A láda a 6-os sz. főút melletti parkolóból induló tanösvény elején egy fa tövében van elhelyezve, nem messze egy farönkből készült asztaltól.

A borókások kialakulása az emberi tevékenység, az éghajlat és a talajviszonyok bonyolult kölcsönhatásának eredménye. Létrejöttükben hatalmas szerepe volt a hajdani legeltetésnek. A legeltető területek létrehozása sok esetben erdőirtással történik. A szúrós, tüskés növényeket a legelő jószágok elkerülték, így a növény jobban szaporodott. A legeltetés felhagyásával a növény elterjedt. A borókás társulások tehát éppen nem "ősiek", ezért az "Ősborókás" elnevezés nem helyénvaló.
3417 ha nagyságú, 1974 óta védett terület. A tájegység a sajátos növényvilág miatt védett, jellemző növénytársulásai: tőzegmohás átmeneti lápok, a savanyú homokkő gyepek, a borókás homokpusztai ősgyepek, az égerlápok, nyíresek, zsombékosok. Ritka növényfajai: királyharaszt, csepplen, vízi tóalma, heverő orbáncfű, kúszó zeller, moha- és páfrányfajok. A Barcsi Borókás állatvilága gazdag, egyebek között több mint 700 nagylepkefajt írtak le a területről.
A nagyközönség számára nyitott részei a borókások. A fokozottan védett területek (vizes, lápos, mocsaras területek: Széles-tó, Nagyberek, Rigóc patak melléke, Csikota) csak engedéllyel látogathatók.