Megpróbálok kemény fejekbe beleverni valamit, mint a patkószöget. Elvégre az a foglalkozásom, hogy közérthetően magyarázok el dolgokat.
Szóval: ha x-nek van egy javaslata, hogy valamit szeretne, akkor arra senki illetékes ne válaszolja azt, hogy „elutasítjuk, mert nem szükséges”. Ugyanis attól, hogy egy valakinek kéne, már automatikusan „szükséges”. Lehet, hogy csak egy embernek, de egy ember is ember. Az imént említett elutasítás olyan, ahogy a Kádár-rendszerben egy fél-analfabéta BM-es bunkó visszautasította az útlevélkérelmedet. Kultúrkörnyezetben kettő darab lehetősége van az illetékesnek. 1: elfogadja, mert valaki kérte. 2: elutasítja, mert a) megvalósíthatatlan, b) valaki másnak az érdekét, jogát, szempontját sérti. Az „elutasítom, mert én nem értem, nem helyeslem, nekem nem szükséges” álláspont az, amely miatt értékes emberek hátat fordítanak. Persze nem a játéknak, hanem a játékvezetésnek. Fel lehet ezt fogni?
|
