Kedves Barátaim,
afféle búcsúszó ez. Három éve kezdtem a játékot, a ládakeresés kapcsán megismertem gyakorlatilag az egész országot, sok szép helyen jártam, sok érdekes túrában volt részem, és ami a fő, nagyszerű barátokra tettem szert. Most nem jelentem ki, hogy vége („sohase mondd, hogy soha”), de jelentősen változtatok, visszafogom a kesselést, és ezt azért írom le itt, mert néhány oka számot tarthat mások érdeklődésére.
Maximalista vagyok, ha játszom, akkor minden ládát meg akarok keresni, bárkinél eredményesebb akarok lenni. Ám a játékosok számának növekedésével felgyorsult a ládatelepítés, úgyhogy már csak aránytalan idő- és költségráfordítással tudom teljesíteni az eredetileg magam elé tűzött célokat. Ugyanakkor – leszámítva egy-két kivételesen jó helyet – már csak ismételgetés az egész, ismert vidékek felkeresése újra és újra. Emiatt csökkent a motivációm, és olyan területek felé fordul az érdeklődésem, amelyek fontosak nekem, de éppen a geocaching kedvéért egy darabig elhanyagoltam őket. Ezek a távolsági kerékpártúrák és a hosszútávfutás.
Azért továbbra is figyelem a honlapot, felkeresek majd egy-egy csemegének ígérkező helyet, és biztosan fogok hébe-hóba túrázni kesser-barátaimmal. Hívásukat mindig örömmel várom. Eleve érdektelennek ígérkező rejtéseket azonban nem fogok felkeresni pusztán azért, hogy kiszürkítsem a négyszöget a térképen, és nem érdekel, hogy hányan előznek meg a „rangsorban”. Így is akadnak páran, akik iparkodhatnak, hogy utolérjenek... Az előbbieknek szívből gratulálok, az utóbbiaknak őszintén drukkolok.
Igazából azért írtam le ezt, mert bántaná hiúságomat, ha azt képzelnétek: Pupu kidöglött... Nem és nem! Hogy mókás képzavarral éljek: a Tevének továbbra is a sas repülése a mérce – csak a zsákmány változik.
Aki reflektálni akar erre, vagy bármily okból felvenné velem a kapcsolatot, az ismert elérhetőségeimen tegye, mert nemigen nézegetem a Fórumot.
|
