Úgy áll a helyzet, hogy számomra a játék egyfajta szabadságélményt ad, és mint ilyen, csupa kellemes érzéssel kapcsolódik össze, nevezetesen a könnyedséggel, vidámsággal, felszabadultság érzésével.
Na most reggel elolvasván az új szabályokat, ez a rengeteg jóérzés elillanni látsszék, és a helyén a legkevésbé kellemes, mondhatni kifejezetten kínos rosszérzés mocorog bennem.
Természetesen elfogadom, hogy a játéknak is szabályai vannak, mind a magam, mind a játszótársak érdekében üdvös betartani azokat.
Jóindulatomban azt is feltételezem, hogy nem kizárólag a bosszantásomra állt elő a moderatúra a „Nagy Láda Karbantartási Projekt”-tel.
Ámde a levél szerencsétlen megfogalmazása már-már fenyegető élt adott a közlendőnek, magam egészen kicsire igyekeztem összehúzódni olvasása közben, hátha ekképp nem érnek el a szóbeli pörölycsapások.
Kínosan sorjáznak a levélben „ha…., akkor…” –féle fenyegetőzések.
Magam igyekszem gondosan kezelni a rejtéseimet, ám bizonyos technikai huncutságokhoz nem értek, legutóbb is a Rotty segített a >coord< formátummal kapcsolatban, melyről azt sem tudtam, mi fán terem.
És ha ekképp van, akkor már adoptálható lesz a ládám, mert valamely jelentéktelen szabálynak nem felel meg, de amúgy kereshető?
Csuda tudja, én ebből a levélből nem azt olvasom ki, hogy a játék során emelkedik a szabadságélményem.
|
