A 14x10,5x7 cm-es négyfülű doboz a halommal szemben, a kis liget-erdőben, háromágú fa egyik törzsén szemmagasságban várja a megtalálóit.
Megközelítés
-
Autóval A dűlőúton szinte drive in a láda mellett parkolhatsz.
-
Kerékpárral Battonya és Dombegyház közúton - a távolságot lásd lejjebb.
-
Tömegközlekedéssel (Autóbusszal)
1. Battonyáról Dombegyház felé a
Szabó Csárda megállótól az úton tovább menve 1.9 km a távolság.
2. Dombegyházról Battonya felé az
István major megállótól 2,6 km-t kell az út mentén gyalogolni. Ehhez itt a segítség:
Menetrendek
Bevezetés
Nos, az
Alföld eléggé hátul állt a magaslatok osztogatásakor: ezen a helyen nem sok látnivaló van, de egy pontért egy kirándulást megér.
A halom egy kb. 2 méter mély árok túloldalán, vegetációs időben - legalábbis aratás végéig -
minden irányból megközelíthetetlen helyen itt található
N 46° 18,948' E 21° 4,718' 67 m [GCMM03+hegycsúcs] (Most büszke vagyok magamra, általam került fel a Google Térképre! Viszont mindjárt az első két bejegyzés tanúsága szerint csak mi nem mertünk nekivágni az ároknak...)
Ellensúlyozandó a látványosság hiányát, találtam érdekes történeteket, amelyek három szálon is kötődni fognak a halom nevéhez:
Liviushoz.
Dombegyház határ menti település,
Battonyától mintegy 10 km-re fekszik. Nevét onnan kapta, hogy temploma dombon emelkedett. Bizonyos - bár nem igazolt - források szerint itt már a kőkorszakban ember élt: a csatornázási földmunkálatok során kőbaltákat, és egyéb korabeli tárgyakat emeltek ki a földből, valamint római korból származó leletek is kerültek elő erről a területről.
Első történeti szál
Az első írott emlék a faluról 1446-ból maradt fenn, akkor még
Dombeghaznak hívták ... A falu megszenvedte a török- és tatárdúlást. Földjét többször adományozták, bérelték, mígnem
"1800 szeptemberében Marczibányi István* egy részét megvette. Erre a határrészre Marczibányi-Dombegyháza néven falut telepített, melyet Líviusz nevű fia után Lévésnek is neveztek."
*Itt - több forrás egybeeső adatai alapján - van egy kis elírás, ugyanis Marczibányi István "szül. 1752. július 25. Makón - meghalt
magtalanul 1810. december 21. Budán", tehát semmiképpen nem nevezhették a falut a fia után Lévésnek. Ő is alispán volt (mint a család férfitagjainak többsége), meg udvari tanácsos, de nevét kórházak, iskolák, templomok építésével, a róla elnevezett
Marczibányi-díj megalapításával örökítette meg.
Nosza, csak kiderítettem a sejthető igazságot: Marczibányi István valóban rengeteg földet vásárolt ezen a vidéken, de 1810-ben meghalt utód nélkül. Testvérének a fiáé: Mártoné lett Dombegyház területe is. Ekkortól számítható a település újkori története. Betelepítésében és a helyi társadalom kialakításában döntő szerepe volt, dohánykertészeket telepített ide, ők voltak az újkori falu első lakói.
Mártonnak 1817-ben született fia, akit Liviusnak nevezett. Mivel a kertészek kisebb csoportokban, elszórtan, több helyen is laktak ezért megkülönböztetésül Dombegyházt Livius Dombegyházának hívták, de a nép Lévésnek mondta.
A mellékelt két térképszelvényen jól látszik, hogy a
Magyar Királyság (1819-1869) - Második katonai felmérés térképén - még Battonya halom néven rögzítik, de a
Habsburg Birodalom (1869-1887) - Harmadik Katonai Felmérés térképén már Lívius-halom az elnevezés, ami a település neve alatt "Lévés"-ként is látható.
Második történeti szál
Kutatásaim során az is kiderült, hogy errefelé nem volt olyan ritkaság a Lívius név. Kicsivel följebb, Dombegyháztól ÉK-re terült el a
Buchwald - birtok.
Szelekovszky Laci bácsi nemcsak a kunhalmokat, hanem a Békés megyében lévő kastélyokat is kutatja. Mutatta nekem, hogy volt egy diavetítéses előadása híres-neves Békés megyei asszonyainkról, melyben olvastam az alábbi szöveget:
"Buchwald Franciska (Maderspach Károlyné 1804 - 1880) az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírja volt. Haynau Ruszkabányán megvesszőztette, mert Bem tábornokot fogadta egy napra. A Buchwald-családnak Dombegyházon és Battonyán is voltak birtokai, s
egy kunhalom: a Livius-halom ma is őrzi hősnőnk fiának a nevét."
(
Itt kapcsolódunk picit Dombegyházához és a kunhalomhoz: elképzelhető hogy vannak ilyen források is, de az előbbiekből kiderült, hogy nagy valószínűséggel nem Maderspach Liviusról nevezték el a halmot.)
A
Maderspach család ősei az 1720-as években települtek Magyarországra.
Maderspach Károly mindig igaz magyarnak érezte magát. Lelkes híve volt a magyar ügynek. Erről tanúskodik Széchenyi Naplója is, amiben arról számol be a gróf, hogy milyen lánglelkűen nyilatkozott Károly, amikor a magyar nyelv használatáról beszélt. "Igen, a magyar nyelv használata, az tesz magyarrá..."
Az 1848-49-es szabadságharc idején a ruszkabányai vasgyáruk fontos szerepet játszott a magyar honvédség támogatásában. Fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a hadsereget. Bem tábornok seregének húszezer lándzsát és egyéb más fegyvert is szállítottak. Maderspach Károly két fia: János és Viktor katonaként harcoltak.
A sorozatos vereségek, a világosi fegyverletétel után is kitartottak a forradalom ügye mellett. A dél felé menekülő honvédeket minden erejükkel segítették. Számos üldözött honvédnek nyújtottak segítséget. 1849 augusztusában, a menekülések idején megfordult házukban Bem József, Kmety György, Guyon Richárd és Stein Miksa is. Az osztrákok haragja a család ellen fordult.
Haynau, a "bresciai hiéna" (ahogy az itáliai szabadságharcosok nevezték, mert az osztrák önkény ellen Bresciában fellázadt férfiakat kivégeztette, a nőket megvesszőztette) jött, hogy "rendet" csináljon. S nem volt egyedül, pribékjeiből jutott mindenhova. Ruszkabányára is. Mivel a vasgyári munkások megvédték Maderspach Károlyt, a csapatot vezető Gröber százados koholt vád alapján (Haynau parancsára) elfogatta, a falu főterén két katona lefogta a félmeztelenre vetkőztetett
Maderspachné Buchwald Franciskát, és a másik négy nyírfavesszővel megvesszőzte. Az ájult asszonyt ezután feldobták egy kocsira és átvitték Karánsebesre, ahol néhány órára tömlöcbe vetették, majd elengedték.
Az öt gyermekes, 45 esztendős asszony férje nem tudta elviselni a megaláztatást. Még azon a napon önkezével vetett véget életének. Egy, a saját gyárukban készült mozsárágyúval lőtte agyon magát."
(Nagyon érdekfeszítő olvasmány a források között jelzett Maderspach Livius által 1909-ben kiadott írás, amely az édesanyja naplóbejegyzéseit tartalmazza erről az időszakról.)
És ha már a Maderspach-családról szóltam, ne maradjon ki a házaspár
szintén híressé vált unokája sem:
Maderspach Viktor, akiről egy külön regényt lehetne írni. Hihetetlenül fordulatos élete volt. Én először - évekkel ezelőtt -
Menekülésem Erdélyből című hangoskönyvét hallgatva találkoztam az írásaival. Most nagyon érdekes volt a család történetét kutatni.
Harmadik történeti szál
Most már tudunk két családról, valószínűsítettük a névadóját, ezért elindultam a legvékonyabb fonalat követni: mit lehet tudni a halomról régészeti szempontból?
Sok keresés után e-mail szárnyán jött a válasz, aminél többet már aligha lehet megtudni:
"Kedves Marcsi! Sajnos magam is kevés információval rendelkezem erről a halomról. Azt tudtam, hogy egy Livius keresztnevű földbirtokosról kapta a nevét.
Régészetileg nincs feltárva (a környékbeli többi halomhoz hasonlóan
valószínűleg ez is késő rézkor eredetű, eredetileg temetkezési célból
emelték). Hasznos munkát kívánok! Üdvözlettel: Bede Ádám"
Nos, én pedig kellemes, esőmentes-napsütéses kirándulást kívánok mindenkinek, aki ennyi tudomány után felkerekedik megkeresni a dobozkánkat! Ha meg hasonló kánikulában érkeztek, mint mi voltunk terepbejáráson, jó szívvel ajánlom a (kissé retró feelinget nyújtó)
Strandfürdőt Battonyán.
Források
A (Puchói és csókai) Marcibányi család
Kalapis Zoltán: ÉLETRAJZI KALAUZ című kiadványának 8-10 oldalán a család híresebb tagjairól olvastam (pl. hogyan kapcsolódnak össze a budapesti Marczibányi elnevezésekkel)
Maderspach Livius:
Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya történetéhez
A családról érdekes filmeket láthatunk
1.itt,
2.itt,
és 3.itt, valamint a
Végtelen Napló című filmet a ma élő ükunokái készítették, hogy emlékezzünk egy asszony, egy anya hősiességére. Itt köszönöm meg Maderspach Kinga személyes segítségét.
VADÁSZTEA Percek: Maderspach Viktor (1875 - 1941) emlékére - 2016.08.20-i adás
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat:
Dr. Bede Ádám profil-oldala
Gratuláció és köszönet
Gratulálok
Páratlanpáros csapatának az első megtaláláshoz, és hogy átkeltek a minket elrémítő árkon!
És köszönet Andrásnak, hogy az engedélyével felhasználhatom a fotóit a ládaoldalon.