Rövid séta a fák között, a Tisza árterében, de mégis magasan, akár az áradó folyó fölött.
15x10x5 cm-es négyfülű a bejárat alatt, kőlépcső oldalánál.
A ládába TravelBug helyezhető. Az elmúlt években számos helyen épült lombkorona sétány. Némelyik hírértékű lett, némelyik nem. Erről a sétányról véletlenül szereztem tudomást egy cikkre lelve. Úgy alakult, hogy alig egy héttel később módomban állt felkeresni a helyet. Akkor még alig vonult le a Tisza árhulláma, így némi iszapkerülgetéssel jutottam el a sétány alsó bejáratához - ami nem volt lezárva. Amikor végigjártam a sétányt, akkor derült ki, hogy vissza kell fordulnom, mert a "Főbejárat" kapuja még zárva van. A lombtalan fák között elhagyott helyeket láttam, de ez csupán a nemrég visszahúzódó víznek, és a koratavasznak volt köszönhető.
A rejtéskor éppen nagyobb bulira készülődtek. A Lombház alatt hangosítás épült, miközben főzőversenyt rendeztek a Tisza-parti füves parkolóban. A nyári melegben a parányivá zsugorodó Tisza homokos partján sokan élvezték a hűsítő vizet. Ekkor döntöttem el, hogy nem várok a Rejtési ötletek leendő rejtőjére.
A komplexumot májusban adták át a látogatók számára.
A védőgát tetejéről induló, cikk-cakkos sétautat acélpillérek tartják a magasban. Útközben több pihenővel találkozhatunk, ahol fémrácsokon át tekinthetünk az alattunk húzódó mélységbe. Információs táblák híján a saját szemünkre/fantáziánkra van bízva, hogy mit láthatunk és látunk a korlát mögül. Közel háromszáz méternyi séta után jutunk el a Házig, ahol felfrissülhetünk. Ez pont olyan, mint egy akármilyen bisztró - kivéve, hogy áradáskor víz hömpölyöghet alattunk.
Sétánk során a legnagyobb eséllyel az ártereken uralkodó növényeket láthatjuk. Leginkább nyár és fűzfákat, illetve az elmaradhatatlan csalánost. Ez persze csak a nyári időszakra vonatkozik. Hideg időben a lombtalan fák nem takarják el az aljnövényzet nélküli talajt és élővilágát. Szerencsés esetben madarakkal is találkozhatunk a fák koronái között.
Egy ágyat kellett elhoznunk Nyíregyházáról, így minden adott volt, hogy egy hosszú autókázást felhasználjunk arra, hogy kozmetikázzuk a statisztikát. Nemcsak az egy napon a legtöbb megyére, hanem a badge-vadászatban a nehézségre találtunk megfelelő ládát. Sőt, még a 360° teljesítéséhez is közelebb kerültünk.
Ez lett a mai utolsó megtalálás, de kár lett volna kihagyni. Bár az idevezető út minősége messze elmarad az uniós átlagtól, ahhoz, hogy idejussunk, le kell győzni. Ahogy már a településen belül közeledtünk a látványossághoz, úgy lettek egyre csinosabbak, tetszetősebbek a házak és a porták is. A sétány egyik nagy előnye, hogy az ártérben van, így időnként akár úgy is lehetünk odafent, hogy alattunk víz van. A konstrukció nem fércmunka, így hosszú ideig élvezhető maradhat. A Merlin madárhang-határozó applikációm 10 különböző hangot azonosított, mihelyst elhallgatott az alant homokot pakoló bobcat. A vendéglátó egység is jó ötlet, valamint a játszótér is bizonyára kihasznált. Ez egy igazán klassz hely, jár érte a kedvenc pont.
Sajnos a ládát nem találtam meg se a rejtő se az előző logoló segítségével sem :( Lehet én bénáztam el.
A hely egyébként nagyon látványos, jó a levegő, nincs is tömeg, nagyon megéri megnézni.
Szolnokra jöttem egy kis gckupa pont gyűjtésre, A környéken már csak ez a láda volt, amit nem találtam meg, így nem volt érdemes emiatt az egy pont miatt egy kerékpártúrát szervezni a környékre, a szolnoki gyaloglászás előtt autóval kerestem fel a látnivalót. A környék kihalt volt, senki nem zavart a kersésben. Szépen kivitelezett lombkorona sétány, a büfé a sétány végén még téli álmát aludta.