Nagyméretű (4 cm átmérőjű, 20 cm hosszú) pet előforma betonlap alatt, a lépcső közelében. A jelszó a füzet hátoldalán található!
A ládába TravelBug helyezhető. Megközelítés
A 6082-es útról a N 43° 54,405' E 16° 23,700' 475 m [GCUP+letérés] segédpontnál váltunk egy keskeny, kanyargós, de jó minőségű aszfaltozott útra. Alig másfél kilométer megtétele után érjük el a parkolót, ami tulajdonképpen már a láda mellett van.
A kerékpárosok emelkedésre számíthatnak, lejtővel fűszerezve. Cserébe távcsővel nézelődhetnek a pihenőből.
A dobozért nem kell bemenni a várba. Ha mégis bemennétek, akkor a bejárati lépcsősor után rövid sziklamászás következik. Mint sok környékbeli vár esetében, itt is hiányosak a biztonsági elemek. Kevés a korlát, ezért legyetek óvatosak!
Az erőd építése a 14.-15. század fordulójára tehető. Először 1406-ban említik, amikor Vrlika települését és annak környékét Hrvoje Vukcic Hrvatinic bosnyák nemes, Split hercege irányította. A következő húsz évben a Nepilicek és a Frangepánok is tulajdonuknak tudhatták, de 1425-ben Zsigmond király a Vitturi családnak adományozta.
A vár alatt kialakult települést azonban nem tudta megvédeni a török támadásoktól, mely végül 1522-ben uralmuk alá került, és csak 1688-ban sikerült felszabadítani.
Az erődítmény sorsa 1715-ben pecsételődött meg, amikor a török sereg súlyos károkat okozott benne. A falu lakosságát életben hagyták, de a vár lakóit már nem kímélték.
A romokat 1988-ban kezdték el felújítani, azonban a délszláv háború megállította a helyreállítást, amit csak 2006-ban tudtak folytatni. Ma már jól kivehetőek az egykori lakóhelyek és védművek.
Cetina után ide jöttünk. Az erődhöz való felautózás is már nagy élmény volt. Szegény autó annyi helyre elvitt már... de szerencsére a meredek keskeny úton nem találkoztunk senkivel.
Viszont innen a kilátás lélegzetelállító a Cetina folyóra. Az elöbb még a torkolatánál voltunk, most meg a hatalmas víztömeg látványa fogadott...
Az erődbe csak én néztem körül. Látszik hogy igyekeztek állagmegóvni, de hirtelen leléptek, mert pár eszköz ott is maradt.
Visszafelé nem is bírtuk ki és az egyik pihenő és kilátóponton megálltunk és ott megebédeltünk.
Élmény ilyen helyen megpihenni, ebédelni. Nehéz vele betelni.
No, de innen már irány Omis 🙂
Köszi a rejtést!
2023.09.09 17:40 ideiglenes egyéb log: Tegnapelőtt kb. 70 km-re voltunk tőle, de a kitérő oda-vissza már 140 km lett volna. Végül úgy döntöttünk, h egy drive in láda nem ér meg ennyit a P1-ért se. Persze maradt a dilemma, h esetleg hazafele majd kerülünk. A megtalálással ez megoldódott, most már nincs miért sietni, majd legközelebb, amikor újra arra megyünk amúgy is.