafelé kényelmesen csorogtunk Szob felé (igaz egyszer ki kellett merni a vizet a kajakokból, mert oldalról kaptunk nagyobb hullámokat) és a büfében a megérdemelt lőre és gyros, hamburger.
Szobról kenuval közelítve. Pár méterrel feljebb kötöttünk ki mint ahogy ideális lett volna, ám így sikerült a bokáig érő iszapban kigázolni a partra.
Keressétek a guanós fát, ill. a környékét! :-) [g:hu 1.6.2y]
A D-nap avagy a partraszállás!
Picit szomorkás időben meghódítottuk a szigetet, ami nem is volt annyira lakatlan mint gondoltuk:)
A Természetvédelmi Hobónál már csak a láda helye volt fúrcsább, hát nem is értem igazán miért pont egy ilyen tele s.art helyre kellet rejteni.Lehet ez is a kihívás része fene tudja, mindenesetre megcsináltuk, mindannyian. Csak ajánlani tudom ha ezt megszerzed jöhet a napalm is, kemény leszel mint a leves:)
Jó kis csapat verődött össze az átkelésre, lett is némi tolakodás ki melyik körben is mennyen...
Fájó szívvel, de gyorsan visszaemigráltunk a vízen, azóta is azon tépelődöm, miért nem sajátította még ki magának valaki, multigazdag szorgos polgár saját felhasználásra a szigetet. De hát ami késik az nem...
Ezúton is köszönet Mariannak a szervezésért (boldog második szülinapot)!
és a Kapitányúrnak, hogy volt szíves ránk áldozni a napját!
Köszi a rejtést!
Az első motorcsónakos megközelítésnek Mariann egy sajnálatos esemény miatt nem tudott részese lenni. Lehetőségeinkhez képest egy picit már akkor is segítettük Mariannt, ami tudom nagyon jól jött neki akkor.
Már akkor megfordult a fejemben, hogy vele külön el kellene jönni. Ez ma történetesen pontosan így történt, igaz ehhez a túlbuzgó házfoglaló arrogáns fellépése is kellett, aki ránk próbált ijeszteni...
Mire átértünk a remete már eltűnt a színről, a háza kívülről két lakattal le is volt zárva. Láttam viszont a múlt ősszel mások által említett két vaddisznót!
Azóta a remete volt szomszédjától azt is megtudtam, hogy a Riss testvérek közül a mogorvábbal találkoztunk. Nem kell tőle tartani, Helemba összes használójához hasonlóan az ő használati jogát is megszüntette az önkormányzat. Emiatt frusztrált, ha valaki a szigetére lép...
Ez alkalommal a szervezést átadtam Mariannak, én csak a kormányosi teendőmre szerettem volna koncentrálni. Persze az élet - szerencsére - közbeszólt, és az időjárás miatt az elhalasztott időpontban (tervezett esőnap) indultunk, amikor Vanda lányom is velem volt. Az utolsó pillanatban csatlakozott hozzánk Enett, a barátnője is. A hajóknak általában legénysége szokott lenni, ezúttal ők a leánysága lettek. Láthatóan élvezték a hajózást és köszönöm nekik a hasznos segítséget a kikötések alkalmával!
Második alkalommal járok a szigeten. Ugyanaz a sziget, mégis teljesen másként néz ki, mint előző ősszel. Először is a vízállás a szigetet és a Duna partot is átrendezte. A korábban bevált kikötőhely, a kényelmesen használható stég a vízből egyenesen a dzsungelbe vezetett. Nagyon hamar rájöttünk, hogy ez nem lesz jó a ki-beszállásokra.
Másodszor a vegetáció és a madárürülék miatt a terep még a partra érkezés után is legalább 3-as, vagy 4-es nehézségű.
Ráadásul a napszemüvegemet is lekotorta egy kifeszített tartókábel a fejemről. Egyből elsüllyedt :(
Az időjárás változatosságára egyébként mi sem jellemzőbb, hogy volt rajtam aláöltözet, technikai felső, pulcsi és esőkabát is. A nap végére viszont picit megpirult a kezem és az arcom.
Mivel jópáran visszajárnak a szigetre, akad pár kikötésre alkalmas hely. Mi azt választottuk, ami a ládához közelebb van. Emlékeztem erre a stégre az őszi túráról, a parton sétálva száraz lábbal el tudtam menni mellette. Most gond nélkül ki tudtunk kötni, legalább 1,5 méterrel magasabb volt a víz.
Sajnos a remete kaland miatt egyel több oda-vissza utat kellett tennem, így a parton maradt játékosoknak sajnos várniuk kellett. Ekkor volt egy kisebb eső, ami gondolom nem tett jót a morálnak. Sajnálom, hogy valaki feladta a várakozást, de megértem.
Akik maradtak, jól jártak, mivel kiderült az idő és így eseménymentesen végrehajtottam a feladatot.
Köszönöm, hogy megbíztatok bennem, remélem jól éreztétek magatokat!
A lista az oldal alapbállításának megfelelően nem mutatja az összes bejegyzést (70 db), az összes megjelenítéséhez kattints ide.
Az alapbeállítást (25 db) felülbírálhatja a felhasználói beállítás, amelyet bejelentkezve a felhasználói adatok között tudsz megváltoztatni.
N 47° 49,001' E 18° 46,816' 101 m [GCLOST+Vízreszállás]
N 47° 48,719' E 18° 46,824' [GCLOST+Letérés]
