A természet nagy öregjei is rejthetnek még meglepetéseket.
A rejtekhelyről is látható a sziget történetében főszerepet kapott "Köss ki" csárda. Ma az egykori csárda épülete megszépülve, felújítva, sűrű lombkoronák takarásában bújik el a kíváncsi szemek elől, így leginkább késő ősztől kora tavaszig tekinthető meg.
N 47° 42,423' E 17° 35,526' 116 m [GCSZSZ+kosskicsarda]
Ha megtaláltuk, amit kerestünk, akkor tovább is haladhatunk a földúton, amely rövidesen kikanyaródik a folyópartra, így eljuthatunk a szintén lenyűgöző látványú kavicsos partra.
N 47° 42,486' E 17° 34,966' 117 m [GCSZSZ+kavicsos_part] Megpihenés után innen végül visszakanyarodhatunk egyenesen a töltésre. Gyalog is ajánlott, nem nagy túrakör, a parkolótól 2 km összesen.
A ládába TravelBug
helyezhető.
a szigethez vezető úton a töltés előtt is parkolhattok.
N 47° 42,294' E 17° 35,618' 110 m [GCSZSZ+1parkoló] De a töltésen is át lehet menni és a parton leparkolni.
N 47° 42,364' E 17° 35,572' 121 m [GCSZSZ+2parkoló] Innen a földút minősége miatt gyalog javasolt továbbhaladni.
Kerékpárral: a földúton egészen meg lehet közelíteni a rejtekhelyet, javasolt a földúton hagyni a kerékpárt, innen 20 métert kell már csak megtenni.
Tömegközlekedéssel: Győr belvárosából a 13, 13B buszokkal közelíthető meg, a legközelebbi megállótól 800 méterre található a Szúnyog-sziget.
N 47° 41,980' E 17° 35,903' 113 m [GCSZSZ+buszmegálló]
A sziget története
A
Szúnyog-sziget, mely nagyjából egy kilométer hosszú és átlagosan 150 méter széles, a Mosoni-Dunán, Győr észak-nyugati határában található, a város két szigetének egyike. A Mosoni-Duna által kialakított sziget a Püspökerdő közvetlen szomszédságában terül el, hídon nem, csak vízi járművön közelíthető meg. A Szúnyog-szigeten Győr egyik jelentős hétvégiházas övezete alakult ki. A szigetet horgászok és evezősök is szívesen keresik fel. A Szúnyog-szigeti mellékág erősen feliszaposodott, rendezésére először 1993-ban, majd 2014-ben is készült rendezési terv. 2015-ben a mellékágakat EU forrásból kotorták ki, így jelentős sodrású, járható és kavicsos lett mindkét ág.
A Szúnyog-sziget (régebbi nevén
Újfalusi sziget) már az
1920-as évektől népszerű kirándulópontja volt a győrieknek. A Belvárostól alig 5 kilométerre található sziget homokos strandja és kikötésre alkalmas partja vonzotta az evezős kirándulókat.
A Szúnyog-sziget Szúnyog utcájában minden háznak, cölöpön álló viskónak, zöldségtárolónak van története. De a leghíresebb ház a pinnyédi oldalon áll, itt élt hajdan az egész sziget tulajdonosa - akinek örökösei parcellázták fel több mint fél évszázaddal ezelőtt a Szúnyog-szigetet -, a néhai Hajnal Simon Kolos, aki az 1930-as években a szigeten egy közkedvelt csárdát üzemeltetett. A "Köss ki" csárda annyira népszerű lett, hogy külön motorcsónakokkal szállították a vendégeket - köztük külföldieket is - a szigetre.
A Győri Nemzeti Hírlap
1937. 07. 25-i számából:
"A GyICsÉ-be tömörült motorcsónakosok már számos ízben szórakoztattak tömegesen idegeneket, legtöbbször külföldieket és éppen most vasárnapra is 20 bécsi vendéget jeleztek az ottani autoclub részéről, akiket motorcsónakokkal visznek fel az újfalusi szigetre ebédre. Nem egy külföldi ment már el innen olyan kellemes érzésekkel, amelyek megmaradnak benne élete végéig."
A
második világháború után, a Köss ki csárda tulajdonosa, Hajnal Simon Kolos "remeteként" élt a szigeten 1962. január 16-án bekövetkezett haláláig. Valójában nem is volt magányos, Hajnal Kolos kereskedő és kávésmester egyes források szerint 4500 pengőért - míg unokája, Hajnal Zoltán közlése alapján 7000 pengőért - megvette a Szúnyog-szigetet a püspökségtől '35 márciusában. Viszonyításként: egy nősülő hadnagyért 40 ezer pengő kauciót tett le ekkoriban a lányos ház. Felépítette feleségével a "Köss ki" csárdát, vízi kirándulások kedvelt célpontját. Hatalmas forgalom volt, a háborúban a városi légiriadók elől is sokan húzódtak ki ide. Volt segédszemélyzet, és a család nőtagjai is besegítettek. Felesége pénzügyi szakember volt, vitte a könyvelést. Hajnal Kolos álma a belvárosi kávéház volt, félig kész tervekkel, de a hiperinfláció elvitte a vagyont. A csalódást nem heverte ki, engedély híján a csárda megszűnt, s ő két kézzel őrizve a családi hagyatékot magányos lakójává vált a szigetnek. Híres szakállt növesztett, többé nem vágta le. Kapcsolatot ápolt övéivel, de így külön kellett élnie az iskolába járó gyerekektől. Már életében ráaggatta a város a "remete" jelzőt, talán nem sejtve, hogy mennyire bántja ez a családot. "Nem volt remete, csak egy megkeseredett ember" - írta a lánya.
Hajnal Simon Kolosnak halászati és vadászati joga volt a szigeten, kacsát, tyúkot nevelt, fenntartotta magát, répát, kukoricát termesztett. Csak a halat nem szerette, hiába lett szigetlakó. Bejárt a városba, onnan tért vissza '62. január 15-én is, mielőtt rosszul lett. Eltűnését másnap két férfi vette észre, apa és fia, akik fáért jártak ki a szigetre, s Hajnal szokta őket átvinni a csónakján. Sapkája a sziget végében hevert. Városi ünneplőruhája a szekrényében lógott. A győri Népbüfében - ahol gyakran ebédelt - tíz napja látták, kínzó fejfájásra panaszkodott. Február 5-én sajnos a folyó adott választ: a holttestet a szigethez közel találták meg, Hajnal Simon Kolos agyvérzést kapott és vízbe fulladt. Mindössze 66 évet élt.
A két gyermek
1964-ben felparcellázta a szigetet, 65 telekre osztva a mintegy 12 katasztrális hold területet, kivéve az utcát és a sziget két végét, amit erdőnek kellett meghagyni. Az ingatlanok iránt az egyik legfőbb érdeklődő a Vagongyári Turisztikai Szövetkezet volt, a Hajnal-ház pedig a Vertikálé lett. Egy négyszögölért csak 6 forintot kértek az örökösök, akik két telket maguknak is megtartottak, ám végül Hajnal Kolos fia épített csak rá Zoltán fiával egy szerény hétvégi hajlékot, ami ma is áll. Hajnal Kolos lánya azóta sem tért vissza a Szúnyog-szigetre. Némelyik házra már 1964-ben kikerült a házszám és a "Szúnyog utca" elnevezés, ami nem vált hivatalossá. Elültették az első virágokat, a paprikát, a tököt, kukoricát termesztettek, vasárnaponként még esős időben is tucatnyi csónak várakozott a sziget oldalánál. A kertekből füst szállt fel Hajnal Kolos egykori, új életre kelt birodalmán.
A
nyolcvanas években, amikor még nem volt mindenkinek kocsija, a 13-as busz hozta a szigetlakókat, ahogy ma is. Volt egy reggeli és egy esti járat, amin többnyire ugyanazok ültek és a megállótól a csónakokig közösen, sétálva, beszélgetve tették meg azt a nyolcszáz métert. Volt, aki hozta-vitte magával az evezőlapátját, s olyan is, aki ivóvizet hozott, mert kútja sem volt kint.
Aztán egy férfi vette meg a Vertikáltól a Hajnal-házat, vastag avarréteg és dzsungel rejtette el a kerti utat és betonteraszt. A csigalépcső is őrzi a vendéglős nyomát, s áll odalent a régi lengőteke, a pincében megvan a söntéspult teteje, s a hajdani libikóka két tartóvasa közül egyik a pinnyédi parton, a másik az újfaluin várja, hogy hozzákössék a csónakot.
A Szúnyog-szigetet nagyon lehet szeretni, de nem való mindenkinek. Van, aki rögtön vízbe pottyan a csónakból és elmegy a kedve. Vagy nem szeret kijárni a fűnyírás miatt. Akad dzsumbujos kert, de a többségé gondozott. A tulajdonosok régi vágya, hogy bevezessék az ivóvizet, mert mindenkinek fúrt kútja van, de egyedül a villanyt vezették ki, a szemétdíjat pedig az itt lakók adójának egy százalékából fedezik. Mert
1991 óta létezik a Szúnyog Sziget Zártkerti Egyesület.
Már fiatalodik az átlagkorosztály, s van két-három állandó lakója a szigetnek. A régi házak helyére nem épül új, mint a városban, így jobbára az eredeti üdülők toldozott, bővített változatai sorakoznak a Szúnyog utca két oldalán: 50 ház a 70 telken. A fák nagyra nőttek, répát, kukoricát itt már szinte senki nem termeszt, nem divat. Mindent átjár az akácillat, mókusok, vadkacsák élik előttünk életüket, meglepő közelségben, s néha őzek időznek a parton.
Aki a mostani nyugalmat élvezi, nem felejti el a 2013-as árvizet sem, amikor a Győrújfaluról forduló helikopterek egész éjjel a sziget fölött bömböltek. Most olyan, mintha soha nem borította volna iszap a zöld folyosót, s a nyárfavirág "pilinkélésében" úszó szigetet, ahol éltek és meghaltak Hajnal Kolos óta sokan. Ő volt a sziget pipás embere, akit a gyerekek Popeynek neveztek.
De a "Köss ki" csárda vendéglőse óta az embernek itt jár még egy élet. Ami nem a víz és nem a ház, hanem az az új beköltöző, aki hűséget fogad Győr titkos kertjének. Ahová - Czigány Jenő 1963-as írása szerint "mi csak belopakodhattunk".
A Szúnyog-sziget
most szebb, mint valaha. A nemrég még hervasztó képet mutató, kiszáradt, pinnyédi kis ág a 2015-ös kotrás óta újra csobog, a természet úgy hódította vissza, mintha a part mindig is így burjánzott volna. De még nem nőtte be a magas nád, sem az ember nagyságú bokor, a fű csöndes, finoman hajló, sosem szomjazik. Hódok rágcsálják megint a fák alját.
A két partot egymástól csak 120-150 méter választja el, mégis két hosszú megyére bontja ezt a tündérországot az illattal megtelt egy szem utca. Valaha ezt nevezte el a sziget tulajdonosának két örököse "Szúnyog utcának", ami egy kilométeren át vezeti léptünket a sziget két vége között. Valójában nincsen hivatalos neve, csak helyrajzi száma van.
Néhány tulajdonos egész évben itt lakik, mások még nyáron is hazamennek éjszakára. Pedig a reggel a legszebb, a fű mindig harmatos.
Ha megtaláltad a ládikát, csak érezd jól magad, töltődj egy ideig a szemközti Szúnyog-sziget látványával.
Mindenkinek kellemes kirándulást, jó keresgélést kívánunk!
Omega & Laura
Források: Wikipedia,
regigyor.hu,
kisalfold.hu
