Megközelítés
A Bazilika közelében többfelé tudsz parkolni, például itt: N 46° 46,197' E 17° 15,107' 123 m [GCKSTB+parkoló]

Bazilika története

A Magyar Sarutlan Kármelita Rend legnagyobb magyarországi temploma a Keszthelyen található Kis Szent Teréz-bazilika, amely egy régi, használaton kívüli temetőben épült fel.
Lisieuxi Kis Szent Teréznek és a világháborúban elesett hősöknek szentelt templom alapkövét 1927-ben tették le. A Bruno Buchwieser bécsi építész tervezte 53 méter hosszú, 18 méter széles, neoromán stílusú templom építtetői, a "Szent Istvánról nevezett Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány" szerzetesei voltak- élükön dr. Hász Brokárd tartományfőnökkel.
A bazilika 38 méter magas tornyában elhelyezett három harangot Szent Imre, Prohászka Ottokár és Szent László harangokat Szlezák László harangöntő mester készítette, míg a templom márvány oltárai és szobrai Krasznai Lajos keze munkáját dicsérik.
A II. világháborúban szerencsére nem sérült meg súlyosan a templom, ennek ellenére a javítási munkálatok évekig tartottak. A kommunista rendszerben, 1950-ben betiltották a szerzetesrendek - így a Magyar Sarutlan Kármelita Rendtartomány - működését is, ettől kezdve, egészen 1989-ig a bazilika plébániatemplomként funkcionált, a rendházban pedig egy középiskola kapott helyet. A rendház nagyobb részében még a 2010-es években is iskola működik, de itt találjuk a plébániát, a kolostori részt és a szerzetes-jelöltek képzésének helyszínét, a noviciátust is.
A templomot II. János Pál pápa 1989-ben Bazilika Minor ( 'kisebb bazilika") rangra emelte. A rendszerváltás után a Kármelita Rend újból megkezdhette működését, templomaikat, a keszthelyi bazilikával együtt visszakapták. 2008 óta pedig a Kármelita Rendtartomány székhelye Keszthelyen van.
A Kármeliták 2017-ben átadták a bazilikát 10 évre az egyházmegyének. Ugyan a rend marad Keszthelyen, de csak kisegítő jellegű szolgálatot végeznek.
Forrás
Forrás

Kármelhegyi Boldogasszony búcsúját 1930-tól a templomban tevékenykedő kármelita szerzetesek vezették be. A július 16-án, majd az ahhoz közeli vasárnapon megtartott búcsú több megyéből vonzotta a híveket. Itt lehetett "belépni" a skapuláré társulatba. A keszthelyi búcsú során az új tagokat "beírták egy könyvbe", kaptak egy kis nyakba akasztható fekete textíliát Mária képével és egy tagsági könyvet. A textília (vállruha) a skapulárés hívek halálakor került elő: nyakukba tették a rokonok, hogy Mária erről ismerje fel őket, és a haláluk utáni szombaton rögtön felvigye őket a mennyországba. A vállruha mellé járt egy kis érme is, ill. a 21. században már csak a kis érme jelzi az illető tagságát. A belépéssel a buzgó hívek vállalták, hogy minden szombaton imádkoznak Máriához. Időközben a skapuláré felvételének a módja annyiban változott, hogy nem csak a keszthelyi búcsúban volt rá alkalom, hanem pl. a Kiskanizsára látogató keszthelyi szerzetesek a helyi templomban is lehető tették.

Lisieux-i Kis Szent Teréz

"Miután meghalok, rózsaszirmok záporozzanak rám"

Teréz 1873. január 2-án született a franciaországi Alençonban, a család kilencedik gyermekeként. Édesanyját korán elvesztette. 1883-ban súlyosan megbetegedett, ám pünkösd napján megjelent neki a Szűzanya, rámosolygott s meggyógyította. Kislánykorától vonzotta a szerzetesi pálya. Két testvérét követve, külön engedéllyel, 1888. május 9-én, 15 évesen lépett be a lisieux-i kármelita kolostorba.

"Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk" - írta 1890. szeptember 8-án kelt írásában. Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni. Minden szenvedést örömmel fogadott; a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. "Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek közül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és hegyesebbek a tövisek!"

1896 nagypéntek éjszakáján megtudta, hogy halálos beteg. Ettől kezdve készült mennyei hazájába. Miközben félelmetes kísértéseket élt meg hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak gyötörték, nem szűnt meg társaival törődni, bízni és mosolyogni. "Küldetésem csak most kezdődik" - írta halála előtt. "Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat."

Gyermekkori emlékeit, Egy lélek története címmel írta meg. Elöljárója által összegyűjtött mondásait pedig 1926-ban, Az utolsó szavak címmel jelentették meg.

Teréz 1897. szeptember 30-án halt meg Lisieux-ben. 1923-ban avatták boldoggá; szentté avatására 1925-ben került sor. Ugyanebben az évben december 14-én a missziók fővédőszentjévé nyilvánította a pápa.
II. János Pál pápa 1997. október 19-én, a missziók vasárnapján ünnepélyes keretek között egyháztanítói rangra emeli Lisieux-i Szent Terézt.
Avilai Szent Teréz és Sziénai Szent Katalin társaságában ő a harmadik női egyházdoktor.

Liturgikus emléknapja október 1. Búcsúját többnyire a rákövetkező vasárnap tartják.
A karzatról aláhulló rózsák Kis Szent Teréz halálával és az akkori jóslatával kapcsolatosak.
"Miután meghalok, rózsaszirmok záporozzanak rám" - mondta halála előtt. Ezért hozzák kapcsolatba a rózsákkal, virágokkal. Rózsaszentelés, majd a rózsaeső imitációja történik meg a Teréz-napi búcsú miséjén.

Imák Kis Szent Terézhez: 1., 2.

Forrás

Képek forrása:
Karmelita.hu
Wikipédia.hu
West-Balaton.hu
Kellemes keresgélést!