Röviden

Kisméretű filmes doboz mágnessel rögzítve
A hely meglehetősen forgalmas, óvatosan vedd elő a dobozt és
kérlek vigyél íróeszközt, mert az nem fért bele!

Megközelítés

Parkolni legegyszerűbben  N 47° 17,080' E 17° 30,999' 166 m [GCBUBI+parkoló] pontban lehet, innen a patak mentén, rövid sétával jutsz el a tóhoz.

Áttekintés

Tapolcafő környéke régóta híres volt dús, kristálytiszta karsztvizes forrásairól, melyek a Tapolca-patakot táplálták. A patak hajdanán 30 malmot hajtott és a közeli Pápán található és európai hírű kékfestő üzemek télen is tudtak dolgozni, mert a források sosem fagytak be. A források átlaghőmérséklete 15 °C, az átlagos hőmérsékletváltozás kevesebb, mint 0,7 °C, ez alapján ez karsztvizes eredetű hévíz, mert hőmérséklete állandóan magasabb, mint a terület átlaghőmérséklete.
Aztán jött a bányászat (bauxit, szén, mangán) és a vizek eltűntek, a források elapadtak. Sajnos erre a sorsra jutott a tapolcai Tavasbarlang, a tapolcafői források és az általuk táplált Tapolca-patak is. Azonban mihelyt befejezték a bányászatot, a forrásokban több, mint 40 év szárazság után megjelent a víz és a természet, a helyi természetvédők segítségével helyreállította az eredeti állapotot és a környék kitisztítása után a Tapolca-patak is visszakapta régi formáját.

A múlt

A Dunántúli-középhegység főkarsztvíztárolója 10.000 négyzetkilométert meghaladó területével az ország legnagyobb karsztos víztárolója. A Hévízi-tó, a tapolcai Malom-tó, a tapolcafői források, a tatai Fényes-források, a budai fürdők gyógyvizei is innen kapják vizüket. A bányászat megjelenése előtt a Tapolca-patak a pápai térség meghatározó vízfolyásának számított, melyet 15 forrás táplált. A legbővizűbb forrás másodpercenként 320 litert vizet szállított és a források három forrástavat tápláltak.
A Bakonyban különböző, értékes ásványi nyersanyagok halmozódtak fel, pl. mangánérc, kőszén, bauxit. A karsztvíz nyugalmi szintje ezen nyersanyagok lelőhelyei felett helyezkedik el, ezért a bányászat során nagy mennyiségű karsztvizet is kénytelenek voltak kiemelni. Az egyes helyszíneken tervezett bányák térségéből mélyfúrású kutakkal előre eltávolították a vizet, így a bányászat már vízmentesen folyhatott, s az előre kitermelt víz nem szennyezett bányavíz, hanem karsztvíz. A területet érintő legnagyobb bányavíztermelés a nyírádi bauxitbányánál folyt, ahol 40 db, átlagosan 3 m átmérőjű és 300 m mély aknakútból, a maximumot jelentő 1970-1980 közötti időszakban percenként 250-300 köbméter vizet szivattyúztak ki. Ezzel a vízemeléssel, mintegy 110 m-el lejjebb került a víznívó, ami azt eredményezte, hogy a források és felszíni vízfolyások szinte mind kiszáradtak.

A jelen

A nyírádi bauxitbányászat 1990-ben történt leállítása után a karsztvízszint lassan emelkedni kezdett és 2010-ben a víz megjelent a tapolcafői forrásokban is. Az addigra már elhanyagolt területet a helyi természetvédők kitisztították, majd egy 600 m hosszú tanösvényt, továbbá ivókutat, szalonnasütőt, pihenő helyet alakítottak ki a Tapolca-patak mellett. A tanösvény mentén található az apró, de hangulatos Örvény-tó, melynek fenekén források törnek fel. A tavat agyaggát választja el a pataktól, fenekét kemény pannon agyag alkotja, s a források feltörésének helyén 2-3 m átmérőjű homokfoltok vannak. A homok finomszemű, az emberi test súlyát nem bírja el, innen származik az Örvény-tó név. Ilyen jellegű tó mindössze kettő található egész Európában, itt, Tapolcafőn, illetve egy Franciaországban. Pihenj meg a tó melletti padon, hallgasd a mögötted csobogó patakot és nézd, amint időnként a lusta buborékok gyűrűket rajzolnak a tó sima tükrére.

Források

Örvény-tó

Vízrajz