Megye/ország: Békés
Elhelyezés időpontja: 2024.04.07 16:00
Megjelenés időpontja: 2024.04.08 16:12
Utolsó lényeges változás: 2024.04.08 16:12
Rejtés típusa: Hagyományos geoláda
Elrejtők: Kötelesék
Ládagazda: Kötelesék Nehézség / Terep: 2.5 / 2.0
Úthossz a kiindulóponttól: 100 m
Megtalálások száma: 165, grafikon
Megtalálások gyakorisága: 2.5 megtalálás hetente
A csabai tégla- és cserépgyártás története Békéscsaba szlovákok általi újra telepítésének 300 éves gyökereihez nyúlik vissza azáltal, hogy eleink ezen a területen fogtak legbuzgóbban hozzá az itt található, agyagtéglák vetéséhez különösen alkalmas föld kitermeléséhez, amelyből házaikat építették. Sok család kötődik a helyi téglagyártáshoz, történelmi és városképet meghatározó épületeink (Evangélikus kis- és nagytemplom, Katolikus templom, Városháza, Fiume Szálló …) is e téglából épültek. A téglagyártás évszázados története, termékei sok évtizeden át Békéscsaba hírét-nevét öregbítették, országosan ismertté tették.
A láda a téglagyár kerítése mellett található fa ölelésében, kb. 120 cm magasan található. A láda 14x14x6 cm-es csatos műanyag doboz.
AZ ELSŐ HÁROM MEGTALÁLÓ AJÁNDÉKOT TALÁL A LÁDÁBAN !!!
Megközelítés
Az autóval érkezőknek ajánlott parkoló (nem fizetős) N 46° 39,781' E 21° 4,602' 84 m [GCBTT+parkoló]
A vasútállomástól és buszállomástól gyalogosan a Penny Market irányába haladva, át a vasúti felüljárón kb. 15 perc az út.
Aki busszal szeretné megközelíteni az a buszállomásról a 74A jelzésű busszal induljon és a Gyár utcai megállónál szálljon le. busz menetrend
A békéscsabai gyár története
A XIX. század emberei egyre inkább a téglás építkezés irányába fordultak, Békéscsabán és közelében pedig roppant értékes agyagvagyon állt rendelkezésre ezek kielégítésére, amely végül a magyar építőipari alapanyaggyártás mai napig talán legismertebb helyszínévé tették a régiót, azon belül is Békéscsabát. Idő kérdése volt, hogy az ígéretes lehetőségek mikor szúrnak szemet a kor vagyonos gyáriparosainak, és hoznak létre fölötte iparszerű termelést. Az 1890-es évek elején megalapították a Such-Wagner és Társai Rt-t. Egy évtizeden keresztül folyt kezdetleges, kézi bányászással és kézi veréssel a tégla- és cserépkészítés. Az 1900-as évek elején már megépítették az első körkemencét, 1910-ben már gőzkazán segítette a gyártást. A sajtolt cserepeket pedig "revolver"-préssel állították elő. Kapacitásuk ekkorra elérte az évi 5 millió téglát és a 3 millió cserepet.
1907-ben a Such-üzemnek kihívója akadt, Bohn Mihály vágott bele egy új üzem felépítésébe sógorai bevonásával. A komplexumát nem messze a Such-Wágnertől, szintén Erzsébethelyen kívánta felhúzni. Az egymáshoz közel elhelyezkedő gyártelepek nagysága nagyjából 120 hektáron terült el, míg bányákkal együtt a termelés csaknem 300 hektáron folyt. A Bohn-gyár 1909-ben el is kezdte a termelést a kor legfejlettebb technológiáját alkalmazva, amelynek része volt egy 120 méter hosszú Hoffmann-féle körkemence, illetve gőzgéppel felszerelt gépház és a cserépprésház is. A két gyár közötti versenyben a nagyobb vagyoni háttér mellett a kor logisztikai kihívására adandó megfelelő válasz is döntőnek bizonyult. Bohn Mihály már 1908-ban, vagyis már a gyár elkészülte előtt azzal a kéréssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, hogy engedélyezzék számára a gyára és a vasútállomás között vezetendő iparvágány megépítését. Ennek köszönhetően pedig tetemes szállítási kapacitásra tett szert. Ám az átütő sikerhez valami új is kellett: az addigi szokásos különféle méretű és kivitelű cserepekkel szemben egy merőben új terméket szabadalmaztatott 1911-ben. Ez volt a később legendássá vált nagyméretű, dupla hornyolású "253-as Bohn-Patent" cserép. Eleinte egyáltalán nem volt kedvelt az újdonság, előnyeinek mégis gyorsan híre ment. Miután az ácsok között ezek közismertté váltak a "253-as Bohn-Patent" szinte berobbant a hazai építőiparba. Az új cserép sikerének köszönhetően az üzleti kilátások szinte pillanatok alatt álomszerűvé váltak Bohnék számára. A nagy reményeket a kirobbanó I. világháború azonban szinte ketté törte. A háború végéig mindkét gyár esetében nagyon fájdalmas évek következtek, termelés is alig zajlott.
A jobb éveket az első világégés utáni ijesztő tempójú infláció hozta meg. Az 1920-as években ugyanis a pénzromlás ütemétől tartva itthon szinte elszabadult az építkezési kedv. Mindkét békéscsabai üzem esetében arról beszéltek, hogy a kemencékből kikerülő árukat szinte melegen vitték el a gyár udvarán csoportokban álló vevőkhöz. Az 1922-es adatok szerint Bohn Mihály volt a megye legnagyobb adózója.
Nem mellesleg ekkoriban egy, a jelenkor Wienerberger-csoportját illetően sem mellékes családi ügy futott végig. Bohn Mihály lánya, Muschong Borbála, férjével a 20-as évek közepén ugyanis megszerezte az óbudai Rozáliavölgyi téglagyárat. Mindez azért érdekes, mert e szerint egy családi kapocs révén a jelenleg is vállalathoz tartozó két üzem már száz éve is egy "csoport" része volt.
A világválság azonban újabb nehézség elé állítja a békéscsabai üzemeket. Már 1931 elején drasztikus visszaeséssel kénytelenek szembenézni, miután az építkezések lényegében teljesen leálltak az országban. Jobb évek csak 1934 után jöttek, amelynek köszönhetően viszont a Bohn-gyár rekonstrukcióját szinte teljes egészében elvégezhették. Ennek eredményeként az üzem országos szinten is a legmodernebbek egyike volt a háború előtt.
A II. világháború viszont minden szép álmot összezúzott. 1943-ban hadiüzemmé nyilvánították őket. A gyárakban óvóhelyeket alakítottak ki, s szinte csak keserűség érte a társaságokat. A gyári dolgozók elköteleződését mutatja azonban, hogy az elérhető beszámolók szerint a háború végét követő napokban szinte azonnal feltűntek az első gyári munkások mindkét üzem udvarán. A Bohn-család is visszatért. A bombázások ellenére ugyanis nagy kár nem érte az épületeket. A tulajdonosoknak az volt a célja, hogy a régi vezetőségre támaszkodva gyorsan újraindítja a termelést és végre "a mindig láb alatt lévő Such-gyárat" is megszerzi és lebontja. A terveknek a munkások álltak ellen, aminek a hatására végül a két társaság egyesült. 1948-ban a részvénytársaságot államosították. 1950-ig számos szociális fejlesztés is megvalósult, így üzemi bölcsőde is készült, de a technológiát is javították, s új műszárítót, szárítószíneket építettek, új kutat is fúrtak, sőt kísérleti laboratóriumot is létrehoztak. 1960-as évek közepén már 73 millió téglát és 67 millió cserepet gyártott közös Bohn- és Such-Wagner gyár. A gyártástechnológia fejlődése, valamint a vevői igények változása miatt ekkoriban vált el egymástól a cserép- és a téglagyártás. Eddig ugyanis a cserép égetéséhez téglára is szükség volt, vagyis egyetlen cserépgyártó sem létezhetett téglagyártás nélkül. Az alagútkemencék megjelenésével viszont a gyártósorok alkalmasak voltak a termékek önálló gyártására is. Ennek is köszönhetően 1973-ban a Such telephelyén új gyár épül, ami már kizárólag cserepet készített. Kapacitása elérte az évi 50 millió darabot, majd ezt követően 1979-ben egy ugyancsak 50 milliós - nutféderes - kapacitású téglagyárat is felhúztak. A gyárépítés pedig ebben az időszakban érezhetően lendületet kapott az élénk kereslet miatt, mert ugyan már egy új telephelyen, de 1981-ben (nem sokkal a rendszerváltás előtt) és 1986-ban, szintén felépült egy új üzem. Előbbi egy évi 80 millió darabos éves kapacitású téglagyár volt, míg utóbbi évi 16 millió cserepet volt képes a piacra szállítani. Ekkor már jó ideje Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat név alatt futott a társaság, amely a beruházásoknak köszönhetően igen modern termelő kapacitással rendelkezett.
Az újabb történelmi fordulat, a rendszerváltás utáni privatizáció igazán szerencsésen zajlott le. A békéscsabai üzemek ugyanis a Tondach-csoporthoz kerültek. A kereslet további élénkülése, s a gondos tulajdonosi szemlélet vezetett a 2007-es újabb cserépgyár felépítéséhez. Így ma Európa egyik legnagyobb kapacitása működik Békéscsabán. A modern termelési egységeknek a következménye viszont, hogy a Bohn-üzem területén 1988-ban, míg a Such-Wagnernél 2010-ben állt le a gyártás. A történelmi telephelyeken tehát a munka már véget ért, viszont az eredeti Bohn-gyár három fő épületéből kettő még ma is áll.
A közelben még megtalálhatjátok a GCJAMI multiládát, amelynek 2. pontja meginvitál az agyag kitermelése okán létrejött bányatavakhoz.
Érdekesség!
Egy csabai cserép bekerült a Munkácsy Mihály Múzeum történeti gyűjteményébe.
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.10]
Békéscsabai tartózkodásunk első találata. Ugyan nem laktunk vészesen messze a ponttól, de azért helyi járatos busszal jöttünk ki, mert erre a napra vagy 17 km gyaloglást terveztünk. Úgy, hogy gondoltuk, ahol lehet, takarékoskodunk. Nem azonnal, de azért megleltük a rejteket. Visszafelé aztán séta lett, mert igen ritkán járnak a buszok errefelé... :)
Köszönjük!
szepzsuzsi, Era
Megvan. Békéscsaba környéki vonat+bicaj ládázgatás, 1/5. Még aludt Békéscsaba, amikor megérkeztem, és ez volt az első felkeresett láda. A könnyebbnél is könnyebb találat, elrontani sem lehet. Évekkel ezelőtt még gyalogosan keresgéltem a városban, akkor az összes ládát megtaláltam, de azóta már rejtetettek újakat, ez volt az egyik. Innen a kisvasúti ládához indultam. Köszönöm a lehetőséget!
Megtaláltam, köszönöm a rejtést! [Geoládák v4.5.10]
Ez nagyon merész rejtés, bár már végül is több mint egy éve megvan. Én először belül kerestem, de kint van.
N 46° 39,781' E 21° 4,602' 84 m [GCBTT+parkoló]
